Az ősrobbanás, amelyről manapság úgy tartják, magyarázatot ad a világ teremtésére, nem ellentétes az isteni teremtés elméletével, mivel az evolúció működésének feltétele azoknak a lényeknek a megteremtése, amelyek továbbfejlődnek – fejtette ki a katolikus egyházfő.
Az ősrobbanás elmélete, miszerint a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtt keletkezett, és az a felfogás, amely szerint a földi élet az evolúció révén keresztül alakult ki, nem összeegyeztethetetlen a teremtésről szóló katolikus tanításokkal – mondta kedden Ferenc pápa a Vatikánban.
A katolikus egyház székhelyén ülésező és a Szentszék által fenntartott Pápai Tudományos Akadémia ülésén Ferenc pápa elmondta, a világ keletkezésére adott tudományos magyarázatok nem zárják ki Istennek a teremtésben játszott szerepét.
"A világ teremtése nem a káosz műve, és az eredetét nem valami másra kellene visszavezetni, mivel közvetlenül egy felsőbb vezérlő elvből származtatható, amely a szeretet segítségével alkot" – magyarázta a katolikus egyházfő.
"Az ősrobbanás, amelyről manapság úgy tartják, magyarázatot ad a világ teremtésére, nem ellentétes az isteni teremtés elméletével, mivel az evolúció működésének feltétele azoknak a lényeknek a megteremtése, amelyek továbbfejlődnek" – tette hozzá Ferenc pápa.
Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Meo
A katolikus egyház korábban élesen elítélte azokat a tudományos elméleteket, amelyek ellentmondtak a Bibliában olvasható teremtéstörténetnek. A Vatikán egyik legismertebb ítélete Galileo Galilei ismert asztronómus ellen született, akit azon állításának visszavonására kényszerített a katolikus egyház, miszerint a Föld kering a Nap körül.
A Szentszék az utóbbi időben azonban arra törekszik, hogy ne a tudomány ellenségeként tekintsenek rá, s Ferenc pápa megjegyzései elődjei kijelentéseinek sorába illeszthető. XII. Pius pápa az 1950-es években az evolúciót az emberi fejlődés magyarázatául adott, igazolható tudományos megközelítésnek nevezte, és ezt II. János Pál pápa 1996-ban megismételte.
2011-ben Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek azt mondta, hogy az emberek és a világ eredetét és fejlődését magyarázó tudományos elméletek nem állnak ellentétben a vallással, viszont számos kérdést válasz nélkül hagynak.
http://hvg.hu/vilag/20141029_
KADARKÚTI ÉGI TANÍTÁSOK A TEREMTÉSRŐL
2012.11.13.
Szűzanya: A teremtés I.
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Ma a hitetekhez tartozó nagyon fontos témasorozatot indítunk a teremtésről. A zsidóság és a kereszténység a Szentírás kinyilatkoztatása alapján egyértelműen vallja és tanítja, hogy a világot Isten teremtette.
A „Hiszekegy”-ben, a hosszabbik változatában így szoktatok imádkozni: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében…” Itt a menny a Mennyországot, a föld pedig, az egész világmindenséget jelenti, tehát az összes naprendszert, a hozzájuk tartozó bolygókkal, Napokkal, Holdakkal, Csillagokkal stb.. A „látható” az anyagi világot fejezi ki, a „láthatatlan”, a szellemi világot, Istent, az angyalokat, szenteket, a tisztuló és a kárhozott lelkeket és a gonosz lelkeket.
Bizony nem mindenki hisz a teremtésben. A materialisták azt állítják, hogy az anyagi világot nem kellett megteremteni, mert az öröktől fogva volt, az anyagi önmagát teremtette. Egy földrajz órán a tanárnő azt magyarázta, hogy a bolygók egyes elméletek szerint úgy keletkeztek, hogy a Napból szakadtak ki. Beszélt egy ősködről, ami mindig volt és ebből lett a világmindenség. Egy bátor hittanos kislány felállt és azt kérdezte: „Tanár néni, az ősköd miből lett?” „Erre is bizonyára van magyarázat, majd utána nézek.” Egy másik gyerek is jelentkezett és kifejtette, hogy az ember logikája azt kívánja, hogy legyen egy minden anyagnál fejlettebb lény, aki képes megalkotni ezt az ősködöt, mert az nem képes önmagát megteremteni. Csengettek és erre a tanárnő fellélegzett.
Drága Gyermekeim! A materialista világnézet és a keresztény világnézet szöges ellentétben van egymással. Mert mit is mond a materialista? Kezdetben volt az anyag, és csak az anyag létezik, és minden az anyagból van. És hogy szól a keresztény ember? Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt és minden általa lett.
Először foglalkozzunk azzal, mit jelent a teremtés. A teremtés nem egyszerűen átalakítást, hanem létrehozást jelent a semmiből. Talán a művészi alkotás által válik ez legjobban érthetővé. Gondoljatok a középkor nagy művészóriására, Michelangelóra. Szerzett egy kissé hibás nagy márványtömböt és kifaragta belőle Dávid szobrát. De ez még nem teremtés, mert az ifjú Dávid alakja már elkészülte előtt is létezett, benne volt a márványtömbben, csak még nem volt kifaragva. Arról nem is beszélve, hogy a szobrásznak szüksége volt eszközre: a márványra és a vésőre. Istennek ahhoz, hogy megteremtse a világot, nem volt szüksége anyagra, eszközre. Ő csak kimondta, hogy legyen, és lett. A teremtés tehát a semmiből való létrehozást jelenti, de azt nem állítjuk, hogy a mai formájában teremtette Isten a világot. Az látható, hogy van fejlődés és változás: lekopnak a magas hegycsúcsok, új források bukkannak fel, mélyülnek a folyómedrek, feltöltődnek a medencék, új állatok és növények fejlődnek ki. De a világmindenség még nem egészen ismert ősanyagát Isten kezdetben megteremtette és ez továbbfejlődött, alakult az Ő teremtő tevékenysége által, az általa adott természeti törvények szerint. A hittudomány ezt úgy magyarázza, hogy van első és második teremtés. Az első teremtés a nem lévő dolgok létrehozását jelenti. A második teremtésnél Isten már a meglévőket ereje és törvényei felhasználásával alakítja és belőlük új dolgokat hoz létre. A hittudománynak ez a magyarázata a Szentírásból alakul ki. Évámat megkérem olvasson fel nektek a Teremtés Könyvéből idevágó részleteket.
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította. Isten szólt: Legyen világosság és világos lett. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig, éjszakának… Azután este lett és reggel: az első nap. Isten újra szólt: Teremjen a föld zöldellő növényeket… Este lett és reggel: harmadik nap. Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton és válasszák el a nappalt az éjszakától. Este lett és reggel: negyedik nap. Isten szólt: A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak. Este lett és reggel: az ötödik nap. Azután szólt Isten: Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszó-mászókat és mezei vadakat fajuk szerint. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert saját képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket: szaporodjatok, töltsétek be a Földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött. Azután ezt mondta Isten: Nézzétek, nektek adok minden növényt, amely magot terem és minden fát, amely gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. Este és reggel lett: a hatodik nap. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett… Megáldotta és megszentelte a hetedik napot.” Ez a története az ég és föld teremtésének, ahogy az lefolyt.
Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy a szent szerzők mikor írták le ezt a teremtéstörténetet, ahogyan most hallottátok. A babiloni fogság után, Krisztus előtt az V. században. Még egy fontos dolgot szeretnék mondani nektek. Ti emberek hajlandók vagytok az „Isten” fogalomnál kizárólag az Atya Istenre gondolni. A világot a háromszemélyű egy Isten teremtette.
Drága Kicsinyeim! Azt látom, hogy mi mindannyian egy sötét, koromfekete űrben, a semmiben vagyunk. Csak a dicsőséges Szentháromságot látjuk szemünk előtt. A három személy egymás felé fordul, összefonódnak úgy, hogy átölelik egymás vállát. A Mennyei Atya megszólal: „Kedveseim, mi hárman egyek vagyunk a szeretetben, és ez boldoggá tesz minket. De ugye milyen jó lenne boldogságunkat szétosztani, hogy mások is részesüljenek benne? Szeretetünkben teremtsük meg a világot!” Mindhárman keblükből kiemelik lángoló Szent Szívüket, és egymáshoz érintik. A Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Szíve egyetlen nagy Szívvé olvad össze. E közös Szent Szívben egy fényes, forró, piros gömb keletkezett. A Szív megnyílt és elvált tőle a gömb. A sötét űrben elkezdett forogni nagy sebességgel és apró kisebb-nagyobb részekre oszolva beterítette az űrt.
Ez a piros fényes forró gömb az ősanyag, melyet Szíve szeretetével és akaratával a semmiből teremtett a Szentháromság. Ez az úgynevezett „első teremtés”. Ebből az ősanyagból származik minden, úgy, mint ahogy a Szentírás lejegyezte. Isten végtelen mindenhatóságából, ebből az Általa meglévőből, hosszú időszakok alatt mindent kialakított. Ez a második teremtés. E fenséges feladat utolsó lépéseként létrehozta az embert saját képmására, mint a teremtés koronáját.
Drága Engesztelőim! Legyetek hálásak a Szentháromságnak az egész világmindenségért, a Földért, a Mennyországért, a tisztítóhelyért és a pokolért. Édesanyai szeretetemmel megáldalak benneteket a teremtésben vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2012.11.20.
Jézus: A teremtés II.
Jézus: Drága Gyermekeim! A múlt alkalommal arról volt szó, hogy Isten a világot a semmiből teremtette. Ma hallani fogjátok, hogy mielőtt nekifogott a nagy feladatnak, gondolataiban mindent eltervezett.
Már az ősanyag semmiből való létrehozása előtt az egész világmindenség minden apró részlete meg volt tervezve az Ő isteni értelmében. Előre tudta, mekkora lesz az univerzum, hány naprendszer lesz, megtervezte a természeti törvényeket, melyek mozgásban tartja a bolygókat. Látta maga előtt még a teremtés előtt a Föld bolygót a szárazföldekkel és tengerekkel, hegyeket, síkságokat, tavakat, folyókat. Látta a növény és állatfajtákat, az embereket és személy szerint még a teremtés megindulása előtt benne voltatok a tudatában ti is, akik itt ültök és hallgattok Engem.
Hát nem így van az építész is, mikor tervez egy családi házat? Minden helyiség rendre ott van az elképzelésében. Tervet készít és csak így áll neki az építésnek. Így van Isten is a teremtéssel.
Tehát a világot Isten örök eszméi szerint hozta létre. Gondoljatok csak a ti Földetekre. Oly tökéletes a forgása a tengelye körül, mely a nappalok és éjszakák váltakozását biztosítja nektek! Oly bámulatra méltó a Nap körüli keringése, mely az évszakokat különíti el! Isten teremtő erejét dicsérik a természeti törvények, melyek ezt a kétféle mozgást rendben irányítják. A gravitációs erő is az Ő nagyságát mutatja, hogy a Föld felszínén lévő összes teremtményt oda vonzza a Földhöz. Ha kint vagytok a természet lágy ölén és látjátok az elétek táruló hegyeket, erdőket, patakokat, jusson eszetekbe, hogy ezek is benne voltak Isten tervében, hogy boldoggá tegyen titeket velük.
Nézzük, hogy az Ő örök eszméi milyen kapcsolatban vannak a fejlődéselméletetekkel. Az Egyház csak azt tanítja, hogy a világmindenséget Isten teremtette. Isten a Szentírás teremtéssel kapcsolatos részeiben a hitre tanít titeket. A „hogyan”-ra a természettudományoknak kell felelni, feltárni a teremtést, amennyire képesek rá. A természettudománynak 3 féle fejlődéselmélete van: 1.) A kozmosszal kapcsolatos, 2.) Az élet megjelenésével kapcsolatos és 3.) Az ember fejlődéselmélete
1.)A kozmosszal kapcsolatos fejlődéselmélet azt kutatja, hogy mekkora a kozmosz, mikor kezdődött, véges vagy végtelen a világegyetem, hogyan keletkezett.
A nevelői szobában egyik tanárnak, Dezsőnek és egy tanárnőnek Katinak lyukas órája van. Dezső fizika tanár, Kati földrajztanár. Dezső meggyőződéses ateista és materialista, Kati vallását gyakorló katolikus. Valahogy szóba került a világegyetem keletkezése. Dezső azonnal az un. NAGY BUMM elméletet hozta fel. Így magyarázta Katinak: - A kozmológiában az ősrobbanás, vagyis a NAGY BUMM, egy olyan tudományos elmélet, mely szerint a világegyetem egy rendkívül forró, sűrű állapotból fejlődött ki, nagyjából 13.7 milliárd évvel ezelőtt. Kati megkérdezte: -Mondd, ez a forró, sűrű állapotú anyag, ez miből lett? Dezső elgondolkozott, majd egy kissé bizonytalanul így válaszolt: - A semmiből. Kati erre így reagált: -Érdekes! Egy teológus barátom úgy tanulta, hogy Isten a semmiből teremtett egy ősanyagot, amiből lett az egész univerzum. Az interneten pedig azt olvastam, hogy ez az ősanyag egy forró, tüzes, sűrű állagú gömb volt, mely Isten akaratából a semmiből lett. Ezek szerint erősen hasonlít a Nagy Bumm elmélet a teremtéselméletre, csak abban különbözik, hogy a természettudós kihagyja Istent belőle, és a semmivel helyettesíti. Márpedig a semmiből nem lehet ősanyag. Hidd el, az emberi logika szerint ebben a hittudománynak van igaza.
2.)Az élet megjelenésével kapcsolatos fejlődéselmélet azt állítja, hogy az élet az élettelenből keletkezett, a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből lettek és az ember a majomtól származik. Ezt az utolsó feltételezést már megdöntötték. Ha azt is mondja a tudomány, hogy az élet az élettelen anyagból lett, bármilyen fejlett fokon áll, képtelen előállítani egy fűszálat az élettelen anyagból, amely él, asszimilál és növekszik. Képtelen létrehozni pusztán az anyagból egy élő, mozgó egérkét, amely eszik, futkározik, egy robotot, amelyik képes növekedni és van lelke. Tehát, ha ma az élettelenből nem lesz élő, akkor kezdetben sem lehetett ilyen, csak egyedül Isten által.
Régen szembeállították egymással a teremtést és a fejlődést. Ma már tudjuk, hogy egyik nem zárja ki a másikat. A teremtett világ a fejlődésen keresztül jut el a tökéletességig. Isten nemcsak akkor működött mikor az „első teremtéskor” a semmiből létrehozta az ősanyagot, hanem amikor a már meglévőből a fejlődés útján újabb és újabb dolgokat teremtett, tehát a második teremtéskor. A fejlődésben is Isten működik kétféleképpen: vagy az általa teremtett ősanyagba adott természeti törvények által, vagy közvetlenül megteremt valamit. A hittudomány még nem tudja eldönteni Istennek, mikor, melyik teremtő működése áll fenn. Egyet biztosan tud a katolikus hit, hogy az emberi lelkeket közvetlenül teremti, mégpedig egyenként a fogantatás pillanatában. Amikor megfogant az ember, azonnal benne van a lelke is, tehát már ott az új élet. Ezért olyan nagy bűn annak elpusztítása.
3.)Az ember fejlődéselmélete hosszú évtizedekig, mint a darwinizmus élt a tudomány elképzelésében. A kutatások leleplezték ezt a tévedést, mely szerint az ember a legfejlettebb majomtól származik. Isten az embert nem egy állat képmására teremtette, hanem önmagához hasonlónak és lelket lehelt bele, mely minden más teremtmény fölé emelte. Drága Kicsinyeim! Az a misztikus dolog, ami most következik szorosan kapcsolatban van az ember származásáról elterjedt téves, tudományos fejlődéselmélettel.
Felülünk a képzelet szárnyára. Nyújtom a kezem, kapaszkodjatok bele és egy kórházban találjuk magunkat. Ott fekszik egy 55 éves szívbeteg férfi. Infarktussal hozták be. Most éppen 2 roham között van, tud beszélni és gondolkozni. Jöjjetek közelebb az ágyához. Kihasználom a kis időt, míg eszméleténél van. Megengedem neki, hogy lásson Engem fehér ruhában, aranyövvel a derekamon, glóriával a fejem körül. Elmondom neki, hogy Jézus vagyok, az ő Megváltója. Nem hisz Nekem, azt hiszi képzelődik, hallucinál. Ezt gondolja magában: „Olyan rosszul vagyok, hogy az agyam képeket és hangokat vetít elém. Hiszen egész életemben tudtam, hogy nincs Isten, nincs lélek, csak anyagból áll a testem. Hamarosan meghalok, és lassan feloszlok.” Ahogy ez kimondta, lelke azonnal a fején keresztül elhagyta a testét. Ott áll Mellettem a saját halott teste mellett elképedve, csodálkozva. Most már elhitte, hogy van lelke, hogy Én az a Jézus vagyok, akitől most függ az ő túlvilági élete. Félt, reszketett, nem tudta, mi vár ezután rá. Azt se tudta, mi a bűnbánat. Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ennek az embernek nagy szüksége van a ti segítségetekre, hiszen ellenségem, már itt leselkedik rá a háta mögött. Eszközömmel együtt álljatok fel és hívjátok a Szentlelket a „Jöjj, hívunk jöjj Szentlélek…” énekkel. Nézzétek már itt is áll Mellettem a megszentelő Lélek, hófehér, hosszú ruhában, szárnyakkal. A két kezét a remegő lélek feje fölé tartja, melyekből ragyogó fehér fény árad, beborítja az egész férfi lelkét tetőtől talpig. Érzi, hogy átjárja a fény és bűnbánatot ébreszt benne, tudással és bölcsességgel tölti el. Letérdel Előttem és bevallja hitetlenségét, materialista téveszméit és az összes bűnét, melyet élete folyamán elkövetett. Sírva kér bocsánatot tőlem. A Sátán nagy mohón már kap is utána, de Én egy pillantásommal elzavarom. Nyújtom a kezem a bűnbánó lélek felé. Felemelem, letörlöm könnyeit és így szólok hozzá: Látod, gyermekem, a te elméleted szerint csupán élő anyag vagy, mint a növények és állatok, halálod után megsemmisülsz. De te ember vagy, a Mi hasonlatosságunkra teremtettünk, neked örök életed van. Bűnbánatoddal, az Én irgalmammal és engesztelő gyermekeim segítségével elnyerhetted az Örök Életet. De téveszméid és bűnös életed miatt egy ideig még vezekelned kell. Őrangyalod, aki mindig veled van, elkísér a tisztítóhelyre.
Drága Kicsinyeim! Most megmentettetek egy egészen hitetlen lelket a kárhozattól, aki majdnem áldozata lett a Földön még mindig jelenlévő téves materialista tanításoknak. Megáldalak benneteket a teremtésbe vetett mély hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2012.12.04.
Szűzanya: A teremtés célja
Szűzanya: Ma két kérdésről fogok beszélni nektek: 1.) Mi volt Isten célja a teremtéssel, 2.) Mi a teremtett világ célja.
1.)Vizsgáljuk meg az első kérdést, hogy miért teremtette Isten a világot? Emlékeztetlek benneteket teremtéssorozatunk első részének befejező akkordjára. Éppen Én tanítottalak akkor benneteket és képzeletetek elé idéztem a koromfekete űrben álló Szentháromságot. Egymással szembe állva, karjukat összefonták, és a Mennyei Atya megszólalt: Kedveseim, oly nagy boldogság számunkra, hogy mi hárman így szeretjük egymást. Jó lenne másokkal is megosztani ezt a nagy örömöt. Teremtsük meg a világot és benne saját hasonlatosságunkra az embert. És nekifogtak a teremtésnek. Ebből a misztikus jelenetből már tudhatjátok is, hogy Isten miért teremtette meg a világot: hogy boldogságát megossza veletek és kiárassza rátok. Ugyanis az Ő szeretete végtelenül önzetlen és tiszta.
2.)A második kérdésünk: Mi a teremett világ célja? Milyen sok ember elgondolkozik azon, miért él. Mi az értelme az életnek. Egy fiatal pár: Laci és Kriszti fél éve járnak együtt. Laci vallásilag közömbös környezetben nevelkedett. A nagymama unszolására megkeresztelték, volt elsőáldozó, bérmálkozott, utána már elszakadt Istentől, a vallástól. Krisztike heti áldozó szüleivel együtt. Kapcsolatuk – eltérően a mai többségtől – erkölcsös, tiszta, plátói szerelem. Mindketten filozófikus alkatok. Ragyogó őszi napsütésben a parkban ülnek egy padon és beszélgetnek. Kriszti megkérdezi: Mondd Lacikám, gondolkoztál-e azon, hogy mi az élet célja? Igen – válaszol a fiú – szeretném elvégezni az egyetemet, azután egy jó orvosi állást kapni. Már nincs sok hátra belőle. Utána boldog, felhőtlen házasságban élni veled. – Közben szelíden átkarolja Kriszti vállát. A leány így reagál: – Ennyi az egész? – Nem. – válaszol Laci – Úgy gondoltam, lesz néhány gyermekünk és szépen felneveljük őket. –Lacikám, – mondja Kriszti – mióta együtt járunk, minden vasárnap eljössz velem a szentmisére. Szoktál gyónni, áldozni is. Úgy érzem, közelebb kerültél a Jó Istenhez. Vele kapcsolatban nincs semmi célod? Laci így válaszol: – Ezen még nem gondolkoztam. Mindenesetre szeretnék bensőségesebb kapcsolatba kerülni vele. Csakhogy Krisztikém, nekem te vagy a szívemben az első. – Ez nagyon szép, örülök is, de még jobban örülnék, ha második lehetnék. Ugyanis az én szívemben te a második helyen vagy. – Hogy-hogy? Hát nem engem szeretsz a legjobban? – Nem téged, hanem Jézust. Te nagyon előkelő helyet foglalsz el nálam, rögtön utána következel. – Mondd, Krisztikém, hogyan juthatnék el gondolkodásban oda, ahol te vagy? – Lacikám, ugye nem mi teremtettük magunkat, hanem Istentől vagyunk, Tőle függünk. Kimondja a főparancs, hogy szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, egész lelkedet, minden erőddel. Nem magunkért vagyunk, hanem Istenért. Ő azt várja tőlünk, hogy nekünk Ő legyen a legfontosabb és hogy minden szavunkkal, gondolatunkkal és cselekedetünkkel dicsőítsük Őt. Az én életem célja: Istent dicsőíteni mindenért és mindenkiért, és elsősorban érted. Neki köszönhető, hogy téged ennyire tudlak szeretni. – Miért neki? – Mert Ő megtanított az igazi szeretetre: szeretni és elfogadni téged, úgy ahogy vagy, érdemeiddel és apró gyengeségeiddel együtt. –Krisztikém, olyan okosan beszélsz! Taníts meg engem dicsőíteni Őt, hogy egy legyen a célom veled. – Jó, akkor figyelj! Ha jól sikerül egyik vizsgád, utána menj be a templomba és így szólj hozzá: – Dicsőítelek, Uram, hogy segítettél a vizsga alatt. Az atlétikaedzés közben dicsőítsd, amiért erős szívet, lábat, gerincet, kezet adott neked, hogy kegyelméből egészséges vagy. Dicsőítsd azért, hogy jó szülőket adott neked, akik becsületesen felneveltek és kitanítottak és sokat fáradoztak érted. Dicsőítsd őt boldogan, hogy te meg én egymásra találtunk, mert ezt Neki köszönhetjük. Ha pedig éppen beteg vagy, vagy pedig lelki fájdalmad van, mert megbántottak, akkor dicsőítsd őt a szenvedésért, mellyel csiszolja, tisztítja, alakítja, szépíti lelkedet.
Drága Gyermekeim! Ugye milyen meghatóan bájos ez a fiatal pár a mai romlott világban? Szent Fiam eljövetele után minden párkapcsolat ilyen nemes és tiszta lesz. És miért? Mert akkor, az Új Világban minden ember szívében első helyen fog állni Isten, és minden csak utána következik.
Kicsinyeim, a teremtett világnak nemcsak az a célja, hogy dicsőítse Istent, hanem az is, hogy az ember elnyerje boldogságát az Istenben. Ezt csak úgy tudja elérni, ha rálép az életszentséghez vezető keskeny, fényes, rögös útra. Megigazul, elhagyja bűneit, állandóan a megszentelő kegyelem állapotában van. Ha így tesz, már itt a földi életben boldog lesz, és kóstolgathatja a Mennyország előízét. Ha pedig elnyeri az üdvösséget, tehát bejut az örök életbe, akkor részesülhet Isten természetéből: szeretetéből, békéjéből, tudásából, bölcsességéből, látásából – egyszóval elnyerheti boldogságát Istenben. Része lehet majd a legmagasabb fokú örömnek: Isten színről-színre látásának.
Figyeljétek csak meg, Gyermekeim, milyen tökéletes összhangban van az első kérdés, hogy miért teremtette meg Isten a világot a második kérdéssel, hogy mi a teremtett világ célja. Azt állapítottuk meg, hogy Isten azért teremtette meg a világot, hogy boldogságát megossza veletek. És mi a teremtmények célja? Hogy Isten boldogságában, az örök életben részesülhessetek. Az egyik kérdés következik a másikból.
Drága Kicsinyeim! Szeretném előttetek megvilágítani a teremtett emberiség célját egy szimbolikus, misztikus jelenettel. Egy kicsit előreléptünk a jövőbe. Megtörtént a várva-várt Nagyfigyelmeztetés. Egy fényes, hosszú, keskeny, rögös utat látok, kétoldalt szakadékok. A Szentlélek olyan mélyen megérintette az emberek szívét, hogy tele vannak hittel és vágyakozással Isten felé, hiszen végre saját szemükkel látták, hogy Ő létezik és szereti őket. A legtöbben rálépnek a fényes útra. De nem mindenki. Vannak, akik továbbra sem hisznek, kételkednek és próbálják a Nagyfigyelmeztetés eseményeit tudományosan magyarázni, szemfényvesztésnek nevezni. A sok halott és szenvedés miatt lázadoznak. Hirtelen jólöltözött úriemberek veszik körül őket, felajánlják segítségüket, sok pénzzel, vezető állásokkal elhalmozzák őket. Rögtön elnyerik barátságukat és hálájukat. Megígérik támogatóiknak, hogy ezután mindenben számíthatnak rájuk. Ezek a segítőkész emberek az Antikrisztus szolgái. A szakadékon túl kietlen pusztaság van, és ezt a földet a keskeny úttal hidak kötik össze. A hitetlenek tábora nem jó szemmel nézi a frissen megtértek lelkesült tömegét a fényes úton. A vezetőjük beosztja őket úgy, hogy minden hídra állít belőlük néhányat, akik dúsan fel vannak szerelve anyagi javakkal. Az elszegényedett, nélkülöző emberek könnyen kötélnek állnak, és elfogadják az ingyen támogatást. Az Antikrisztus emberei letérítik őket az útról, a hídra csalogatják őket. De a szakadékból démonok szállnak fel hozzájuk, és magukkal rántják őket. Most már kevesebben mennek a fényes úton. Némelykor el-elbotlanak a göröngyökbe, de az őrangyaluk talpra állítja őket. Kitartóak a szeretetben, a hitben, az alázatban és áldozatosságban. Céltudatosan mennek az örök boldogság felé. Most már nem csalogatják őket a jól öltözött úriemberek, hanem üldözik és támadják. Jó néhányat közülük megkínoznak, megölnek. Ők, mint vértanúk azonnal a Mennybe jutnak, ahol korona vár rájuk. A maradék lángoló szívvel halad tovább az egyre jobban emelkedő fényes úton. Ők Krisztus bátor katonái. Fegyverük az engesztelés, rózsafüzér, szenvedés és áldozat felajánlás, önmegtagadások. Az út végén nagy fényesség várja őket, és benne Krisztus vár rájuk az új világ kapujában. A maradék megtisztult Egyház tagjai elérik céljukat: a boldogságot, melyért küzdöttek életük fényes, rögös, keskeny útján. Végül Isten is eléri célját: megoszthatja örömét, boldogságát teremtményeivel, mert bevezetheti őket a Mennyországba.
Drága Gyermekeim! Ajándékkal búcsúzom tőletek. Az égből hoztam. Két kezem tele van kicsi kék madarakkal: ezek az égi boldogság kék madarai. Annyi madárkám van, ahányan vagytok. Felrebbentem őket és egyenesen a szívetekben szállnak. Engedjétek be szívetek kapuján!
Megáldalak benneteket a mennyei boldogság iránti vágy lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
http://nagyeva1.nolblog.hu/archives/2013/02/
