Mezőtúr 19333 lakosú város a Nagyalföld középső részén, a Hortobágy-Berettyó partján fekszik. A helységet érinti a 46-os főközlekedési út valamint    120-as/Lőkösháza – Békéscsaba- Szolnok- Budapest/ és 125-ös/Mezőtúr- Orosháza- Mezőhegyes/ vasútvonalak. Nevét minden bizonnyal a Túr folyótól kapta. A Berettyó, amelynek partján települt, az Árpád korban a Túr nevet viselte és a folyó mentén több település nevében is előfordul: Túrkeve, Túrpásztó, Túrtő. Okleveleink Thur, Túr, Nagy-Túr, Tisza-Túr, Mező-Túr néven emlegetik. Az ármentesítés előtt a települést félig átölelő mocsárvilág a Nagy- Sárrét kezdetét jelentette. Volt, hogy áradásos időben Túrról Szarvasra csónakon el lehetett jutni. Az, hogy a város alapjait kik és mikor rakták le, nem tudni. Mezőtúr, amely 1998-ban 620 éves városnak tudhatja magát, igen régi település. A régészeti leletek tanúsága szerint már a történelem előtti időkben is folyamatosan lakott hely volt. A honfoglaló magyarok Túr alatt keltek át a Körös folyón. A hét vezér közül Tas és Szabolcs hódította meg ezt a vidéket. Ond vezér törzse szállta meg Túr környékét, s az ő leszármazottjai, a Bár- Kalán nemzetség ivadékai hosszú időn át uralták ezt a tájat. A későbbi századokban birtokosai gyakran változtak. Közöttük ott vannak a Hunyadiak, majd a Rákóczyak is. A város felső részét több mint 380 éven át birtokolta a Nagykállói Kállay család. Az első írásos emlék az 1205-1235 közötti időből való: a Váradi Regestrum villa Tur név alakban említi. Ettől kezdve királyaink okleveleiben már gyakrabban előfordul. A XIV. századtól az árutermelés kibontakozásával egyre inkább előnyös helyzetbe került a környező településekkel szemben. A Sárrét mocsárvilágán át az egyetlen járható út a mezőtúri révnél kezdődött. Ez volt a legrövidebb út a szolnoki réven keresztül a Budáról Erdélybe vezető utak közül. Az átkelőhely fontos városfejlesztő tényező lett, így a század második felében Túr is a mezővárosok sorába lépett. Mezővárossá nyilvánító oklevele 1378-ból Nagy Lajos királytól származik, aki több ízben is megfordult Túron. Mint mezőváros vásártartási jogot kapott, földesurának egy összegben, pénzben rótta le adóját, vámmentességet, sőt vámszedési jogot élvezett. A XV. században már híres vásárai voltak, melyeknek jelentősége a következő századokban tovább nőtt. Belső ügyeit önállóan intézte a város. Mezőtúr 1378-ig királyi birtok. Első ízben Zsigmond adományozta Brankovics Györgynek, cserébe a hadászati szempontból fontos délvidéki birtokaiért. A város földesurai később gyakran cserélődtek. Mátyás korában Túr Alsó- és Felsőrészre különült, mivel a király a birtokot nem egy darabban adományozta. Amíg a Felső részt Mátyás uralkodásától mindvégig a Kállay család birtokolja, addig az Alsórész földesúrai az évszázadok során gyakran változtak. Volt Szilágyi Míhályé, Corvin Jánosé, Lorántffy Zsuzsannáé, majd a Rákóczy, a Paluskai és az Aspremont család birtokolta. Az I. Lajostól és Mátyástól kapott privilégiumokat évszázadok során a város jól kamatoztatta, az is bizonyítja, hogy már 1848 előtt önerejéből váltotta meg magát a földesúri terhek alól, megfizetve az örökváltságot. Mezőtúr lakosai 1848-ban már mint szabad polgárok lépték át az új korszak küszöbét. A török hódoltság alatt Túr a szolnoki szandzsákhoz tartozó szultáni birtok. A város a török hódoltság (1562-1692) alatt, mint a szolnoki szandzsákhoz tartozó szultáni birtok fegyvertartási jogot kapott. A pasa és a bég oltalomlevelekben védte nemcsak a kóborló hadaktól, hanem még földesuraival szemben is. A török kiűzése és a Rákóczy -féle szabadságharc idején nagyon súlyos időszakot éltek át a túriak. Rengeteg kárt szenvedtek forintban, gabonában, jószágban és nem utolsó sorban emberéletben. A lakosság kétszer kényszerült a város elhagyására 1692-től 1699-ig tartott az úgynevezett “első futás”, 1705-1710-ig a “második futás.” A lakosság védett helyekre húzódott, de ekkor is szervezett közösségi életet élt, és mezővárosi jogait is sikerült átmentenie. Nagy Lajostól és Mátyástól kapott privilégiumaikat a későbbiekben jól kamatoztatták. A város ismét fejlődésnek indult, ipara kereskedelme fellendült. A fejlődés meghatározó eleme a mezőgazdaság volt. Óriási határában nagy jelentőségű szarvasmarha- és juhtenyésztés folyt. Ez az 1800-as évek második felében visszafejlődött az ármentesítések következtében. A folyószabályozással kiépült hatalmas gátrendszer létrejöttével viszont majdnem megkétszereződött a földművelésre alkalmas terület. Mindezzel együtt megszűnt a várost övező mocsárvilág. A tanyásrendszer már az 1710-es években kialakult. Ez országosan is egyike volt a legrégibb ilyen jellegű gazdálkodási formának. A XIX. század második felében a lakosság egyharmada a tanyákon élt. Az első tanyasi iskola 1874-ben épült. Az építkezést a birtokosok adományai tették lehetővé. 1927-ben már 19, 1950-ben pedig 22 iskola működött a határban. A város iparosai, a tímárok, szűcsök, süvegesek, szíjgyártók, csizmadiák, szűrszabók, korsósok, kerékgyártók, kádárok, kovácsok, lakatosok céhekbe tömörültek, és messze vidékekkel tartottak kapcsolatot. Idővel a belterületen élő lakosság polgárosodó életformája új iparágak megtelepedését tette lehetővé. A XIX. század második felében már egyre több nyomdász, könyvkötő, órás, aranyműves, fényképész, pék, cukrász, borbély  élt a városban. Az itt élő népet mindig az erős szabadságvágy jellemezte. Függetlenségi eszméiket századokon át vallották és őrizték. Ez a nép “tűzbe ment” városáért, egyházáért. Ezért tartották rebellis városnak, amit meg kell zabolázni. E miatt fejezték le és négyelték fel, a  királyi végzés alapján 1753-ban, helyben a 34 éves nemest, Törő Pált, a lázadásszervezőt. Ezért szállta meg Túr városát lovaskatonaság. Ellátásukról természetesen az itt élőknek kellett gondoskodni. Folyamatosan romlott a város anyagi helyzete, s a megnövekedett földesúri terhek miatt a földesurakkal is rosszabbodott a lakosság kapcsolata. A földesúri terhek alól mindkét városrész megváltotta magát már 1848. előtt, önerejéből. Az Alsórész, évekig tartó jogi egyeztetések után 1844-ben, a Felsőrész 1846-ban kötött örökváltsági szerződést az Erdődy és a Kállay családdal. Az 1848-as események nagy hatással voltak a városra. A túriak ott voltak a délvidéki, a kassai harcokban, a szolnoki csatában Damjanich mellett, ahol a rendkívüli hősiességgel csatázó túri “fehértollasok” közül 52 honvéd esett el. Viszont még ott voltak a Budai Vár visszafoglalásánál is. Kossuth Lajos kétszer fordult meg a városban, és a róla elnevezett Czebe- Teleki-ház vendége volt. A 1848-as szabadságharcban nagy volt e vidék embervesztesége és a megtorlás elől bujdosók száma.
Felekezeti hovatartozás szerint Mezőtúr református város. A protestáns tanokkal 1530 előtt ismerkedtek meg az itt élők, reformátoraik lévén. Előbb Luther tanai, majd a kálvinizmus rohamosan gyökeret vert. A Római Katolikus Egyház meg is szűnt, és majd csak 1776-ban alakult újjá 12 hívővel. Az izraelita hitközség 1834-ben, az evangélikus egyház 1921-ben alakult. A protestáns iskola alapítási éve 1530. A túri iskola első nagynevű rektora 1551-52-ben Szegedi Kis István volt, akinek másfél éves irányszabó működése fundamentális értékűvé vált. A református egyháznak ma két temploma, általános iskolája, középiskolája és három parókiája van. A római katolikus egyház általános iskolája 1991 óta ismét működik, és egyre bővül. A város lakóiban mindig erős volt az önművelés igénye. Ez hívta életre a XIX. században a kaszinókat és az olvasóköröket. Ezek lettek a társadalmi események, megbeszélések, műkedvelő előadások, szakmai továbbképzések színterei. Már az 1910-es években többször felmerült egy múzeum létesítésének gondolata is, de ez csak 1983-ban valósult meg a Túri Fazekas Múzeum létesítésével. A város külső képének alakulását földrajzi viszonyai, elrendeződését a térszíni helyzet határozta meg, az utcaképet, főként az Alsórészen a mezőgazdasági jelleg. A középkori városképről az 1514-es parasztháború nyomán kapunk leírást. A települést akkor a Berettyón kívül egy líciumos (szúrós, bozótos növény) sánc védte, melyen több kapu volt. A kapuk mellett vámházak álltak. A piactér a sáncon belül volt, az állatvásárokat a sáncon kívül tartotta a város. A mai városkép a XVIII. században kezdett kialakulni. A dúlások alatt elpusztult épületek romjain a “Futások” utáni nyugalmasabb időkben indult meg az újjáépítés. Megépítették saját erőből a református templomot és a városházát, amely több mint kétszáz évig szolgált e funkcióban és 1928-ban bontottak le. 1728-ban 62 ház és 42 kunyhó szerepel egy összeíráson. Később 1785-ben 1360 ház állt Túron. A náddal fedett meszelt falú, zömmel tornácos házakban egy vagy két szoba, konyha, pitvar, kamra volt. Az udvaron gazdasági épületek sorakoztak. Az itt élők házait, öltözködését, egész életvitelét a kálvinista puritánság jellemezte. A gazdasági erősödés a természet függvénye volt. Érvről-évre súlyos árvizek, tűzvészek, állatvészek, aszályok és ezek következményei sújtották Mezőtúr lakóit. Volt eset, amikor 300 ház égett le. A XIX. század első felére az elszegényedés jellemzővé vált. Az 1850-ben létesített Városi Kórház egy része már szegényházként működött az Alsórészen. A fejlődés ennek ellenére nem állt meg. Az 1853-ban létesült postaszolgáltatással, s az 1858-ban megindult vasúti forgalommal a város kilépett addigi zártságából. Mezőtúr 1872-ben rendezett tanácsú várossá vált, a nagyszabású építkezések ezután kezdődtek. A Kossuth tér impozáns emeletes házai, a református gimnázium épülete, az első artézi kút, az első kőutak, nyomdák, hetilapok nagy előrelépésnek számítottak az 1880-as években. A város történelmi központja a templomot övező Kossuth tér. Legrégibb épületei a templomon kívül: az egykori Czebe- ház,  Kossuth ház a XVIII. század végéről, a Bolváry kúria 1821-ből, az izraelita zsinagóga 1862-ből való. A Petőfi emlékét őrző egykori vásárszéli fogadó a Zsindelyes az 1985. évi átépítéskor elvesztette eredeti karakterét. A Milleniumra épült az Újváros temploma, a központi kaszinó épülete, a Járásbíróság, a Gőz- és Kádfürdő, amelyet 1984-ben lebontottak. A város arculata az elmúlt évtizedekben sokat változott. A régi alacsonyfekvésű labdarugó- és korcsolyapályából lakótelep lett, az egykori dinnyeföldekből és vágóhídi kertekből Kertváros. A Szabadság tér szélén emeletes házsorok nőttek ki. A tanyai iskolák elpusztultak és velük együtt sok minden, ami elavultnak ítéltetett. Itt is eluralkodott a sablon, a típus. Örömmel látni azonban, hogy az utóbbi másfél évtizedben számos régi ház kapta vissza egykori arculatát. Mintha megszűnőben lenne az a tendencia, hogy a régi házakból mindenáron modernet csináljanak nem rávaló ablakokkal, és díszeiktől lecsupaszított falakkal.



http://ea.bloglog.hu/page/5/