1989. május 13.

Jézus?

Én vagyok. Ismerj fel teljesen azzal a képességgel, amelyet neked adtam. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Legyetek áldottak! Õrizkedjetek a gonosztól, aki megkettõzi erõfeszítéseit, hogy elvegye bátorságotokat. Segítek neked, nehogy kelepcéibe ess. Egyengetem utadat, nem vetted észre?

De igen Uram, észrevettem és áldalak.

Ne feledd, hogy én segítelek tovább, drága lélek! Ne feledkezz meg tehetetlenségedrõl és alkalmatlanságodról, arról, hogy nélkülem még lélegezni sem tudsz. Ne feledd el soha, hogy milyen módon munkálkodom . Azért is választottalak ki a többiek közül, hogy fogadd üzenetemet! Úgy ismernek engem, hogy azért közeledem a szegény lelkekhez, hogy meggyógyítsam õket, és rajtuk keresztül tegyem ismertté Szavamat.

Uram? Mondhatnék valamit?

A Szeretet figyel.

Uram, sokszor adod nekünk Szavadat, de sokszor nem hallgatják meg, vagy nem hiszik el.

Tudom, de még sincs minden hiába. Mert ugyan sokan nem hallgatnak meg, de mindig van néhány, aki meghallgat. Ha csupán egyetlen mag ereszt gyökeret, akkor nem volt hiába minden áldozat.

Uram, kegyelmeddel és könyörületbõl adod nekünk ezeket az üzeneteket. Egész tömegek olvashatnák és megtérhetnének, de nem így történik. Küzdenek üzeneteid ellen, és sokszor hagyják figyelmen kívül, még a tieid is.

Virágom, Egyházamban ez a nagy hitehagyás ideje. Káinokkal van tele Egyházam, szentélyemben emelik trónra magukat. Több figyelmet szentelnek a külsõségeknek, mint szeretetrõl szóló tanításomnak. Milliónyi lelket bíztam rájuk, hogy szeretettel vezessék õket hozzám, de eltették a tudás kulcsát. Õk maguk sem mennek be, és másokat sem engednek be, akik pedig szeretnének bemenni.

Uram, mennyi ideig kell még szenvednünk?

Már nem nagyon soká. Bízzál meg bennem, jöjj, felolvasok neked egy szakaszt Igémbõl.

(Jézus Jeremiás 4,5 -31 versét jelölte ki számomra.)

Teremtés, ne vonakodj, térj meg és hallgasd meg Szavam! Jöjj, mi ketten?

Igen, Uram, de hiszen nem is mondtam ezt az elmúlt napokban.

Pedig szeretném, ha mondanád, Vassula… mosolyogj rám!

Te vagy az valóban?

Én vagyok, virágom, milyen gyakran kell ezt megmondanom neked?

Tudom, Jézus, de szívesen hallom, ha megerõsíted.

Értsd meg tehát, hogy én is nagyon szeretem hallani, ha Nevemet kimondod. Sohasem fáradok bele, hogy hívásodat meghallgassam. Tartsd Nevemet mindig emlékezetedben, a szívedben. Mindig és mindenhol mondd ki Nevemet, beszélj rólam, azzal megdicsõítesz engem.

Ó Jézusom, Te olyan sokat adtál nekem, áldott legyen a Te Neved! Dicsõség legyen Istennek!

Fogadd békémet, megcsókolod lábamat?

Igen Uram. ¹

Dicsõíts engem azzal, hogy hûséges maradsz hozzám.