Abádszalók 4600 lakosú város a 102-es/Kál-Kápolna-Kisújszállás/ vasútvonal mentén, Kunhegyestől északnyugatra, 10 kilométerre fekszik, a Tisza-tó partján. A falu Tiszaabád és Tiszaszalók nevű községek egyesülésével jött létre. 1849-től a két településrész több alkalommal egyesült és vált szét., majd végleges egyesülésre 1896-ban került sor. Először Anonymus említi Abádot, Thonuzaba besenyővezér birtokaként, és mint fontos tiszai révhelyet. Szalók falu neve a török eredetű, honfoglalás kori Zaluch személy – és nemzetségnévből alakult ki. A község neve 1271-től sűrűn fordul elő az oklevelekben. 1697-ig folyamatosan lakott hely volt, majd elpusztulhatott, mert 1703-ban nem említik faluként. 1717-től tudunk arról, hogy megindult a községi élet. Abádszalók életét mindig meghatározta mezőgazdasági jellege, földrajzi és gazdasági tényezői nem kedveztek az ipari élet kialakulásának. 1740-ben Orczy László 44 német iparoscsaládot telepített Szalókra. Leszármazottaik elmagyarosodva ma is itt élnek, és sokan közülük folytatják apáik egykori mesterségét. A gyékényszövésnek és a kosárfonásnak voltak hagyományai, melyhez a Tisza gyékénnyel és náddal borított árterülete biztosított alapanyagot. A halasi csipkeház segítségével sok parasztasszony tanulta meg a csipkeverés mesterségét, melyet sokan ma is művelnek. A Tisza-tó létrehozása, a kiskörei-vízlépcső megépítése jelentősen megváltoztatta a település életét, lehetőségeit.
Nevezetes műemlék a barokk stílusú római katolikus templom, melynek oltárképeit az abádszalóki születésű festőművész, Kovács Mihály festette 1870-73-ban. A copfstílusú szószék és a keresztelőkút 1790 körül készült.
A református templom jellegzetessége a homlokzat előtti szögletes, vaskos torony.



http://ea.bloglog.hu/page/4/