Jászárokszállás 8021 lakosú város Jászberénytől északkeletre, 17 kilométerre, valamint a 86-os/Vámosgyörk- Újszász- Szolnok/ vasútvonal mentén. A helység legrégebbi említéseiben Arukmelléke (1356), Arukmellékszállás (1366), Arukszállás (1399) név szerepel. 1895-től Jász-Árokszállás, mai neve 1907-ből származik. A “szállás” meghatározatlan etimológiájú elnevezés, a nomád települést értjük alatta. Az árok a város határában is húzódó Csörsz árokra utal, amely különös jellegével már korán felkeltette a figyelmet. Ez az érdeklődés legkorábban kedves mondák születésében nyilvánult meg. Itt a történet magva egy cseh főúr - vagy Csörsz királyfi - akinek menyasszonya csak vízi úton hajlandó vőlegényéhez utazni, ezért kellett ezt az árkot megépíteni. Ezeket a prehisztorikus vagy népvándorláskori sáncrendszereket gyakran az Ördög-árok névvel illette a nép. Tulajdonképpen a Csörsz-árok neve is szláv-eredetiben ezt jelenti. Maga a városi rangot először 1756-ban nyeri el Mária Teréziától egy törmelék-kúpon helyezkedik el, már a XVI-XVII. században népes település volt, saját határán kívül az 1570-ben elpusztult Ágó, Szent András és a kiskunsági Kerekegyháza puszták egy részével is rendelkezett. Az 1850-es évektől kezdve nagyarányú kirajzás figyelhető meg. Az árokszállásiak birtokokat szereztek Csány, Tarnaörs, Visznek, Erk, Atkár, Adács községekben. Önálló településként vált le róla Kerekegyháza (1862), Jászszentandrás (1855), Jászágó (1952). A község fejlődése gyors volt: 1879-re már 199 önálló iparos dolgozott itt. 1879-ben 21, 1925-ben már 52 kereskedője volt. Ugyanakkor 13 kocsma, 2 vendéglő, 3 kávéház és egy szálloda működött. 1887-ben ipariskolát, 1923-ban polgári fiúiskolát hoztak létre. 1868-1948 között Jászárokszállás 9 napilapot indított, melyek több kevesebb ideig léteztek  Lakossága 1801-ben 5500, 1852-ben 8310, 1910-ben 11286, 1930-ban 12226 volt, s ez utóbbi a maximum. Néhány történeti érdekesség: 1806-ban Napóleon ellen orosz csapatok vonultak át a falun. A 1848-as szabadságharc tápióbicskei csatájának sebesültjeit az árokszállási plébánián ápolták.
Maga a település a kertes településtípusok közé tartozik, amely azonban nemcsak a Jászságból ismert. Lényege, hogy a funduson a lakóház, kamra, disznó- és baromfiól helyezkedik el. A településmagot a kertek veszik körül, amelyeken a jószágok karámjai, boglyák és a verem állnak. A kertek később vagy beolvadtak a település szövetébe, vagy tanyákká alakultak. A tanyák önálló faluvá is fejlődhettek. A falumag sajátos elrendezését, amely Jászárokszálláson is megfigyelhető, halmaztelepülésnek hívják. Ez a forma ősi, szabályozatlan, esetlegesen kialakult beépítési rendszer nyomait őrzi s ez a későbbi telekelkerítések, utcavezetések tördeltségében, zegzugosságában mutatkozik meg. Az újabbkori, csatlakozó beépítések már nem egy esetben szabályos útvezetésűek.
“A házakkal sűrűn megrakott belső részben eredetileg sem udvar, sem utca nem volt. A házak úgy állottak még a közelmúltban is egymás közelében, mint valami sátortábor. Hogy a magyar téliszálláson, a falu ősén csakugyan nem volt sem udvar, sem utca, kiderül onnan, hogy a magyaroknak nincsen ősi szava sem az utca, sem az udvar fogalmára. Mindkét szót a szlávból vettük át a fogalommal együtt” - írja Győrffy István egy munkájában. De milyen is volt ez a ház? A jászsági parasztház többségében háromosztatú (szoba-pitvar-kamra) tornác nélküli, vert falú épület volt nád-, zsúp-, zsindelyfedéssel. Egy-kettő még látható e fajtából Jásztelken, Jászfelsőszentgyörgyön. Már 1828-ban előírások szabályozták az építést. Ezek meghatározták a ház fő méreteit, az építési anyagokat. Előírták minden községben tégla- és cserépégető felállítását. A tornác a XIX. század második felétől terjed el. Érdekes megemlíteni, hogy a magas tornácos, “gangos” köroszlopos házak típusát Jászárokszálláson építették meg a helyi kőművesek. Úgy tudjuk, hogy más településekre innen származott el. Karácsondon 1904-ben jelenik meg először, árokszállási mester munkájaként. Az oszlopszám a jászok nemesi rangjára is utalt. Eredetét bizonyára a klasszicista kisnemesi kúriák és középületek táján kell keresnünk. A településen szerencsére még jónéhány ilyen ház akad.

Jászárokszálláson három épületet tartalmaz a hivatalos műemlékjegyzék. Ezek: a plébániatemplom, ugyanott a Mária-oszlop és a Széchenyi úton az egykori fogadó, amely ma a Háziipari Szövetkezet épülete. Az árokszállási parókiát Mátyás király egy 1458-as oklevele említi először. A templomról nincs semmi támpontunk, mint ahogy a mostani elődjéről, az 1640-ben épültről is alig. Mai templomát 1761 és 1767 között építették a korábbi, szűknek bizonyult helyén. A költségek okán a templomtestet a korábbi épület tornyához csatlakoztatták. 1779-ben Nyitrai Gáspár plébános Esterházy Károly püspökhöz írt levelében is kifejti, hogy szeretné lebontani az öreg tornyot, mert félő, hogy rádől a az új templomhajóra. Kettős torony építésére szeretné megnyerni a püspököt, olyanéra, amelyet Esterházy a birtokán, Pápán építtetett. A püspök nem támogatta a tervet, leginkább azért, mert nem látta biztosítva az építési költségek fedezetét. Így 1787-ben egy torony került a homlokzatra copf stílusú kapuzattal. Maga az épület barokk stílusú, egyhajós, öt boltszakaszos. A külső majdnem teljesen dísztelen, csak az oromzat barokk kőszobor alakjai és az említetten kívül a két oldalsó kapuzata érdemel említést. A kapuk feletti kronosztichonos felirat az építés időt örökíti meg. Az északnyugati (bal oldali) bejárat felirata: Largo bonorium fonti deo uni ac trino Árokszállásiensis statuere; vagyis “Miden javak bőséges forrásának, a háromságos egy Istennek építették az Árokszállásiak.A délkeleti (jobb oldali) bejárat felirata: Honori sanctae triadis senatus com populo; vagyis “A Szentháromság tiszteletére az elöljáróság és a nép”. Az egyszerű külső mellett gazdag enteriőrt találunk. A csehsüveg-boltozatos mezőket hevederívek és vaskos, három részes párkánnyal koronázott falpillérek választják el egymástól. Megemlítendő, hogy a boltozati harántívek ilyen nagy tereknél ritka módon nem félkör-, hanem kosárívesek, amely szerkezeti merészséget is mutat. A belső egységes barokk összhatású. Azzá teszik a fő- és mellékoltárai, a padok, a szószék, két gyóntató szék. A fő és a két mellékoltár Kracker János Lukács (1717-1779) munkája. A főoltár a Szentháromságot ábrázolja. Kracker osztrák, de munkáinak nagyrészét Magyarországon alkotta meg. Idejötte után rövidesen Esterházy Károly püspök szolgálatába állt, s így az egri egyházmegyében, különösen Egerben alkotott sokat. Nevéhez fűződik az egri kispréposti palota mennyezet-, a minorita templom főoltárképe. Fő műve az egri Liceum könyvtártermében a tridenti zsinat ábrázolása. A mellékoltárok legsikeresebb darabjai: az ország felajánlása Szűz Máriának, majd a hajóban a keresztlevételt ábrázoló jelenet. Értéke még a templomnak a barokk orgona a három nyílásos karzaton. Az orgona a kiscelli (Óbuda) trinitárius templomból került ide. A trinitáriusok 1758-ban fejezték be templomuk és kolostoruk építését. Ekkor a berendezési és felszerelési tárgyakra árverést hirdettek meg. Így kerültek például a padok a jászberényi, a szószék a solymári templomba. A jászárokszállásiak az orgonát vették meg, a korabeli értékelés szerint elég magas áron. A Mária-oszlop a templom mellett található. A mintegy méteres posztamensen jón fejezetes oszlop áll, ennek tetején áll glóbuszon a kígyó fejét széttaposó Mária alakja. Ruharedőiben kis puttó simul hozzá. A fölirat szerint 1783-ban felállított szobron rongáltsága ellenére felismerhetők a kvalitás jegyei, amelyek a ruharedők könnyed megformálásában, a kisé pufók arc kialakításában mutatkoznak meg. A kapcsolat a toronyalji kapu feletti fülkében elhelyezett alakkal nyilvánvaló. A Széchenyi utca 104. alatti egykori fogadó épület a XVIII. század második felében épült. L alakú, az utcavonalon álló szárnyán barokk kosáríves, kőkeretes kapubejárat, ettől balra 4, jobbra 7 ablakkal. E részen helyiségei részben kolostor-, részben teknő boltozatokkal fedettek, a sarkokban kályhafülkékkel. Az itt lévő folyosó pillér- árkádos, az árkádok lapos kosárgörbék. A hátranyúló szárny pillér- folyosós, síkmennyezetes. A hagyomány szerint itt szállt meg 1712-ben - talán az épület elődjében - a hazafelé tartó XII. Károly svéd király. A kapui zárókövén postakürt utal a ház rendeltetésére, bár a jászság jelképe, a Lehel kürt is lehet a forma.


http://ea.bloglog.hu/page/6/