2014. augusztus 10. Évközi tizenkilencedik vasárnap
P. Steven Reilly LC
Evangélium Mt 14,22-33
Amikor (a kenyérszaporítás után) a nép befejezte az étkezést, Jézus nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. “Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: “Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” “Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: “Uram ments meg!” Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. “Te kishitű – vonta kérdőre -, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: “Valóban Isten Fia vagy!”
Bevezető ima: Atyám! Adj nekem mélyebb hitet! Teljes szívemből hiszek benned. Segíts nekem, hogy ez az elmélkedés közelebb vigyen Fiadhoz, Jézushoz!
Kérés: Uram! Segíts bíznom benned, amikor döntéseket kell hoznom!
1. Isten neve. Ha a tomboló szél és hullámok nem lettek volna elég az apostolok megijesztésére, még egy szellemszerű alakot is láttak, aki a vízen közeledett feléjük. A megdöbbenéstől kővé meredtek. Ki nem reagált volna hasonlóan? Jézus azonban rögtön csitítja félelmüket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, ami a korábbi szó szerinti görög fordításban így hangzott: „Én vagyok az.” Ez volt az a bibliai kifejezés, ami legerőteljesebben fejezte ki Isten jelenlétét. Mikor Mózes teljesen elkeseredve az égő csipkebokor előtt áll és egyáltalán nem tudja, hogy mint dadogó menekült, hogyan fog Egyiptomból a fáraóhoz visszatérni és ezt a keményszívű embert meggyőzni, hogy elengedje a rabszolgasorba taszított zsidókat, akkor Isten Mózes habozására és kétségire úgy válaszol, hogy nevén nevezi magát neki: „Én vagyok az, ’Aki vagyok’.” Isten neve a jelent jelenti, a jelen pedig biztonságot ad. Mi nem vagyunk segítség nélkül kiszolgáltatva az élet megpróbáltatásainak.
2. A vízen járni. Péter spontán elhiszi Jézus szavait. “Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Míg a többi apostol még mindig a hajó aljában lapul és életéért aggódik, Péter felkel és felkészül a merész ugrásra. Péter példája sokat segíthet nekünk: időnként fontos elhatározások előtt állunk, amit úgy élünk meg, mint egy ugrást a vízbe. Határozatlanságunk sokszor okos dolognak tűnik számunkra. Végső soron nem akarunk megfulladni. Péter ugrása azonban nem egyszerűen vak vagy vakmerő. Önmagában, csak magára számítva több esélye lenne egy úszómellénnyel, és ezt tudja. De Krisztus azt mondja: „Gyere!” Ettől kezdve pedig a hitből fakadó engedelmességről van szó. Ha lelkünk mélyén meg vagyunk győződve róla, hogy Jézus azt mondta „Gyere!”, akkor az ugrás jó választás, mert a hiten és a bizalmon alapszik.
3. A segítő kéz. Péter ugrik, de minden gyengeségét magával viszi a hideg vízbe. A szél és a hullámok így győznek a csodáról való meggyőződés felett, és a kétségekkel teli Péter süllyedni kezd. Milyen szép, hogy kétségekkel telve is a hitébe kapaszkodik. Nem próbál elkezdeni úszni, hogy visszajusson a csónakba, hanem azt kiálltja: “Uram, ments meg!”. Az Úr szíve tele van részvéttel. Azonnal kinyújtja kezét, hogy megmentse átázott helytartóját. Azt akarja, hogy Péter – és mi is – megtanuljuk a leckét: „Te kishitű, miért kételkedtél?” Más szavakkal így is mondhatnánk: „Sose fordítsd el szemeidet rólam, és akkor mindig fenntartalak a vízen.“
Beszélgetés Krisztussal: Úr Jézus! Te felszólítottad Pétert, hogy a vízen járjon. Míg hitt benned és hatalmadban, minden jól ment, de elfogta a kétség. Erősítsd meg hitemet, hogy követni tudjalak! Segíts, ha a szél és a hullámok nagyobbak lesznek és jelentkezik a kételkedés! Segíts nekem a víz felszínén maradnom!
Elhatározás: Döntéseim előtt imádkozni fogok, hogy a döntéseim hitemből fakadjanak.
