Ennél a szép mérföldkőnél megállva is, mindenek előtt köszönöm olvasói hűségeteket, bátorító visszajelzéseiteket, építő kritikáitokat. Az előttünk álló nyári "szünetben" magam is szeretnék elgondolkodni, mi legyen a sorsa a netperceseknek? Bár mi - hitünk szerint - az örökkévalóságra kaptunk meghívót, - reménykedünk is benne, hogy el is juthatunk oda -, tudomásul kell vennünk, hogy a dolgok nagyobb része nem az örökkévalóságra teremtettek... Új formákat keresek - talán találok , mindenestre nem szeretném, ha a netpercesek "favágássá" silányulnának, hiszen az eredeti elképzelés is az volt, hogy az Ige jobb megértése által lelki emelődést segítsenek a hétköznapokban, az Olvasóimnak ugyanúgy, mint jómagamnak. fm