1987. december 12.

Istenem! bizonyára hallottad, hogy most mivel vádolnak. Ez a harmadik alkalom, hogy Jehova tanúi megvádolnak. Két alkalommal mondták ¹ hogy ez az ördög mûve. Most azt mondják, hogy az egykori bukott angyalok leszármazottja vagyok! Uram, miért? Miért különböznek a keresztények ennyire egymástól, mi romlott meg?

Egyházam még sohasem volt ilyen zûrzavarban. Emlékezz Szent Édesanyád szavaira: “A garabandali ² zûrzavar jelképül adatott, hogy megmutassa, milyen zûrzavar van ma az Egyházban – az Egyház zûrzavarban uralkodik.”

Istenem, szomorú vagyok, olyan szomorú vagyok, Uram.

Azért bánkódsz, mert engem érzel, kezdesz megismerni. Mennyire örülök, amikor felismered, hogy mitõl szenvedek. Vassula, õket is ³ szeretem, de a Sátán annyira félrevezette õket! Elvakította és vakként más ösvényre vezette õket. Tévedésükben nemcsak Édesanyámat nem ismerik el, mint a mennyország Királynõjét, de Péteremet sem, és hatalmát sem, amelyet én magam adtam neki összes bárányom felett. Üldözik virágaimat, és elítélik minden mai, mennyei müvemet is. A Sátán rávette õket, hogy mindent megvessenek, amit nem értenek, és ezzel akadályozza meg, hogy felismerjék az igazságot. Tanításuk közétek is beszivárgott, szeretteim, õk azok, akiktõl óvtalak. ⁴ Gyermekeimnek adott kegyelmeimet szeretik a “Sátán mûvének” nevezni – visszautasítva Szent Édesanyádat. Vassula; nem a te dolgod, hogy vádold õket, helyette tanuld meg azt mondani: “Ítélje meg õket az Úr és javítsa meg õket.” Kedvesem, közel van az idõk vége! Azt mondtam, hogy jeleket és figyelmeztetéseket fogok adni nektek. Szenvedek attól, hogy alapításomat ⁵ gúnyolják ⁶ és csak saját tanításukat követik. Káinok õk, és veszélyt jelentenek ábeleim számára. Akadályt jelentenek azoknak, akik az én házamban akarnak növekedni. Tévútra vezetõ fáklyák, félrevezetik népemet. Megkeményedett sziklák, akik alapításom ellen lázadtak. Miképpen ajánljak nekik földi királyságot, amikor lelkükben olyan tanokat fogadtak el, amelyek Káintól származnak?
Fel foglak támasztani, és lelked hozzám jön, az én karjaimba. Átsuhanó árnyék vagy csupán a Földön, kis porszem, amelyet az elsõ esõcsepp elmos. Nem én magam mondtam-e, hogy sok hely van Atyám házában, és számotokra is készítek, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is? Hozzám, az én házamba jönnek el a lelkek! ⁷
Vassula, alapításom ellen szítanak összeesküvést. Tönkre akarják tenni tulajdonomat. Szeretlek! Ne sírj, virágom! ⁸ Fejedre teszem töviskoronámat: … És a tövisek között van a lándzsa is. Összeesküsznek házam ellen, egyik gyûlést a másik után hívják össze hogy elhallgattassák Pétert!

Ó Istenem, nem! Nem, Uram!

Fogjatok össze szeretteim, erõsítsétek meg Egyházamat! Egyesüljetek szeretteim, jöjjetek újra össze – legyetek eggyé! Virágom, légy éber! A Szeretet megment benneteket kedveseim. Jöjj virágom, nyílj ki, nyílj ki, hadd árasszam rád erõmet, amely felemel, megerõsít és képessé tesz arra, hogy eltipord ellenségeimet. Ne feledd, hogy én, az Úr Jézus Krisztus vagyok elõtted! ⁹

Vágyom arra, hogy meghallják, sürgõs!

1 anélkül, hogy elolvasták volna az írást
2 jelentést követõ
3 Jehova tanúit
4 a hamis vallásoktól
5 a Római Egyházat
6 Jehova tanúi
7 Jehova tanúi tévesen hiszik, hogy örökké itt élhetünk a földi Paradicsomban, és hogy lelkünk is meghal, amikor meghalunk.
8 Amikor megérzem, hogy Jézus szomorú, én is szomorú leszek.
9 Ez az üzenet nagyon megriasztott.