1987. március 27.

Vassula, szeretlek.

Én is szeretlek Téged, Jézus.

Mennyire vágyom arra, hogy minden papom szent legyen, mivel õk képviselnek engem! Azt kívánom, hogy tisztává, szentté, alázatossá és irgalmassá váljanak. Azt akarom, hogy szívükbe öntsem túláradó szeretetemet. Azt akarom, hogy merítsenek többet Szívem gazdagságából, töltsék meg, és itassák át vele szívüket, hogy túlcsorduljon, és kiáradjon az egész világra. Fontos, hogy igyekezzenek megérteni, és megszeretni bárányaimat, gyógyítsák meg õket. De ahhoz, hogy minderre képesek legyenek, meg kell tanulniuk annyira szeretni engem, amennyire én szeretem õket. Meg kell tanulniuk úgy szeretni gyermekeimet, ahogy én szeretem õket. Tisztelniük kell Egyházamat! Szeretetre vágyom, Vassula. Mondd meg nekik, add tudtukra, hogy ajkam kiszáradt, és szeretetre szomjazik!
Mi haszna van a nekem bemutatott áldozatoknak és szertartásoknak, ha szívük megkövesedett, és kiszáradt? Azt akarom, hogy õszinteséggel tegyék termékennyé a pusztaságot. Melegségre van szükségem. Élõ lángra, tisztaságra, buzgóságra és égõ szeretetre van szükségem. Ne vonakodjatok meríteni ebbõl a végtelen szeretetbõl, és töltsétek meg szíveteket! Mindössze hûséget, tisztaságot és szeretetet kérek tõletek. Jöjjetek, jöjjetek hozzám, és bánjátok meg bûneiteket! Jöjjetek és változtassátok meg életeteket! Magamhoz emellek benneteket és ti befogadtok engem. Emlékeztetni akarlak benneteket, útjaimra.
Oly sok üzenetet és jelet adtam nektek, jeleket, amelyeket ti semmibe vesztek. Elfeledtétek szavaimat? Ne csodálkozzatok azon, hogy milyen gyenge eszközöket használok fel szavaim kinyilvánítására! Hiszen e kövek közül bármelyiket felvehetném és hûséges követõmmé tehetném! Némelyek bizonyítékot keresnek arra, hogy vajon én, Jézus, adom-e nektek ezeket az üzeneteket. Nem megmondtam, hogy ki fogom árasztani Lelkemet az egész emberiségre, és hogy fiaim, meg leányaim prófétálni fognak?! Nem megmondtam, hogy jeleket fogok adni az égen és a Földön?! Az én útjaim nem a ti útjaitok, és az én jeleim nem a ti jeleitek.
Újból felfedem Arcomat, de hányan fognak közületek hinni? Felsóhajtok a fájdalomtól, lélegzetem elakad, fulladozom gyermekeim láttán, akik telve vannak halott szavakkal. Hûség! Hûségesnek nevezitek magatokat, miközben szívetek halott? Jöjjetek, jöjjetek és merítsetek Szívembõl! Ünnepélyesen felszólítalak benneteket, tartsatok bûnbánatot és engeszteljetek! Szeressetek engem tisztán, és tiszteljétek Oltáriszentségemet! Igen, ti mind, akik magatokat igaznak és jámbornak tartjátok, jöjjetek, és változtassátok meg szíveteket. Nyissátok ki szíveteket, fogadjatok be engem, és ha megtettétek, leveszem a fátylat szemetekrõl, és megnyitom fületeket.

Vassula, holnap fogok diktálni neked.Pihenj meg, kedves!Felismertél engem írás közben?

Igen Uram, jobb karom mögött voltál? Valóban ott voltál?

Igen.Most szemben állok veled. Vassula, érezd meg jelenlétemet úgy, ahogy szoktad!Ne félj!Közeledben leszek.Jöjj, pihenjünk meg egymásban!