Jánd 1061 lakosú község Vásárosnaménytól 3 kilométerre, délkeletre fekszik. A Tisza áradásai okán, fában, gyümölcsben és halban bővelkedő XI-XIII. századi település. A folyó előnyösen, de előfordult, hogy hátrányosan befolyásolta helyzetét évszázadokon át. A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A szomszédos falvak felé vezető utak sárosak, feneketlenek, esős időben járhatatlanok voltak. Az első híd bejárási szemléje 1817-be volt, felépítésére 1844-ben került sor. Ekkortájt 750 fő körüli a lakosok száma, zömében református vallásúak. Jóllehet Naménynek Zsigmond király 1384-től vásártartási jogot adományozott, de Jánd lakossága Beregszászban bonyolította kereskedelmi igényeit. A megyeszékhely kiterjedt piaca miatt Jándnak a várost minden vonatkozásban Beregszász jelentette, egészen Trianonig. 1930-ban 1172 lakost mondhatott magáénak a falu. Birtokmegosztását az egykori tulajdonosokról elnevezett dűlőnevek mutatják: Mándy-, Koncz-, Hetei-, Szalay-, Kölcsey-, Kozák-, Bakcsy-, Egyház-, pap-tag. Jánd a törpe és középbirtokosok falujává vált a kollektivizálásig. A felparcellázások és a Tisza árvize után a község változott, kibővült. A Jándi-rét védelemre javasolt természeti érték.
