Csaroda 650 lakosú község a 41-es főközlekedési út mentén, Vásárosnaménytól északkeletre, 10 kilométerre fekszik. A helység a beregi Tiszahát egyik természeti és építészeti értékeket rejtő települése. Évszázadokkal ezelőtt tölgyesek uralták a határt, a régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban éltek ezen a tájon. A bronzkorból aranyleletek kerültek elő, a III-IV. században pedig a gepidák lakták ezt a környéket. A Csaroda-patak partján fekvő község neve szláv helynév, feketevizet jelent. A XIII. században a Káta-nemzetség Csarnavodainak nevezett ágának birtokközpontja. A XIV. században a család megyei tisztségviselő révén Bereg vármegye egy évszázadon át itt tartotta gyűléseit. A következő századokban határper és örökösödési bonyodalmak tarkították a történelmét. Csaroda megőrizte patak mentén fekvő útifalu jellegét. Észak-dél irányú főutcája a patak kiszélesedése előtt kettéágazik.
A két utca között emelkedik a XIII. századi, ma református templom. A középkori templomépítkezés egyik legszebb emléke. Az alul zárt nyugati homlokzat felett emelkedik a hajóba beugró karcsú, zsindelyes torony. A hajó északi falának freskóin az apostolok és szentek között az építtetőt is megtaláljuk. A diadalív és a szentély freskói a XIV. századból valók. Külső homlokzatán és a templombelsőben népies falfestés: a piros-kék levélcsokrok szűrhímzésre emlékeztetnek. Négyzetes szentélyét egyszerű bordás keresztboltozat fedi. A hagyomány úgy tartja, hogy tornyában sohasem volt harang. Így feltételezhető, hogy a ma is álló XVIII. századi harangtorony előtt is volt hasonló. Műemléki környezetben, a templomtól 80 méterre található. A többi beregi, szatmári haranglábhoz képest zömökebb.
A Csarodára látogató a népi építészet emlékeivel is találkozhat. Az egyik favázas paticsfalas parasztházból A Kossuth utcában Tájházat alakítottak ki. Egy –egy szépen faragott kútágas maradt már csak hírmondónak.
A beregi táj legjellegzetesebb részét képezi Csaroda környéke, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szíve. Felszínét a Kárpátokból lefutó vizek alakították. Az ősfolyón bőven szállítottak hordalékot, s ezekbe beletemetkezve gyakran változtatták irányukat. Különleges mocsárvilágot, áthatolhatatlan ingoványokat hoztak létre, puhafa fajokkal, jégkori maradványokkal. A mikroklíma határozottan középhegységi karakterű, növény – és állatvilágban hegyvidéki fajok, sőt néhány sarkvidéki fa is található. Fokozottan óvott a Kisasszony-erdő a Báb-tava tőzegmohaláppal. Rezgőnyár és éger- facsoportok, mocsári és nyírligetek között juthatunk el a zöld és vörös színben pompázó 7000 éves dagadólápig. Jégkorszaki reliktum, a nyílt vízből szigetszerűen emelkedik ki. Hasonló jellegű a Nyíres-tó. Tőzegmohalápja 2 hektáros. Gyepszintjében a hüvelyes gyapjúsás és a rovarevő, kereklevelű harmatfű is megtalálható. A tavaszi hónapokban a legszebb, reliktumai a tőzegeper, tőzegáfonya és az elevenszülő gyík. Védett a vidrafű és a lápi csalán. Természeti értékeket rejt a Navat-patak, a Bencze-tó. Erdei közül az Ösvényhát és az Ágak-köze a hajdani hatalmas beregi őserdők maradványa. Madárvilágának ritka értékei a kerecsensólyom, a kaba, a darázsölyv, a vörös gém a lappantyú és a haris.
A két utca között emelkedik a XIII. századi, ma református templom. A középkori templomépítkezés egyik legszebb emléke. Az alul zárt nyugati homlokzat felett emelkedik a hajóba beugró karcsú, zsindelyes torony. A hajó északi falának freskóin az apostolok és szentek között az építtetőt is megtaláljuk. A diadalív és a szentély freskói a XIV. századból valók. Külső homlokzatán és a templombelsőben népies falfestés: a piros-kék levélcsokrok szűrhímzésre emlékeztetnek. Négyzetes szentélyét egyszerű bordás keresztboltozat fedi. A hagyomány úgy tartja, hogy tornyában sohasem volt harang. Így feltételezhető, hogy a ma is álló XVIII. századi harangtorony előtt is volt hasonló. Műemléki környezetben, a templomtól 80 méterre található. A többi beregi, szatmári haranglábhoz képest zömökebb.
A Csarodára látogató a népi építészet emlékeivel is találkozhat. Az egyik favázas paticsfalas parasztházból A Kossuth utcában Tájházat alakítottak ki. Egy –egy szépen faragott kútágas maradt már csak hírmondónak.
A beregi táj legjellegzetesebb részét képezi Csaroda környéke, a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet szíve. Felszínét a Kárpátokból lefutó vizek alakították. Az ősfolyón bőven szállítottak hordalékot, s ezekbe beletemetkezve gyakran változtatták irányukat. Különleges mocsárvilágot, áthatolhatatlan ingoványokat hoztak létre, puhafa fajokkal, jégkori maradványokkal. A mikroklíma határozottan középhegységi karakterű, növény – és állatvilágban hegyvidéki fajok, sőt néhány sarkvidéki fa is található. Fokozottan óvott a Kisasszony-erdő a Báb-tava tőzegmohaláppal. Rezgőnyár és éger- facsoportok, mocsári és nyírligetek között juthatunk el a zöld és vörös színben pompázó 7000 éves dagadólápig. Jégkorszaki reliktum, a nyílt vízből szigetszerűen emelkedik ki. Hasonló jellegű a Nyíres-tó. Tőzegmohalápja 2 hektáros. Gyepszintjében a hüvelyes gyapjúsás és a rovarevő, kereklevelű harmatfű is megtalálható. A tavaszi hónapokban a legszebb, reliktumai a tőzegeper, tőzegáfonya és az elevenszülő gyík. Védett a vidrafű és a lápi csalán. Természeti értékeket rejt a Navat-patak, a Bencze-tó. Erdei közül az Ösvényhát és az Ágak-köze a hajdani hatalmas beregi őserdők maradványa. Madárvilágának ritka értékei a kerecsensólyom, a kaba, a darázsölyv, a vörös gém a lappantyú és a haris.
http://ea.bloglog.hu/page/4/
