Vásárosnamény 9079 lakosú város a 41-es főközlekedési út, valamint a 111-es/Záhony- Mátészalka/ és 116-os/Nyíregyháza-Vásárosnamény/ vasútvonalak mentén, a Felső-Tisza vidékén fekszik. A mai város 4 kisebb önálló településrészből /Vásárosnamény, Vitka, Gergelyi és Ugornya/, valamint két tanyából szerveződött, ezek közül Gergelyit és Ugornyát 1936-ben egyesítették. Vásárosnamény 1969-ben egyesülve Vitkával és Gergelyiugornyával. Városi rangot 1979-ben kapott. A város határát három folyó mossa: itt torkollik a Tiszába a Szamos és a Kraszna, így változatos természeti adottságokkal rendelkező terület. A várost a Tisza két részre osztja. A bal parton van a régi Namény és Vitka, a jobb parton Gergelyiugornya. A terület a régészeti leletek tanúsága szerint már az ősidőktől lakott volt. A Vereckei-hágón átkelő őseink hamar birtokba vették a beregi vidéket. E korból származik a település nevének mondája is. A legenda szerint, amikor a honfoglaló magyarok a Tiszához értek és azon át akartak kelni Zoárd kapitány így biztatta Gergely nevű lovas vitézét: Gergely! Ugorj, no! Amikor az átugratott, azt mondta: No menj! Így lett a Tisza jobb partján Gergelyi és Ugornya a bal partján pedig Namény.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a „vásáros” jelző. 1494-ben mezőváros lett. A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a „Naményi Pátenst”. A városon kívül, a település északi részén állt a barokk stílusú Lónyay, majd Tomcsányi-kastély, amely ma műemlék. A Lónyayak után 1717-ben Eötvös-családé lett a birtok, akik Mária Teréziától bárói rangot kaptak. Az Eötvös-kúria ma iskolamúzeum. A régi világot felidéző kis falusi osztályterem mellett szerény Eötvös József-emlékszobát alakítottak ki. A Tiszán az első fahídat 1844-ben építette egy részvénytársaság. Ekkor már Namény volt a tiszai gőzhajózás végállomása, így a hidat ennek megfelelően méretezték, a vízállás 0 pontja felett 135 méter magasan. 1848-ban már volt a településnek patikája, ipari üzeme és dohány-beváltóhelye. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett híd 1919-ig állt, a visszavonuló román csapatok ugyanis felrobbantották. Újjáépítése 1921-ben került sor, ezt a németek robbantották fel. A jelenlegi híd 1949-ben épült, de térjünk vissza A XIX. század közepére mikor, a főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében. A helység állandó malmai a Tiszán a XIX. század végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. Vásárosnamény központja a XX: század elején alakult ki, ugrásszerű fejlődést az 1905-ben kiépített vasúti hálózat jelentett. Bereg vármegye 22 települése ezzel jobban bekapcsolódhatott az országos vérkeringésbe. Hamarosan fűrésztelep létesült, szeszfőzdét építettek. A többszintes eklektikus épületek kisvárosi hangulatot biztosítottak. Igazi központtá csak Tirianon után válhatott. Kövesutak, csatornák épültek, fellendült a kereskedelem. Léterjött a Beregi Háziipari Szövetség, mely az elveszendőben levő beregi keresztszemes hímzés karolta fel.
A Beregi Múzeum villaszerű épületben gazdag é színes gyűjtemények találhatók: egyedülálló vaskályha és öntöttvas-gyűjtemény, néprajzi sajátosságok, szőttesek, festett húsvéti tojásgyűjtemény. A város fafaragó galériájában ma is alkotó faragók munkáit láthatóak. A házasságkötő terem is fafaragványai miatt híres. A város központjában álló református templom falán gótikus zárókő, ablakpárkány és egy kőfaragvány, Lónyay Fruzsina epitáfiuma emlékeztet a múltra. Vitkán a műemlék népi lakóház található. A településrész római katolikus temploma barokk stílusban a XVIII. században épült. Védelem alatt áll a vitkai platánfasor, a Sárkánykert, a Bagiszegi-erdő, a hatalmas nyárfa és a japánakác.
A négy település közül Naményt említik először az okmányok, 1214-ben. Vitka neve 1300-ban, Gergelyié 1425-ben, Ugornyáé 1389-ben bukkan fel írásos formában. Namény már a XIV. században a Lónyay család birtokában volt. A település már 1418-tól vásártartási joggal rendelkezett, innen ered nevében a „vásáros” jelző. 1494-ben mezőváros lett. A Beregi-Tiszahát népe elsőként csatlakozott 1703-ban a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. A vezérlő fejedelem Naményban adta ki a nemeseket hadba hívó híres kiáltványát a „Naményi Pátenst”. A városon kívül, a település északi részén állt a barokk stílusú Lónyay, majd Tomcsányi-kastély, amely ma műemlék. A Lónyayak után 1717-ben Eötvös-családé lett a birtok, akik Mária Teréziától bárói rangot kaptak. Az Eötvös-kúria ma iskolamúzeum. A régi világot felidéző kis falusi osztályterem mellett szerény Eötvös József-emlékszobát alakítottak ki. A Tiszán az első fahídat 1844-ben építette egy részvénytársaság. Ekkor már Namény volt a tiszai gőzhajózás végállomása, így a hidat ennek megfelelően méretezték, a vízállás 0 pontja felett 135 méter magasan. 1848-ban már volt a településnek patikája, ipari üzeme és dohány-beváltóhelye. A II. Rákóczi Ferencről elnevezett híd 1919-ig állt, a visszavonuló román csapatok ugyanis felrobbantották. Újjáépítése 1921-ben került sor, ezt a németek robbantották fel. A jelenlegi híd 1949-ben épült, de térjünk vissza A XIX. század közepére mikor, a főnemesi Eötvös család naményi tagjai aktív szerepet vállaltak az 1848/49-es szabadságharcban. Tamás beregi főispán és fivére, Mihály kormánybiztosok lettek. A vitkai Doby testvérek néphonvédként Brassóig harcoltak Bem seregében. A helység állandó malmai a Tiszán a XIX. század végén még működtek. A többi község közül kiemelte a települést kedvező fekvése, s az, hogy három megye (Bereg, Szabolcs és Szatmár) találkozási pontján feküdt. Vásárosnamény központja a XX: század elején alakult ki, ugrásszerű fejlődést az 1905-ben kiépített vasúti hálózat jelentett. Bereg vármegye 22 települése ezzel jobban bekapcsolódhatott az országos vérkeringésbe. Hamarosan fűrésztelep létesült, szeszfőzdét építettek. A többszintes eklektikus épületek kisvárosi hangulatot biztosítottak. Igazi központtá csak Tirianon után válhatott. Kövesutak, csatornák épültek, fellendült a kereskedelem. Léterjött a Beregi Háziipari Szövetség, mely az elveszendőben levő beregi keresztszemes hímzés karolta fel.
A Beregi Múzeum villaszerű épületben gazdag é színes gyűjtemények találhatók: egyedülálló vaskályha és öntöttvas-gyűjtemény, néprajzi sajátosságok, szőttesek, festett húsvéti tojásgyűjtemény. A város fafaragó galériájában ma is alkotó faragók munkáit láthatóak. A házasságkötő terem is fafaragványai miatt híres. A város központjában álló református templom falán gótikus zárókő, ablakpárkány és egy kőfaragvány, Lónyay Fruzsina epitáfiuma emlékeztet a múltra. Vitkán a műemlék népi lakóház található. A településrész római katolikus temploma barokk stílusban a XVIII. században épült. Védelem alatt áll a vitkai platánfasor, a Sárkánykert, a Bagiszegi-erdő, a hatalmas nyárfa és a japánakác.
http://ea.bloglog.hu/page/4/
