Az idén mozikba került Noé-film mindennek mondható, csak jónak nem. Mivel a Tórában leírt özönvíztörténetet a zsidó származású filmkészítőknek illenék ismerni, azért akár egy jó filmet is várhatnánk, - de ismerve a filmkészítés, elsősorban a nyugati filmkészítők lelkének bugyrait, eleve nem számíthatunk semmi jóra.

Érdemes minden filmet ezzel az alapvető szemlélettel megvizsgálni, nehogy az ember valamilyen módon elfogadja a ténynek beállított dolgokat, illetve olyan érzelmi behatást, ami valamilyen banális eredményt válthatna ki (mint a holokauszt-filmek filoszemitizmusra, hazug részvétre vagy együttérzésre nevelő, vagy a tudományos-fantasztikus filmek amerikai típusú demokráciát éltető és tökéletességét hangsúlyozó propagandája). Az embernek oda kell figyelnie, mert még a végén áldozata lesz a liberális agymosásnak. Akár viccnek is felfoghatnánk ezt, ha nem lenne általában a tömegekre ilyen hatékony népbutító eszköz egy-egy produkció, - és kérem, ne mentegessük őket azzal, hogy ez művészet, hogy nekik mindent szabad!

Visszatérve a Noé-filmre: a film az eretnekség miatt a könyvtárak lezárt részlegeibe száműzött apokrifok benyomását kelti. A filmkészítő valahogy az alapvető teológiai ismeretek hiányától szenvedve is képes volt valamilyen torz mítoszt létrehozni, és még a bátorságot is vette hozzá, hogy ezt mindenféle látványelemekkel mozgókép-sorozattá szerkessze. Néhány apróság viszont arra hívja fel az ember figyelmét, hogy a hitelesnek tekintett történettől okkal tértek el az alkotók.

Russel Crowe mint Noé

Nézzünk néhány részletet. Nincs hangsúlyozva, hogy a vízözön előtti emberek jelentősen tovább éltek (többszáz évig), és nincs hangsúlyozva Énok felvétele sem (Isten magához vette). Ellenben kapunk valamilyen óriás-mítoszt, a földre hullott angyalokról, amelyek a kövek rabságába estek büntetésként, de aztán valahogy mégis bocsánatot nyernek.

Az óriások (neflim) szó nem egyértelműen nagy termetű emberre utal. A szó nagyjából annyira hivatkozik tízméteres emberekre, mint a ma általánosan használatos "sztár" szó az ég valódi csillagaira. Remélhetőleg pár évszázad múlva senki sem hiszi majd azt, hogy valamikor a földön valódi csillagok izzottak... Az óriások szó elsősorban rendkívüli képességű embereket jelentett (ettől még lehettek kissé magasabbak, mint a vízözön utáni Góliát), akik viszont a szüleiktől kapható szellemi örökségüket, képességeiket vesztették el. Káin és Széth nemzetségének összekeveredése ugyanis a szellemi örökség, a tiszta hit általános visszaszorulását eredményezte. A hívő embereket a szent iratok több helyen is "Isten fiainak" nevezik, utalva az ember teremtésére, hogy végső soron Istentől származunk, az ő akarata hozott létre minket. Az a szellemiség, amit Isten adott az embereknek, öröklődhet emberről emberre, amennyiben a nemzedékek vigyáznak a hitükre és megtartják azt, illetve elveszhet, ha letérnek a hit útjáról. Van viszont egy olyan általánosan elterjedt, alaposabban megnézve értelmetlen és elfogadhatatlan értelmezés is, amelyik szerint az óriások az angyalok és az emberek keveredéséből jöttek létre. Ez viszont így kifejezetten nincs leírva sehol, ezért fölösleges ilyesmin fantáziálni. A bűnbe esett angyalokat (küldötteket) az újszövetség viszont említi, mint olyanokat, akik sohasem szabadulhatnak a sötétség láncaiból, mert az ítéletre vannak fenntartva.  Valami olyan érzése támad az embernek a filmet nézve, hogy Noét démonok segítik, akik ezután megint angyalok lesznek. No ez megint olyasmi, amit gyorsan el kell felejteni. 

Az özönvíz előtti nemzetségtáblázatok felsorolásánál Káin és Széth (vagyis a harmadik gyermeke Ádámnak) nemzetségtáblázatait megfigyelve láthatjuk, hogy egyrészt Káiné rövidebb, másrészt nincs feltüntetve, hogy Káin leszármazottai hosszabb ideig éltek volna. Viszont neveik beszédes nevek, ami utal arra, hogy volt valami szellemi örökség ott is, egészen Káin bűnének ismétlődéséig - Káin leszármazottja Lámekh (nem összekeverendő a másik Lámekh-el) ugyanis szintén gyilkossá vált. Itt is szól Isten: "Ha hétszeres a bosszú Káinért, hetvenhétszeres az Lámekhért". Miután nyilvánvalóvá válik a Káin-vérvonal teljes kudarca, Széth és leszármazottai kerülnek előtérbe. Noé pedig "ötszáz esztendős volt, és nemzette Sémet, Hámot és Jáfetet". Ugyan nincs hangsúlyozva, de ha ötszáz esztendős korában nemzette mindhármat, valószínűleg ikrek, és ezzel együtt egykorúak voltak. Erre nem látunk utalást a filmben.

Tubálkáin-ról tudjuk, hogy valószínűleg ő volt az első kovács, ami a filmben meg is jelenik. De vajon miért lett belőle király? A húsevéstől való idegenkedés viszont Noé részéről érthető, mivel a húsfogyasztás nem volt engedélyezett az ember számára a vízözön előtt. 

Érdekes a földből feltörő víz gondolata. Az még érdekesebb, hogy az amerikai kreacionalistáknak sem igazán jut eszébe, hogy a víz alatt itt egyszerűen folyadékot kell érteni. A Földnek, vagyis az égitestnek a nagy része folyékony, a vékony, megszilárdult kéreg egy hatalmas folyékony lávaóceánon úszik. Ha arra gondolunk, hogy a mélyből feltörő folyadékok a felszíni folyadékokkal keverednek hatalmas területeken, könnyen érthetővé válik, hogy miért esik folyamatosan hónapokig az "eső" mindenütt. A mélység kútjai tehát vulkánok. 

A film egyik elgondolkodtató üzenete, hogy az emberi tevékenység az özönvíz előtt is kopárrá és kietlenné tehette a világot. Az eredeti történetekben viszont a hitetlenség, a bálványimádás, az ölés és az erőszak van okként megnevezve. "Az ember minden cselekedete szüntelen csak rossz" - olvashatjuk, Noé viszont "igaz, tökéletes férfi volt a vele egykorúak közt, Istennel járt Noé". Ki lehetett volna hangsúlyozni Noé nevének a jelentését a cselekedetein keresztül, ezt viszont nem látjuk. 

Külön érdekessége a vízözön-történetnek, hogy csak a vízözön elvonulása után vannak megemlítve az évszakok változásai, mivel azelőtt a teremtett világ egy nyugalmi állapotban volt, és a tökéletes állapotok a vízözönnel értek véget. Ezzel együtt véget ért az emberek hosszabb élettartama is, ezután van megszabva száz húsz évben. Ez igen komoly büntetés, gondoljunk arra, hogy mi lenne, ha az utánunk következő generációk csak nyolc-tíz évig élhetnének. Összehasonlításul: Noé kilencszázötven éves korában hal meg, Ha összeadjuk, hogy ki milyen nagy kort ért meg, azt a meglepő eredményt is láthatjuk, hogy Sém még élt Ábrahám idejében. 

Összességében lehetett volna ez egy nagyon jó film is. De nem lett. Azt is mondhatnánk, hogy a gnosztikus és esszénus (vagy inkább az illuminátus-sátánista gondolatokra gyanakodjunk?) behatás tetten érhető, de még az onnan származó gondolatok is elég rosszul és következetesség nélkül lettek megjelenítve. Látványosnak látványos, de semmiképpen sem építő szellemi tartalmú, inkább összezavaró jellegű film, nem érdemes megnézni. Kár érte.

Tamási Attila