Csenger 5234 lakosú Szamos-parti város Szabolcs-Szatmár-Bereg megye szélén, az ukrán-magyar határ közelében, a 49-es főközlekedési útvonal és a 114-es /Mátészalka-Csenger/ vasútvonal mentén helyezkedik. Váradi Regestrumban 1212-ben Senguer, 1219-ben Villa Senguer formában említik, vagyis már megtelepült falu volt; 1381-ben Chenger, 1453-ban Chenger alakban írták. Nevét ősi magyar személynévből származtatják. Az ásatások tanúsága szerint az őskortól folyamatosan lakták, a város belterületén talált újkőkori cseréptöredékek, a XIX. század végén a Halomdombnál előkerült római pénzérmék, de a régi református temetőben 1996. őszén feltárt, Szatmár megye első honfoglalás kori lovassírja is ezt bizonyítják. Már a XIII. század elején fontos révátkelőhely volt. A község 1239-ben a szatmári királyi várhoz tartozott, várjobbágyok lakták. A település lakói a Szamos folyón való átkelést biztosították, katonáskodtak és művelték a földet. Belőlük alakult ki később a meghatározó kis-és középnemesi réteg. 1239-től Csenger története szorosan összefonódott a Káta- nemzetséggel és a belőle kiváló Csaholymonostori Csaholyi családéval. A Káta- nemzetség ebben az időben lett a megyében nagy tekintélyűvé, birtokainak központja Csaholymonostora volt az Ecsedi-láp szélén, közel Ecsed várához. Ahogy a Csaholyi család tekintélye és vagyona emelkedett, úgy Csenger jelentősége is nőtt: 1388-ban Zsigmond király Visegrádon kelt oklevelében jogot adott Csaholyi Sebestyénnek Csengerben országos vásárok tartására minden 4. vasárnapon, ami évente 13 nagyvásárt jelentett még a XIX. században is (vásárhely volt a piac, a Szamos-part). A környező települések központja volt, 1429-től bírta a mezővárosi rangot. A Csaholyi család a XVI. század második felében fiúágon kihalt, utána részben vagy egészben örökölték, illetve mások megvásárolták. Igen sok zsidó kereskedő, haszonbérlő, marhapásztor lakott a helységben. A török hódoltság a mezővárost nem érintette, a XVII. században önállósága megnövekedett, 1633-ban minden dézsmájára saját polgárai kaptak királyi adományt. 1659-ben Kapy Klára, 1672-ben Divényi Ferenc, 1696-ban a szatmári vár szerepel birtokosaként. A II. Rákóczi Ferenc vezette Habsburg-ellenes szabadságharc egyik központja volt a vidék, hiszen Csenger akkori birtokosa, Melith Pál volt az első főúr, aki a fejedelem és a felkelés mellé állt. A harcok során, 1707-ben a település leégett, de újjáépítették és visszaszerezte a jelentőségét. A XVIII. században latin iskolája is volt, birtokosaiként, földesuraiként a gróf Teleki, gróf Károlyi, báró Barkóczy, a Kállay, Kende, Eötvös, Klobusiczky, Rápolthi Nagy, Szuhányi, Fogarassy, Jékey, Urai, Ujhelyi, Korda, Becsky, Mátay, Riskó, Osváth, Hadadi, Belényessy, Komlóssy, Jánky stb. családokat jegyezték föl. A XIX. század közepéig ugyanezeké a családoké, valamint a báró Jósika és Szögyényi nemzetségé volt a vezérszerep. A városiasodáshoz hozzájárult a XIX. század elején nagy számban betelepült kereskedéssel foglalkozó zsidó népesség; a birtokosok kúriákat, kastélyokat építettek, 1829-ben emelték az első emeletes házat a Jékeyek, de azt később elkártyázta az egyik családtag. Ekkoriban alakult ki a kisvárosi jelleget adó Piac. Fényes Elek a Geographiai szótárban így írta le: mezőváros, 2307 lakossal, róna határa fekete agyag, gazdag termékenységű, rétjei kétszer kaszálhatók, dohánytermesztése híres. A Szatmár vármegyei monográfiában nagyközségként szerepel a Szamos bal partján, az Ecsedi- láp szélén 574 házzal, 3360 lakossal. Határa 6465 hold, amelynek részei: a Recsegő-és Halomdomb, amelyben emberi csontokat találtak; a Berger, Fischer, Groszmann, Mikolai, Molnár-malom, a Német, Pinkesz, Szuhányi és Vitéz tanyák, a Günther, Jánosi, Kun és Tibota kerülőházak, valamint a Csengerjánosi puszta. (Ez az utóbbi rész egy önálló, elpusztult falu maradványa Csenger és Pátyod között, egykor a csengeri és a csaholyi uradalom tartozéka volt. 1545-ben Csaholyi Imrétől a lánya, Anna és vele Melith György örökölte, 1705-ben már pusztaként jegyezték föl. A XVIII. század végén még látszottak templomának a romjai.) Csenger XX. század eleji legnagyobb birtokosa Szuhányi Ferenc volt, aki a dédatyja, Szuhányi Ferenc által építtetett “érdekes, régi” kúriában lakott, ahol gazdag könyvtárat és sok régiséget tartott. Csinos újabb háza volt itt Képessy László főszolgabírónak is. Csupa nemes ember lakta a települést s a vármegyei gyűléseken nagy szerepet játszottak a “csengeri voksok és fütykösök”. Volt társasköre, polgári olvasóköre, takarékpénztára, nőegylete stb. A Jékey kúriában 1825-től működött Szatmár vármegye legelső gyógyszertára, a kúria 1906-ban került Klein Rezső tulajdonába. 1865-ben kezdték a Szamos szabályozását, 1893-ban korszerű hidat építettek a folyón, az 1908-ban megépült vasútvonallal pedig Csenger bekapcsolódott a távolabbi vidékek vérkeringésébe is. Hajdani városi rangját 1989-től kapta vissza.
A Szamos partján fekvő város református temploma kora-gótikus stílusú, a 1322-ben épült. A nyolcszögű torony reneszánsz kőpárkányzattal rendelkezik. A teteje zsindelyezett, famennyezete pedig festett. Az 1570-es évektől több református zsinat székhelye volt.
A római katolikus templom klasszicista stílusban épült 1829-ben.
A Szuhányi-kúria 200 éves barokk épület.
A város múltját, régészet, néprajz és iskolatörténet alapján a Helytörténeti Múzeum mutatja be.
Itt született Eszenyi Enikő színművésznő.
A Szamos partján fekvő város református temploma kora-gótikus stílusú, a 1322-ben épült. A nyolcszögű torony reneszánsz kőpárkányzattal rendelkezik. A teteje zsindelyezett, famennyezete pedig festett. Az 1570-es évektől több református zsinat székhelye volt.
A római katolikus templom klasszicista stílusban épült 1829-ben.
A Szuhányi-kúria 200 éves barokk épület.
A város múltját, régészet, néprajz és iskolatörténet alapján a Helytörténeti Múzeum mutatja be.
Itt született Eszenyi Enikő színművésznő.
Komlódtótfalu 98 lakosú község a 49-es főközlekedési út mentén, Csenger mellett fekszik.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
