Kisvárda 17880 lakosú város a 4-es főközlekedési út és a 100-as/Záhony- Nyíregyháza- Debrecen- Szolnok- Budapest/ vasútvonal mentén. A település neve a magyar vár, erődítményből ered, mely kisebb váras helységet jelent. A középkorban Warda, Warada néven fordul elő az oklevelekben a település neve. Kisvárda nevében a “Kis” szó a várostól 200 kilométerre fekvő Nagyváradtól különbözteti meg. A honfoglaló magyarság 895-ben birtokba vette a települést, amely elsődlegesen a földvárra épített határvédő rendszer központja. 1085-ben Szent László magyar király itt állította meg és győzte le Kutesk kun fejedelem támadását. A fényes győzelem emlékére a településen Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére templomot alapított. A XII. században, a határvédő szerep csökkenésével, Kisvárda a Gutkeled nemzetség tulajdonába kerül, amelynek egyik ágának névadójává vált. Már ebben az időben is jelentős Kisvárda gazdasági szerepe, mivel rendszeresen tartanak heti vásárokat. A város tulajdonosa a Várday család jelentős szerepet játszott Kisvárda felvirágoztatásában. Nemcsak a kisvárdai vásárra igyekvők számára nyertek királyi védelmet, hanem országos vásártartási jogot is szereztek, s 1421-ben városi joggal ruházták fel településüket. 1468-ban Várday István bács-kalocsai érsek, bíboros, I. (Hunyadi) Mátyás király fő és titkoskancellárja jelentősen bővítette a település önállóságát. Ennek is köszönhető, hogy a század végén több mint ezren éltek a városban. Az itt élők védelmét szolgálta a XV. században megindult várépítés, mely vár romja ma a város kulturális életének központja. A XVI-XVII. század háborús évszázadai, az Európában lejátszódó gazdasági átalakulás hátrányosan hatottak Magyarország gazdasági fejlődésére. Ebben a korszakban a kővár védelmében Kisvárda Szabolcs vármegye központja, mely több ostromot is szerencsésen átvészelt. A település gazdasági jelentőségét mutatja, hogy 1591-ben megalakult a város első céhe, a Csizmadia-céh. Két évszázados pangást követően, a polgárosodás hozott új lendületet Kisvárda életében. A fejlődés dinamizmusára jellemző, hogy a település lélekszáma egy évszázad leforgása alatt megötszöröződött. Kisvárdán bankok, ipari és kereskedelmi vállalkozások jelentek meg, fellendült a kereskedelmi élet. E fejlődésnek köszönhető, hogy Kisvárda urbanizációs szintje ma is négyszerese a megyei átlagnak, s az iparban foglalkoztatottak aránya is kétszerese a dinamikusan fejlődő megyeszékhelynek, Nyíregyházának. A gazdasági fejlődés ilyetén mértékéhez nagyban hozzájárult a betelepedő zsidó lakosság, kiknek aránya település 1/4-t tette ki. A második Világháború emberpusztítása semmisítette meg az itt élőket, a kisvárdai gettóból, mintegy 4000 zsidót indítottak útra Hitler halálgyáraiba, zömmel Auschwitzba. A II. Világháború után a kommunista hatalomátvétel igyekezett elpusztítani az itt kialakult polgári értékeket. Az újabb fellendülésre a XX. század hatvanas éveiben került sor, melynek eredményeképpen Kisvárda 1970-ben ismét városi rangra emelkedett. A gazdasági fejlődés sem maradt el, számos üzem telepedett meg Kisvárdán. Napjainkra Kisvárda gazdasági szerepe mellett a kulturális élete is kimagasló, 1989-óta Európa egyik legrangosabb színházi találkozójának, a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának ad otthont Kisvárda.
A római katolikus templom gótikus, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, későbarokk stílusban 1788-1805 között épült hajóval és nyugati toronnyal. A mérműves szentélyablakok mellett az eredetileg bordás boltozatú szentély alakos gyámkövei balról jobbra: Szent Péter kulccsal, Szent Pál karddal, ők az apostolfejedelmek a templom védőszentjei, majd három ismeretlen portrén talán a kegyúr Várdaiak és a patrónus Zsigmond királyé, végül az „ego Alexandri sum”= ”Én Sándoré vagyok” feliratos portré azé a Szent László királyé, aki a kunok elleni, a város határában zajlott 1085-ben zajlott győztes csatája után felépítette a templom mai elődjét. A templomhajó bal oldali, kora barokk, Szent Kereszt tiszteletére szentelt mellékoltárát állítólag 1720-ban a várkápolnából szállították ide.
Az egykori zsinagóga 1900-ban, szecessziós stílusban épült. A Rétközi Múzeum az 1983-ban helyreállított volt zsinagóga épületében, a boltozott főhajó arabeszkes festése utal egykori rendeltetésére. A bejárati előcsarnokban márványtáblákon olvasható nevek sokasága emlékeztet a II. Világháború alatt elpusztult kisvárdai és környékbeli zsidó családokra.
A római katolikus templom gótikus, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel, későbarokk stílusban 1788-1805 között épült hajóval és nyugati toronnyal. A mérműves szentélyablakok mellett az eredetileg bordás boltozatú szentély alakos gyámkövei balról jobbra: Szent Péter kulccsal, Szent Pál karddal, ők az apostolfejedelmek a templom védőszentjei, majd három ismeretlen portrén talán a kegyúr Várdaiak és a patrónus Zsigmond királyé, végül az „ego Alexandri sum”= ”Én Sándoré vagyok” feliratos portré azé a Szent László királyé, aki a kunok elleni, a város határában zajlott 1085-ben zajlott győztes csatája után felépítette a templom mai elődjét. A templomhajó bal oldali, kora barokk, Szent Kereszt tiszteletére szentelt mellékoltárát állítólag 1720-ban a várkápolnából szállították ide.
Az egykori zsinagóga 1900-ban, szecessziós stílusban épült. A Rétközi Múzeum az 1983-ban helyreállított volt zsinagóga épületében, a boltozott főhajó arabeszkes festése utal egykori rendeltetésére. A bejárati előcsarnokban márványtáblákon olvasható nevek sokasága emlékeztet a II. Világháború alatt elpusztult kisvárdai és környékbeli zsidó családokra.
http://ea.bloglog.hu/page/5/
