Baktalórántháza 4139 lakosú város a 41-es főközlekedési út, valamint a valamikor megépülő M3-as autópálya és S9-es gyorsforgalmi út mentén helyezkedik el. A település a 116-os/Nyíregyháza-Vásárosnamény/ vasúti vonalon is megközelíthető. Baktalórántháza város Szabolcs- Szatmár- Bereg megye geometriai súlypontjában, a Nyírség középső részén helyezkedik el, az egyik legjelentősebb térségi központként. A város - a déli területen Nyírbakta, míg az északi része Lórántháza – egybeépítéséből alakult ki. A települések az 1784-ben készült térképeken még különállóan jelennek meg, a közigazgatási egyesítésére 1931. január 1-jén került sor. A város térségi vonzáskörzeti szerepének kialakulásában jelentős szerepet játszott, hogy az 1710-es években számos megyei gyűlés helyszíne, 1847-tol 1896-ig mezőváros, 1912-tol 1972-ig, 60 évig 18 település járási székhelye volt. Ősidők óta lakott terület, amit az itt talált leletek (lándzsa, közüvéső, csákány, cserépedények) bizonyítanak. A honfoglaló magyarok nemzeti közvagyonnak tekintették a területet, nem osztották fel a nemzetségek között. Legrégibb írásos emlék, a Zichy okmánytárból IV. Béla adománylevele, amit 1271-ben V. István megerősített, az akkor még Bacza és Bakcha néven említett helységet az egri püspökségnek adományozta. E korból maradt fenn a római katolikus templom. A “Leleszi Országos levéltár” adatai szerint a települést már Bakta néven 1381-ben Baktay László, ezt követően a Báthory, Tatay, Barkóczy, Károlyi család birtokolta, míg a legutolsó tulajdonos gróf Dégenfeld Pál volt. Lórántháza település néven a XVI. századból van írásos adat, a Báthoriak, Rákócziak, majd a Károlyiak birtoka volt. A települések a tatárdúlást kedvező fekvésük (mocsár és erdő övezte) következtében elkerülték. A török hódoltság idején Erdélyhez tartozott, míg a Rákóczi szabadságharc idején a Károlyi család révén került kapcsolatba a szabadságharccal. 1710-ben a községben megyei gyűléseket is tartottak. Az 1848-as szabadságharcban a település földesura, Dégenfeld Imre főispán jelentős szerepet vállalt családjával együtt, s a szabadságharc leverését követően az itt élő nép sokat szenvedett. A tanácsköztársaság idején a falu román megszállás alá került, míg a II. Világháború idején a községbe ugyancsak román csapatok és szovjet előörsök jöttek be. 1890-tol önálló Postahivatal és távírda működik, a település igényeit kielégítve. Nyírbakta a XIX.században mezőváros, az 1850-es évektől választási székhely volt. Földesurai akaratából kedvező földrajzi fekvését kihasználva az átlagosnál gyorsabb ütemben kapcsolódott be a mezőgazdaság és az ipar fejlődésébe. Az 1850-es évektől vásárközpont, évi 5 országos kirakodóvásár, valamint heti vásár gazdája, így kereskedelmi és a térség iparos központjává alakult. 1912-tol 1972-ig, 60 évig 18 település járási székhelyeként, igazgatási szerepköre folyamatosan növekedett, s ez jelentősen elősegítette a fejlődést. Ez időtől tisztiorvos, állatorvos, fogorvos működött a településen, létrehozták a járási szolgabírói hivatalt, mely 1948-ig működött. A pénzügyőrség 1890-tol 1972-ig működött a településen. A csendőrség a XIX. századtól előbb négy, majd az 1900-as években 12 fővel tevékenykedett 1945 - ig. A járás megszűnéséig járási rendőrkapitányság látta el a közbiztonsági feladatokat, majd 1991-tol 10 települést ellátó rendőrörs alakítására került sor. 1951-tol 1972-ig önálló járásbíróság működött a településen. Kulturális téren ugyancsak a térség (volt járás) központjának tekinthető Baktalórántháza. Az 1800-as évek közepén épült a kulturális célt szolgáló épület (szálla) - jelenleg könyvtár - mely lehetőséget adott színházi előadások, választási gyűlések megtartására. Abban az időben az országban játszott valamennyi neves színdarab előadói meghívást és előadásuk idején elhelyezést kaptak a községben. A kultúra terjesztését, irányítását, szervezését, az iskolák és az egyházak vállalták magukra a község birtokosainak segítségével, akik közül többen támogatták az iskolák és templomok építését, bővítését. Lényegében már a XVI. század végétől folyt tanítás a katolikus és református egyházaknál, az 1800-as évekből már vizitációs jegyzőkönyvekkel is találkozhatunk. Podmaniczky bárónő 1887-ben létrehozta a kisdedóvót, melyből alakult ki később az óvoda. 1890-ben megalakult a helyi Tűzoltó Egylet. A lakosság társadalmi tagozódásának jelét tükrözte az úri kaszinó. A község az oktatás színvonalának fejlesztése érdekében mindig központi helyet foglalt el. 1912-tol itt történt a környező községek tanítóinak felkészítése, illetve szakmai továbbképzése. 1928-ban a község népkönyvtárat kapott a Vallási és Közoktatási Minisztériumtól. 1929-ben pedagógus szemináriumot indítottak a településen. Igen látogatottak voltak az iskolán kívül szervezett népművelési szemináriumok is. 1933-ban gazdakör alakult.1938-ban a községben tevékenykedő iparosoknál képzett 33 fő tanonc számára az illetékes minisztérium engedélyezte a helyi tanonciskola beindítását, melyet a háború ideje alatti szüneteltetés után 1948-ban újjászerveztek. 1939-ben kísérleti jelleggel bevezették Baktalórántházán a 8 osztályos népiskolát. 1940-ben lányok, asszonyok részére főző, varró, egészségügyi tanfolyamot szerveztek. 1945. után az értelmiség kezdeményezésére lakossági közreműködéssel kialakították a Művelődési Házat, melyben az első filmvetítésre 1946. augusztus 20.-án került sor. 1952-ben könyvtárat alapítottak a településen. 1962-ben elkezdődött a tanítás a Mező Imre Gimnáziumban, majd 1966-ban a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben is. 1977. január. 1-én megalakult a Nagyközségi Közös Tanács Ramocsaháza, Nyírjákó, Nyírkércs, Flóra-tanya integrálásával. 1989-ben a társközségek leváltak a nagyközségről. A Belügyminiszter javaslatára a Köztársasági Elnök 1993. október 1-én városi rangot adományozott a településnek. A városhoz közigazgatási szempontból Flóra-tanya tartozik 157 lakossal.
A római katolikus templom a XIII. században épült. Az épületben jelentős érték a XVI. századi, reneszánsz ajtókeret és a XV. századi szentély faltöredéke.
A református temploma 1730-ban, barokk stílusban épült. A nyugati része és a torony 1844-ben, klasszicista stílusban épült hozzá.
A Dégenfeld kastély az 1840-es évek környékén, klasszicista stílusban épült a római katolikus templommal szemben.
A római katolikus templom a XIII. században épült. Az épületben jelentős érték a XVI. századi, reneszánsz ajtókeret és a XV. századi szentély faltöredéke.
A református temploma 1730-ban, barokk stílusban épült. A nyugati része és a torony 1844-ben, klasszicista stílusban épült hozzá.
A Dégenfeld kastély az 1840-es évek környékén, klasszicista stílusban épült a római katolikus templommal szemben.
http://ea.bloglog.hu/page/7/
