Ibrány 6791 lakosú város a 119-es/Nyíregyháza-Dombrád/ vasútvonal mellett, a Tisza-folyótól délre fekszik. A helység a Tiszaháton, a Rétköz nyugati részén, a Tisza és a Lónyai-csatorna által határolt területen található. Településszerkezetét alapvetően természeti környezete határozta meg. Rétközi település először csak a kiemelkedő szigeteken, dombokon telepedtek meg az emberek. A szájhagyomány szerint Ibrány a 13 dombra építkeztek, majd a mélyedések kiszáradása, feltöltése után a kevésbé magas helyekre is megindult a lakóházépítés. A hajdani különálló falurészek teljesen összeépültek, kialakítva egy sajátos, elnyújtott település-szerkezetet. Ma a városnak két alközpontja van, és két belterületbe bevont tanyás jellegű része van, a Nagyerdő és a Nagytanya-Oncsa. A település jelképeiben megőrizte a múlt hagyományait. A történeti és régészeti feltárások 1100 évre becsülik a település kialakulását. Neve az államalapítás időszakára utal, személyi eredetű. Vélhetően a mohemedán Ibrahimból alakult ki. Egyes emlékek Ibrahim nevű főespereshez kapcsolják származását. Az első dokumentum, melyben a településnév szerepel IV. László 1280-ban kelt adománylevele. A város határában lévő homokdombok gazdag lelőhelyei az obszidiánból pattintott nyílhegyeknek, pengéknek, kőbaltáknak, a bronzkorból származó tárgyi emlékeknek. Az 1985-ben feltárt honfoglaláskori temetők bizonyítják, hogy ezen időszakban is lakott volt e hely. A műemlék gótikus, református temploma eredetileg román stílusban épült, és bizonyíthatóan azonos a pápai tizedlajstrom által 1332-ben említett Szent György monostortemplommal. Meghatározó esemény volt, mikor a Péc nemzetség tagjai. 1435-ben adományként kapták a települést és magukat Ibrányiaknak kezdték nevezni. A család századokon át a megye közéletének és a helyi politikának az irányítója volt. Aktivitásuk a megye határain kívülre is terjedt. Tagjai a Bocskai-féle szabadságharcban, a törökök elleni küzdelmekben és a kuruc mozgalmakban is ott találhatók. A XV. század közepén épült az ibrányi vár, melyről Mátyás király oklevele tudósít. A királyi végvárként használt épület eredetileg várkastély volt, melyet palánkfal vett körül. A vár csak a XVII. század második felében és a XVIII. század elején vált megyei szempontból is jelentőssé, mikor kapitányai a vajai Ibrányiak voltak. A XIX. század második felében üressé vált kastély elpusztult. Helyén legelő őrzi „vári legelőként” az emlékét. Ezen időszakban a gazdaságban a rétközi vízivilág adta vadászat, halászat, állattartás dominált. Az 1880-as években végrehajtott Tisza-szabályozás, a Belfő és a Lónyai-csatorna építése következtében a rétközi táj arculata megváltozott, eltűnt a vízivilág. Megnőtt a művelhető földterület, az Ibrányi család fokozatos elszegényedésével egyre nagyobb tért nyertek más földesurak, bérlőként vagy tulajdonként. A jobbágyság és parasztság azonban szegény maradt. Ebben az időszakban a település a nagy lélekszámú falvak közé számított. 1919-ben a megyében először itt kezdték osztani a földeket, ennek emlékére született Borbás Tibor alkotása a hármas tagolású nagyméretű kő relief szoborkompozició.
A római katolikus templom 1876-ban épült klasszicista stílusban.
A református temploma gótikus teremtemplom, 1847-ben épült toronnyal. Az 1322-ben feltűnő Egyházas-Ibrány Szent György tiszteletére szentelt egyházának északi és déli hajófalait 1510-ben nyugati irányban megtoldották, míg keletnek a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel egészítették ki. A déli bejárati kapu kőkeret szemöldökgyámos, egymást keresztező pálca – és körtetagokkal, hasonló megoldású a toronyba vezető nyugati kapu is, középen címerrel. A szentély keleti oldalán záróablak, a déli oldal csúcsíves ablakainak kőrácsai hiányoznak. A szószékbe építve az egykori diadalív csonkja látható, vele átellenben a sekrestye elfalazott ajtaja. A szentélyzáródásnál egyszerű pasztofórium. Középkori freskóit 1883 előtt látni lehetett.
A római katolikus templom 1876-ban épült klasszicista stílusban.
A református temploma gótikus teremtemplom, 1847-ben épült toronnyal. Az 1322-ben feltűnő Egyházas-Ibrány Szent György tiszteletére szentelt egyházának északi és déli hajófalait 1510-ben nyugati irányban megtoldották, míg keletnek a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel egészítették ki. A déli bejárati kapu kőkeret szemöldökgyámos, egymást keresztező pálca – és körtetagokkal, hasonló megoldású a toronyba vezető nyugati kapu is, középen címerrel. A szentély keleti oldalán záróablak, a déli oldal csúcsíves ablakainak kőrácsai hiányoznak. A szószékbe építve az egykori diadalív csonkja látható, vele átellenben a sekrestye elfalazott ajtaja. A szentélyzáródásnál egyszerű pasztofórium. Középkori freskóit 1883 előtt látni lehetett.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
