Derecske 9140 lakosú város a 47-es főközlekedési út és a 106-os/Nagykereki-Sáránd-Debrecen/ vasútvonal mentén fekszik. 1291 óta lakott település, 1702-től Esterházyak birtoka volt. A korábbi évszázadokban mezővárosi státusza volt, a XIX. század végétől 1979-ig járási székhely. Hajdúsági mezővárosi rangját elveszítette, de 1991-ben ismét várossá lett.
Nagykiterjedésű, jó talajminőségű határában mezőgazdasági termelésre, állattenyésztésre alkalmas területek vannak. Gazdasági életének dinamikus fejlődését a szántóföldi kultúra és a kertgazdálkodás, zöldség-gyümölcs termelés biztosította, és biztosítja napjainkban is.
Gazdasági életére jellemző még az utóbbi évektől prosperáló vállalkozás és kisipar. Népi iparművészeti hagyománya a településnek a 19. század végétől virágzó szűcshímzés, és a szűrrátét készítés. A szűcsök mestersége a településen virágzó juhtenyésztéshez kapcsolódott. Késztermékük az Alföld jelentős részén elterjedt ráncos női kisbunda volt, selyemmel dúsan hímzett ünnepi viseletként megjelenő darab. A rátétkészítő munkájának alapanyaga a nemez, előbb a hortobágyi pásztorviselet darabjait a szűröket készítették, majd az életmód változással lakásdíszítő tárgyak, párnák, terítők készültek e mesterség darabjaiként. A szűrrátét ma is virágzó népi iparművészeti ág, országosan ismert mesterei dolgoznak a településen.
A város domináns épülete az 1842-ben épült klasszicista református templom. Szószéke és orgonája figyelmet érdemlő ipartörténeti emlék.
A XVIII. századi későbarokk stílusú római katolikus templom mellett műemlék jellegű épület még a katolikus plébánia telkén álló XVIII. századi népi barokk paplak.
Érdemes megnézni a baptista imaházat, valamint a szoborkertben az 1848-as és a Világháborús emlékművet.
Nagykiterjedésű, jó talajminőségű határában mezőgazdasági termelésre, állattenyésztésre alkalmas területek vannak. Gazdasági életének dinamikus fejlődését a szántóföldi kultúra és a kertgazdálkodás, zöldség-gyümölcs termelés biztosította, és biztosítja napjainkban is.
Gazdasági életére jellemző még az utóbbi évektől prosperáló vállalkozás és kisipar. Népi iparművészeti hagyománya a településnek a 19. század végétől virágzó szűcshímzés, és a szűrrátét készítés. A szűcsök mestersége a településen virágzó juhtenyésztéshez kapcsolódott. Késztermékük az Alföld jelentős részén elterjedt ráncos női kisbunda volt, selyemmel dúsan hímzett ünnepi viseletként megjelenő darab. A rátétkészítő munkájának alapanyaga a nemez, előbb a hortobágyi pásztorviselet darabjait a szűröket készítették, majd az életmód változással lakásdíszítő tárgyak, párnák, terítők készültek e mesterség darabjaiként. A szűrrátét ma is virágzó népi iparművészeti ág, országosan ismert mesterei dolgoznak a településen.
A város domináns épülete az 1842-ben épült klasszicista református templom. Szószéke és orgonája figyelmet érdemlő ipartörténeti emlék.
A XVIII. századi későbarokk stílusú római katolikus templom mellett műemlék jellegű épület még a katolikus plébánia telkén álló XVIII. századi népi barokk paplak.
Érdemes megnézni a baptista imaházat, valamint a szoborkertben az 1848-as és a Világháborús emlékművet.
http://ea.bloglog.hu/page/6/
