"1977-ben meghívtak, hogy tartsak lelkigyakorlatot egy kis falu plébániáján Kerala állam északi részén, minden kis- és nagyvárostól messzire. A plébánia újonnan megtértekből és bennszülött keresztényekből állt, akik még vasárnap sem jártak misére, ami Keralában nagy ritkaságnak számított.
Az egyházmegyében nem szerették ezt a plébániát, egyik pap sem akart oda menni plébánosnak. Az újmisés Stephan atya azonban a hívek iránti lelkesedésből és buzgalomból azt kérte püspökétől, hogy nevezze ki oda plébánosnak. Mielőtt munkáját megkezdte volna, felkeresett és megkért, hogy tartsak nekik lelkigyakorlatot.
Estefele értem a faluba. A lelkigyakorlat kezdete másnap reggel 9-re volt meghirdetve. 11 óráig egyetlen lélek sem jelent meg a templomban. Stephan atya szomorú volt. Minden házat felkeresett, és mindenkit meghívott a lelkigyakorlatra. A plébániához 156 család tartozott, de senki sem jött el. Ekkor a Szentlélek indítására azt mondtam a plébánosnak, hogy helyezze ki az Oltáriszentséget, és imádkozzunk az Oltáriszentségben jelen levő Úr előtt, és kérjük, hogy bocsássa meg az emberek bűneit. A plébánossal és a sekrestyéssel együtt így tettünk, és elhatároztuk, hogy aznap és másnap (pénteken) böjtölünk.
Egy óra múlva egy idős hölgy jelent meg, és velünk együtt imádkozni kezdett, délután 2-kor hat másik idős hölgy érkezett, és lassan, lassan szállingózni kezdtek az emberek, férfiak és egyaránt. Este 6-ra a templom és a környéke zsúfolásig megtelt, fiatalok és idősek egyaránt érkeztek, én pedig előadást tartottam a bűnről és a bünbánatról. A szentségimádás után szentmisét mutattam be.
Ezen a misén három idős hölgyön és a sekrestyésen kívül senki sem áldozott, mivel már nagyon régen nem gyóntak. Másnap reggel 9-kor a templom megtelt, és hét papot hívtunk, hogy segítsenek a gyóntatásban. Ez volt életem egyik legjobb lelkigyakorlata, ahol prédikáltam, és ahol a plébánia összes tagja részt vett és mind megújították keresztény életüket. Mikor a helyi püspök értesült a jó hírről, az utolsó napon is eljött, hogy velünk misézzen. Ez a plébánia most az egyházmegye egyik legjobb és legaktívabb plébániája. Minden reggel a szentmise előtt egy óra hosszat, minden csütörtökön pedig reggeltől estig szentségimádást tartanak.
A SZENT EUCHARISZTIABAN JELEN LEVŐ JÉZUS VONZZA A BŰNÖSÖKET, ÉS BŰNBÁNATRA ÉS MEGTÉRÉSRE VEZETI ŐKET: „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket. " (1Tim 1,15) Jézus mondja: „Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." (Lk 15,7)
Sok keményszívű bűnös megtérésének voltam tanúja, mikor szentmisét mondtam értük és az Oltáriszentségben jelen lévő Úr előtt imádkoztam értük. A Biblia Isten szeretetének története, aki minden bűne és bűntette ellenére szereti az embereket. Olyan Isten Ő, aki megkeresi a gyengéket és a bűnösöket. Amikor megtalálja és szeretetében megöleli őket, múltjukat megbontja és elfelejti. Nagy örömmel, boldogan vállára veszi őket, mint ahogy egy édesapa veszi vállára gyermekeit. „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst meg. oltalmazom, és igazságosan legeltetem őket." (Ez 34,16)
A jó pásztorról, az elveszett drachmáról és a tékozló fiúról szóló példabeszédek, illetve azok a történetek, ahol a bűnösök bocsánatot nyernek és a gonosz lélektől megszállottak megszabadulnak, mind arról tanúskodnak, hogy Istenünk szíve részvéttel és szeretettel teljes. Isten emberek iránti szeretetét az bizonyítja legjobban, hogy elküldte egyetlen Fiát, hogy emberré legyen és engedte, hogy Ő, aki nem ismert, az emberek bűneiért bűnbak legyen, és kiszolgáltatta Őt, hogy a kereszten átokká legyen értünk, hogy az emberekre nehezedő átkokat eltávolítsa (2Kor 5,21; Gal 3,13).
Isten, aki így szólt: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra", úgy látta, hogy az emberek elvesztették dicsőségüket, és amikor elérkezett az idők teljessége, az alábbi szilárd döntést hozta: „Egyikünknek el kell mennie hozzájuk, és magára kell vennie az emberi természetet és a bűnök következményeit." Némi isteni hallgatás után, emberileg szólva, hármójuk közül az egyik megszólalt: „Igen, Papa, én elmegyek, és megteszem akaratodat!" És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Ez a titka a megtestesülésnek, melyet oly nehezen értünk meg mi, emberek, és melyet olyan könnyen megtesz az isteni szeretet. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszü- lött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Sok szülőnek elmondtam már ezt a titkot, akik könnyeket hullattak gyermekeikért, mivel azok elhagyták Jézust és az egyházat, és bűnös életet éltek. Sokan tettek tanúságot, hogy többen megtértek, miután misét mondattak értük, és a legszentebb Oltáriszentség előtt esdekeltek értük. Sokan mondják, hogy az általam vezetett lelkigyakorlatok és összejövetelek nagy hatásúak, és sok megtérés és gyógyulás történik. Szívesen megosztom bárkivel, mi a titka lelkigyakorlataim sikerének.
Amikor a lelkigyakorlat időpontja megvan, titkárnőmmel és másokkal együtt az Oltáriszentség előtt imádkozunk, hogy a lelkigyakorlat részt- vevőinek bűnei bocsánatot nyerjenek. Van, hogy az Úr megmutatja bűneiket, melyeket aztán az Oltáriszentség elé viszek és Isten irgalmát és bocsánatát kérem értük. Mikor Isten irgalmát és bocsánatát kérem mások bűneiért, akkor bűneiket nem az ő bűneikként tekintem, hanem a sajátjaimként, mivel az evangelizációt az emberek iránti szeretetből végzem. Mikor az emberek bűneire tekintek, szeretetet és rokonszenvet érzek irántuk, és velük azonosulva így imádkozom: „Én szegtem meg parancsolataidat, én nem jártam templomba, én gyűlölök más embereket, stb." így az Úr, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, előkészíti a megtérésre és gyógyulásra azok szívét, akik a lelkigyakorlaton részt fognak venni."
(P. James Manjackal: Megérintett és meggyógyított. Budapest, Marana Tha Kiadó, 2013)
Az egyházmegyében nem szerették ezt a plébániát, egyik pap sem akart oda menni plébánosnak. Az újmisés Stephan atya azonban a hívek iránti lelkesedésből és buzgalomból azt kérte püspökétől, hogy nevezze ki oda plébánosnak. Mielőtt munkáját megkezdte volna, felkeresett és megkért, hogy tartsak nekik lelkigyakorlatot.
Estefele értem a faluba. A lelkigyakorlat kezdete másnap reggel 9-re volt meghirdetve. 11 óráig egyetlen lélek sem jelent meg a templomban. Stephan atya szomorú volt. Minden házat felkeresett, és mindenkit meghívott a lelkigyakorlatra. A plébániához 156 család tartozott, de senki sem jött el. Ekkor a Szentlélek indítására azt mondtam a plébánosnak, hogy helyezze ki az Oltáriszentséget, és imádkozzunk az Oltáriszentségben jelen levő Úr előtt, és kérjük, hogy bocsássa meg az emberek bűneit. A plébánossal és a sekrestyéssel együtt így tettünk, és elhatároztuk, hogy aznap és másnap (pénteken) böjtölünk.
Egy óra múlva egy idős hölgy jelent meg, és velünk együtt imádkozni kezdett, délután 2-kor hat másik idős hölgy érkezett, és lassan, lassan szállingózni kezdtek az emberek, férfiak és egyaránt. Este 6-ra a templom és a környéke zsúfolásig megtelt, fiatalok és idősek egyaránt érkeztek, én pedig előadást tartottam a bűnről és a bünbánatról. A szentségimádás után szentmisét mutattam be.
Ezen a misén három idős hölgyön és a sekrestyésen kívül senki sem áldozott, mivel már nagyon régen nem gyóntak. Másnap reggel 9-kor a templom megtelt, és hét papot hívtunk, hogy segítsenek a gyóntatásban. Ez volt életem egyik legjobb lelkigyakorlata, ahol prédikáltam, és ahol a plébánia összes tagja részt vett és mind megújították keresztény életüket. Mikor a helyi püspök értesült a jó hírről, az utolsó napon is eljött, hogy velünk misézzen. Ez a plébánia most az egyházmegye egyik legjobb és legaktívabb plébániája. Minden reggel a szentmise előtt egy óra hosszat, minden csütörtökön pedig reggeltől estig szentségimádást tartanak.
A SZENT EUCHARISZTIABAN JELEN LEVŐ JÉZUS VONZZA A BŰNÖSÖKET, ÉS BŰNBÁNATRA ÉS MEGTÉRÉSRE VEZETI ŐKET: „Igaz beszéd ez, és teljes hitelt érdemel: Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket. " (1Tim 1,15) Jézus mondja: „Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen." (Lk 15,7)
Sok keményszívű bűnös megtérésének voltam tanúja, mikor szentmisét mondtam értük és az Oltáriszentségben jelen lévő Úr előtt imádkoztam értük. A Biblia Isten szeretetének története, aki minden bűne és bűntette ellenére szereti az embereket. Olyan Isten Ő, aki megkeresi a gyengéket és a bűnösöket. Amikor megtalálja és szeretetében megöleli őket, múltjukat megbontja és elfelejti. Nagy örömmel, boldogan vállára veszi őket, mint ahogy egy édesapa veszi vállára gyermekeit. „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszavezetem, a sebesültet bekötözgetem, a gyengét megerősítem, a hízottat és az erőst meg. oltalmazom, és igazságosan legeltetem őket." (Ez 34,16)
A jó pásztorról, az elveszett drachmáról és a tékozló fiúról szóló példabeszédek, illetve azok a történetek, ahol a bűnösök bocsánatot nyernek és a gonosz lélektől megszállottak megszabadulnak, mind arról tanúskodnak, hogy Istenünk szíve részvéttel és szeretettel teljes. Isten emberek iránti szeretetét az bizonyítja legjobban, hogy elküldte egyetlen Fiát, hogy emberré legyen és engedte, hogy Ő, aki nem ismert, az emberek bűneiért bűnbak legyen, és kiszolgáltatta Őt, hogy a kereszten átokká legyen értünk, hogy az emberekre nehezedő átkokat eltávolítsa (2Kor 5,21; Gal 3,13).
Isten, aki így szólt: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra", úgy látta, hogy az emberek elvesztették dicsőségüket, és amikor elérkezett az idők teljessége, az alábbi szilárd döntést hozta: „Egyikünknek el kell mennie hozzájuk, és magára kell vennie az emberi természetet és a bűnök következményeit." Némi isteni hallgatás után, emberileg szólva, hármójuk közül az egyik megszólalt: „Igen, Papa, én elmegyek, és megteszem akaratodat!" És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott. Ez a titka a megtestesülésnek, melyet oly nehezen értünk meg mi, emberek, és melyet olyan könnyen megtesz az isteni szeretet. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszü- lött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Sok szülőnek elmondtam már ezt a titkot, akik könnyeket hullattak gyermekeikért, mivel azok elhagyták Jézust és az egyházat, és bűnös életet éltek. Sokan tettek tanúságot, hogy többen megtértek, miután misét mondattak értük, és a legszentebb Oltáriszentség előtt esdekeltek értük. Sokan mondják, hogy az általam vezetett lelkigyakorlatok és összejövetelek nagy hatásúak, és sok megtérés és gyógyulás történik. Szívesen megosztom bárkivel, mi a titka lelkigyakorlataim sikerének.
Amikor a lelkigyakorlat időpontja megvan, titkárnőmmel és másokkal együtt az Oltáriszentség előtt imádkozunk, hogy a lelkigyakorlat részt- vevőinek bűnei bocsánatot nyerjenek. Van, hogy az Úr megmutatja bűneiket, melyeket aztán az Oltáriszentség elé viszek és Isten irgalmát és bocsánatát kérem értük. Mikor Isten irgalmát és bocsánatát kérem mások bűneiért, akkor bűneiket nem az ő bűneikként tekintem, hanem a sajátjaimként, mivel az evangelizációt az emberek iránti szeretetből végzem. Mikor az emberek bűneire tekintek, szeretetet és rokonszenvet érzek irántuk, és velük azonosulva így imádkozom: „Én szegtem meg parancsolataidat, én nem jártam templomba, én gyűlölök más embereket, stb." így az Úr, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, előkészíti a megtérésre és gyógyulásra azok szívét, akik a lelkigyakorlaton részt fognak venni."
