Befejező rész.

Saját benső életemről, utamról és következményeiről!

Abból indulok ki, hogy aki azt állítja Igaz úton, azaz Krisztus követésének útján jár, annak nincs takargatni valója. Mivel a jelenlegi helyzet megköveteli, a hitelesség – vagy lelepleződés? – érdekében, kitárja lelkének „előszobáját” mert megérett erre a lépésre. Tudatában van annak, elsősorban ellenségei számára sebezhetőbbé válhatik, (még dühödtebben fogják támadni, mert felfedte kilétét – hovatartozását - de egyúttal igazi ellenségeit is felismeri, a báránybőrbe bujt farkasokat - két Úr – kétféle szolgák), de ez nem tartja vissza, mert a „testvéreinek szüksége van megerősítésre, eligazításra, nagyobb bizonyosságra”. A „nappaliban” nincs másnak bejárása csak legközelebbi barátainak, segítőinek, lelkivezetőjének. A „belső szobában” a „szentélyben” legfeljebb csak haton vannak

A nagyobb előszoba – a kicsi megfelelője – itt történnek a sorsfordító, formáló természetes úton történő találkozások. A Szűzanya látogatása Erzsébetnél – utóbbi ajkán a döbbenet, csodálkozás szavai hangzanak el, a Szűzanya ajkáról világhódító útjára indul a „Magnificat” , a betlehemi születés, a barlang, a pásztorok, Simeon és Anna, a napkeleti bölcsek, a tizenkét éves Jézus a templomban, Keresztelő Szent János a Jordánnál, Az Úr Jézus megkeresztelkedése, Tanítása, a Getszemán-i „trió”, majd kereszthalála a Golgotán, és végül az „üres sir”. (hogy ezt sokan a mai világ nagyokosai félremagyarázzák, nem csoda - a lelki dolgokat csak lelki emberek értik, a hit nem mindenkié.) A felsorolt esetekben van egy nagyon fontos közös vonás, a továbbítás, átadás, mert nem mindenkinek van lehetősége elsőkézből, a forrásból meríteni, de ez nem is nagyon lényeges. Mi akkor a lényeg? Hogyan lehet eligazodni? Elégé egyszerű, mindannyiunknak van tapasztalatunk, jó párszor találkoztunk már olyan emberekkel, pontosabban testvérekkel, akikkel olyan jól megértjük egymást, mintha régi barátok lennénk. Mert egyazon lelki sáv, hullámhossz utján haladunk, csak egyesek előbb járnak, mások később találtak rá, és sokan még keresik, szeretnének kilépni, de nincs elég bátorságuk, bizonyosságuk, esetleg félnek, hogy tévútra juthatnak. Ha nem lenének zavaró tényezők, nem is volna probléma. De voltak, a fönti esetekben is, napjainkban is vannak. A mérlegelést, választást, döntést mindenkinek személyesen kell meghoznia, minél hamarabb, annál jobb, mert végül is csak két út van, egy keskeny, és egy széles, két végállomással, Új Paradicsom vagy Pokol! (ennek a Világnak napjai meg vannak számlálva, elkezdődött a visszaszámlálás!).

A természetfeletti találkozások kivételes esetek. Zakariás pap találkozásának a Szentélyben egy ideig némaság lett a következménye, de ez nyilvános üzenetet hordozott. Fia megszületésével véget ért, de a „Benedictus” azóta hirdeti világszerte az ígéret beteljesülését, még akkor is ha a Zsidóság már kétezer éve makacsul tagadja, elutasítja a történelmi valóságot. Már csak nagyon kevés idő és felnyílik a szemük, lehull a két évezredes hályog!

A Szűzanya találkozása rejtett volt, de a „Gyümölcs” lassan kezdett megmutatkozni, Szent Józsefet is nagyon meglepte, de „álma” átsegítette az emberi korlátain.

Péter, Jakab és János találkozása a Tábor hegyen, a Dicsőségében megmutatkozó Jézussal, valamint Mózes és Illés, szintén hatszemélyes találkozás, de az Atya hangját is meg kellett hallaniuk, erről nem szabadott beszéljenek, egy ideig.

Majd a Feltámadása utáni negyven napig, találkoztak, időnként.

Végül Saul is találkozott a Damaszkusz-i úton, és megtért, Pál apostolként hirdette Krisztust.

Az akkori kornak úgy kb. 70 azaz hetven évig mi volt a Gordiuszi csomója? Az első úgymond jó 33 éves szakaszt követte egy bő 33 éves párhuzamos szakasz. Egyik oldal követte a „Mózes-i” utat, a lényeget – tanítást – kiforgatva, elhagyva, megtagadva, (ezáltal tévúttá vált), az idők jelei előtt szemet hunyva, Kajafással az élen, megalkuvásokkal, kompromisszumokkal, hatalmi elitként. Majd végül, hároméves ostrom után, hetvenben, kő kövön nem maradt, Jeruzsálemben.

A másik oldal útján járók nem mellőzték az idők jeleit, különösen az első 33 éves szakasz utóbbi három év rendkívüli eseményeit, csodáit, reményeit, annak ellenére, hogy sehogy sem állott össze a „Messiás” kép, mely nagytanácsi „perrel” záruló tragédiával végződött.. Ez szolgált perdöntő bizonyságul, hogy amaz befejeződött, és az új kezdethez érkeztek az Úr Feltámadásával, de a félelmet csak Pünkösd ajándéka űzte el, megnyílt a szemük, a szívük és az értelmük. Így van most a második eljövetelt megelőző években is.

De térjek rá a lényegre:

A Püspök úr levelét megkapva, egy picit elgondolkodtam, és alárendeltem magam, elvégre övék a felelősség. Értesítettem azokat akikkel kapcsolatom volt a tényállásról, ki-ki döntsön belátása szerint, és ezzel lezártnak gondoltam az ügyet. De ahogy teltek a napok egyre jobban egyfajta lelki nyugtalanság kezdett megkörnyékezni, mely már elégé zavarni kezdett. Kezdtem keresni az okát, mit követtem el? Így jutottam vissza a levélhez, tartalmához. Az ok lelki meghasonlás. Amit én hiszek, vallok, és főleg amire a Szűzanya a Kék Könyv üzenetein keresztül meghívott, feltárt, annak hátat fordítottam. Csak ezt nem ismerik fel sokan, még papok sem.

Akkor választás elé kerültem, inkább engedelmeskedem a Szűzanyának, és az Úr Jézusnak, mint embereknek, vállalva a következményeit. Egy újabb levélben értesítettem a Püspök urat, hogy sajnálom, de első döntésem elhamarkodott volt. Én vallom, hogy a második eljövetel nemzedéke vagyunk, az események elkezdődtek, és akik elfogadják azokat tájékoztatom, de szentáldozáshoz nem fogok járulni. Meggyőződésem, nem terjesztek eretnekségeket, mert a magán-kinyilatkoztatásokat bárki olvashatja saját felelőségére. A Szentmiséken lelki áldozást végeztem egy ideig.

Felvilágosítást kaptam paptól, egy őszinte rövid beszélgetés alkalmával, hogy félreértés van a dolog mögött. Igen, tudom, a egyházi szabadkőművesek azok, akiknek nem volna mit keresniük bent, de ha az Úr megengedi, Júdást is megtűrte az apostoli testületben. Ez Isten titka, nem kell firtatni. Elvégeztem a szentgyónásomat, megjegyzem, számomra nem volt lényeges a pap személye, mikor hol alkalom adódott igyekeztem kihasználni, előkészültem, imádkoztam a gyóntató atyáért is, hogy az Úr általa szóljon. A havonkénti ajánlott, de ritkán jön össze, mert a filiákba az idő szorítja az atyákat. Minden vasárnap közülünk kettőnek, gyónnia kellene és még mások is beugorhatnak, mikor fixre érkezik a pap, nyugtalanító miattunk csúsztatni az Szentmise kezdését.

Ennek vége lett, jó két hónappal ezelőtt, az utolsó szentgyónásomkor, már a vége felé voltam, amikor valahogy előkerült „Ferenc pápa”. Ez nálam is kiverte a biztosítékot, gyóntatószékben lévén, őszintén kijelentettem, én a „gyöngyszemeit” „twiter üzeneteit” kukába valónak tartom, az áldásából sem kérek, nem vetek keresztet, mert személyes meggyőződésem, hogy „ellenpápa”. Ez a papnál is rövidzárlatot okozott, felugrott, elvörösödött, alig bírta türtőztetni magát, valahogy lecsendesedett, vegyem elő a Katekizmus, és vésem jól be, és különben is jó pár komoly érvel támasszam is alá állításomat, és ezzel távozhatom. Távoztam. (amit csak kevesen sejtenek, tudnak, hogy a Hamis Próféta „áldása” gyakorlatilag lassú lelki bénasághoz vezet, végül lábai elé fogják vetni magukat szerencsétlen rajongókként, áldozatai! Utóbb, anélkül hogy érdeklődjek, megtudtam az illetőnek házvezető „nője” van, érthető, nagyon várja Róma püspökének újításait. Talán nem hallott a Szőkefalvi 5. titokról?).

Az esemény nagyon mélyen elgodolkodtatott. Hogyan tovább Szűzanyám, Uram Jézus?

Megértettem a következőket: - hogy ide süllyedtünk, jutottunk mindannyiunk hibája, mulasztások sorozatát követtük el, alulról fölfelé és felülről le végig, ki-ki saját szintjén, saját idejében, különösen az utolsó százötven évben. La Salette üzenetét még komolyan vették az illetékesek, nem nyúlánkoztak, ásítoztak, hogy még egyet aludjunk, majd hólnap meglátjuk. Ha nem csal az emlékezetem, abban az évben volt az I. Internacionálé.

Két évre rá jött a „forradalom” Sátáni forgatókönyve, válaszul, és végigsöpört Európán, sikeresen áthelyezte az emberek figyelmét, törekvését, célját más síkra. És még ma is ezt „nemzeti ünnepként” tartjuk. Mi, amióta felismertük a történelemhamisítást, nem ünnepelünk. Várjuk az igazi ünnepnap eljövetelét imádkozva, engesztelve, türelemmel.

A két szentségből, „önmagamat közösítettem ki”, szent gyónás – szent áldozás, az illetékesek szerint. Elfogadom, és betartom, az Egyházszakadásig, mert nincs messze. Nem botránkoztatok meg papot, mert amikor szentáldozáshoz járultam, láttam egyesek szemében a kérdést, hogy áll a szénám. Még kevésbé laikus testvéreimet, hogy engedetlen vagyok. Sőt, azóta még lelki áldozást sem végzek, mert akkor püspök úr tekintélyét csorbítanám.

Meggyőződésem, hogy az Úr Jézus elég hatalmas ahhoz, hogy kegyelmeivel megerősítsen, égi Édesanyám pedig bátorítson. És nem csalódtam. Pár hétre rá egy út nyílott előttem. Az áldoztatás ideje alatt letérdelek, és lélekben azok mellé állok akik őszintén keresik az üdvösség útját, be szeretnének jutni, de nincs aki vezesse Őket. Úrnőm Szeplőtelen Szívébe vezetem. Következőkor a problémásokat, akik nem járulhatnak szentségekhez, elváltak, és második házasságban élnek, hogy fogadják el állapotukat, ne zúgolódjanak, ne lázadozzanak, az Egyház ellen, majd a Nagyfigyelmeztetéskor megtalálják a helyes megoldást. És főleg ne dőljenek be a Hamis Próféta megtévesztésének, mert a betegség belső, lelki, a bűn okozza, és nem a külsőségek, felszínes megoldások a gyógyír, mert még nyomorultabbakká válnak és mire felismerik, túl késő lesz. Ez a skála olyan széles, hogy nem is gondoltam volna.

A fájdalom akkor környékez meg, ha plébánosunkra gondolok, idős, belefáradt, és mennyire nem tudja ezt felfogni, az „orkán” egy karnyújtásnyira van plébániánk hajójától. Ez érvényes Főegyházmegyénkre is, az Érsek úr, a Püspök úr, ha behódolnak, Márton Áron öröksége nem állta ki a modern kor próbatételét. Ha nyugdíjba vonulnak, marad a kétség. Ha hűségesek maradnak, félre fogják állítani, de akkor nyilvánvaló lesz, a tegnap és a ma színjátéka hasonló, csupán a szereplők és a díszlet változott. Sziklák védik, az ősi hitet, őrködnek Erdély földjén!!! –vajon?

Hogyan jutottam ide?

A Cönákulumok hatására, a Kék könyv üzeneteit nemcsak átfutottuk, én egy kicsit át is elmélkedtem. A tavalyi HIT évére az Érsek úr pár pontot megjelölt, hogy ki-ki valamit próbáljon magáévá tenni, megélni. Az egyik pont a Szentekkel volt kapcsolatos, így nekifogtam:

Első: Szent Imre - mert engem is Imrének kereszteltek, jóllehet szüleim édesapám után az András nevet választották, mert még akkor nálunk szokás volt, az elsőszülött fiú az édesapja nevét vigye tovább, azóta nagyot változott a világ. A „Szentek életéből” már elolvastam, amit találtam. De miért lettem Imre? Anyai nagy apámot – nálunk kicsi tátának szólítottuk - Imrének hívták. Amikor édesanyám két éves volt – anyai nagyanyám, a kicsi mámá – vakbélben meghalt, húga hozzáment feleségül kicsi tátámhoz, hogy a félárva ne kerüljön mostoha kézre. Nem született közös gyerekük, miért, nem tudom, de az életet együtt leélték, kicsi mámá 22 évig élt özvegyen. A kicsi tátám néha berúgott. Amikor megszülettem és értesült, hogy fiú és Andrásnak fognak hívni, félpiásan kibökte ha nem leszek Imre akkor haljak meg. Így lettem Imre, de azóta megértettem nem a véletlen műve volt ez. De tény, én három hétig komoly beteg voltam, végül édesapám valami „tudós” asszonyhoz egy katolikus faluban, elvitte a kicsi ruhadarabomat, az rontást állapított meg, levette, és én másnapra jobban lettem, hamarosan teljesen rendbe jöttem, utóbb megkereszteltek. Igaz, ez egy jó ideig komolyan foglalkoztatott, vajon mi az igazság mögötte.

Valóban volt a szülőfalunkban pár „praktikás” személy. Az első „kotnyeles” időközben meghalt, de utódja végül is lebukott. Miután megnősültem, hajnalban keltem, hogy a napi ötizedes rózsafüzért elvégezem, friss elmével, mert napközben nem volt időm, estére fáradtan már el-el maradt. Két alkalommal is rajtakaptam, hajnalban, hogy leselkedik be hozzánk az udvarra, mikor rákérdeztem, mit akar ilyen korán, olyan talpraesett válasz adott, hogy elfogadtam. De végül mikor egy komolyabb éjszakai engesztelésről hazaértem rám támadt, hogy hol járok és mit csinálok mert őt nagyon gyötöröm. Elképedtem, mi közöm van nekem a maga gyötrelmeihez? Jöjjön el velem, amiért református, győződjön meg, ha nem hiszi, imádkozunk, rózsafüzéreket, litániákat, szentségimádást végezünk, szentgyónást, persze énekelünk is, a végén Szentmisével fejezzük be, semmi hokusz-pokusz nincs.

A második esetem Csíkszeredában, derített fényt az előbbire is. Itt egy számomra ismeretlen nő támadt rám, éppen a Csíktaplocai templomban - takarodjak ki, nekem ott nincs mit keressek, miért mentem oda, miért nem maradtam odahaza - az éjszakai engesztelés első felében, de sokkal dühödtebben, kivált lelki síkon. Szóhoz sem tudtam jutni, első gondolatom az volt, kivel téveszt össze engem ez az asszony, de amikor egy furcsa örvény szorítását kezdtem érezni, azonnal a kitett Oltáriszentségben jelenlévő Úrhoz fordultam. Te hívtál és eljöttem, nem tudom mi baja van velem ennek az asszonynak, de csinálj valamit Uram, mert cirkusz lesz belőle, hisz a jelenlévők is minket kezdenek nézni. Mire befejeztem, az asszony mellőlem eltűnt, a szünetben akartam tisztázni, ki vagyok, de menekült előlem. Akik ismerték felvilágosítottak, szerencsétlen, nincs nyugta, az ördögökkel paktál, akiket tud behálóz, de sokszor rá üt vissza a mesterkedése.

Később megvettem Don Gabriele Amorth atya kicsi könyvét, Szabadíts meg a gonosztól ! Rögtön az ELŐSZÓban világosan kifejti a lényeget, a hit, szentgyónás, szentmise, szentáldozás, szentségimádás, bibliai és a liturgikus imádságok, a Rózsafüzér és a hagyomány által leginkább javallott imádságok, röviden, kegyelmi élet. Igyekezzünk mindig a megszentelő kegyelem állapotában élni, akkor nem tud ártani a gonosz.

Én személy szerint a hagyományos négy - öttizedes Rózsafüzér hatékonyságát tapasztaltam meg, mintegy igazolását a Szűzanya kijelentésének, hogy végül egy gyönge lánccal fogja megkötözni a Sátánt, a Rózsafüzérrel, amikor majd sokan fogjuk imádkozni, hittel, minden nap!

Visszatérve Szent Imrére, Ivó tv-től kaptam egy régifajta ábrázolását, elővettem, betettem a Kis Zsolozsma könyvembe, és minden nap egyszer igyekeztem elmondani saját imámat. „Szent Imre, a keresztségben ezt a nevet kaptad, méltósággal hordoztad, abban a korban, légy szíves segíts nekem is, hogy e modern korban én is tudjam teljesíteni Isten akaratát. Köszönöm!

Melléje elővettem Ivó tv-nek egy fényképét, Őt is megkértem, egyengette az utamat, amíg tudta, nekünk most hova tovább még nehezebb lesz, és megfelelő vezetőt találni nagyon nehéz, számítok segítségére, akkor talán csalódott bennem, hogy kiléptem, de hűtlenné nem váltam. Kösz.

Bérmanevem: János, akkor még jelölt voltam, az Arsi plébánost, azért választottam, mert még pappá sem akarták szentelni, nem volt láng ész, gondoltam nekem sem áll jobban a szénám, harmincon túl vagyok, valahogy kisegít. Amióta irogatni kezdtem, Hozzá is fordulok segítségért, mert onnan most nem nehéz neki a dolgokat tisztán látni, csak én fogjam jól az adást. K.

Kapisztán Szent János napján születtem, Ő Hunyadi János jobb kezének bizonyult Nándorfehérvárnál, a szegények hallgattak rá és követték - a nagyok kivártak, majd HA – most még nagyobb, a döntő ütközet van kibontakozóban. Nagyon rászorulunk segítségére, sőt az Ő szegényei is segítsék az engem követő szegényeket. K.

És amióta a Kék könyv által világossá vált, hogy a végső idők apostolai vagyunk, akik feladata előkészíteni az Úr Jézus második eljövetelét, Keresztelő Szent Jánost is megkérem segítsen, mert az aratni való sok de a munkás kevés, a feladatot mi is jól szeretnénk elvégezni, ha a fejünkkel kell fizetnünk, még akkor is.

Az Őrzőangyalomhoz a napi imát szintén elvégezem:

„Isten angyala, ki Őrzőm vagy, akinek gondviselésére vagyok bízva, a mai napon szent sugallataiddal világosíts meg, őriz, vezess és kormányozz engem. Ámen

A házastársak imáját, általam egy kicsit alakítva közlöm:

„Uram, Jézus, ezen imában köszönöm Neked feleségemet. Köszönöm munkáját, könnyét, mosolyát. Köszönöm Neked minden értünk hozott áldozatát. Köszönöm Neked az éveket, amiket együtt tölthettünk. Köszönöm a gondokat, amiket egymással megoszthattunk. Köszönöm Neked, hogy Őt segítőtársként mellém rendelted. Köszönöm, hogy nem veszítettem el szeretetét, habár sokszor törtem borsot az orra alá. Köszönöm gyerekeinket, akikkel megajándékoztál. S mert mindezt köszönöm, eskümet megújítom: - Esküszöm, hogy soha el nem hagyom, Isten engem úgy segéljen. Ámen”

„Add meg Uram, Nekünk, hogy Téged szeretve, egymást is szeressük és a Te Szent Törvényeid szerint élhessünk, hogy teljesedjék, Én és enyéim, az Úrnak szolgálunk!”

„Jézus Szíve Bízzunk Benned!!!”

Van egy levelező lap nagyságú fényképem az Esztelnek-i Ferences kolostor kápolnájáról. Pár évvel ezelőtt az egész családot elvittem, hogy lássák, hol voltam egy évig. Ott kezdett átalakulni az én hitem, nem volt könnyű, de a saját harcát mindenkinek meg kell vívja, lépésről lépésre, napmind-nap. Ahol a helyem volt, onnan készítettem a képet, emlékül.

Szembemiséző oltár-asztal ereklyével, egyszerű, szép, patyolat tiszta, amikor csak lehetett, mindig virág díszítette. Mögötte a tabernákulum, ajtaja égszínkék alappal, középen a kehely, kétoldalt a két görög betű, az Alfa és az Omega, a kehely fölött az Oltáriszentség. A tabernákulum tetején, közvetlenül egy ívpapír nagyságú „Jézus Szíve Bízom Benned” kép keretbe, ahogy Fausztina nővér látta. A kép fölött feszület, korpusszal. Kétoldalt a tabernákulum mellett pici vázák, virággal, mellettük, balkezem felől egy koronás Szűzanya, karján a Kisjézussal, jobb kezem felől, Szent Ferenc, kicsit távolabb Kis Szent Teréz. A falon körbe még öt kép látható a keresztút állomásaival. Küzdelmes szép idők, sok-sok vívódással, amíg meg nem értettem, hogy mit jelent, „belépéskor az – okos – eszemet dobjam szemétkosárba, csak az értelmes eszem és a hit kell ide”. Amikor kimegyek, ha elfeledkezem is róla, rám ugrik, mint a bolha, mert kint rá is szükség van, különösen a világban.

Persze a Szűzanya, az Úr Jézus és Szent József se maradnak ki, valamint Szent Mihály arkangyal. A napi Szentírási részek az Igeliturgikus naptárból.

Esztelnekkel kapcsolatosan még csak annyit, az idősebb nemzedék lassan hazatér, pár hete új házfőnök érkezett, úgy tűnik nagy tervekkel, bátor fellépéssel. Már az első Szentmiséje alkalmával, kijelentette, aki a Nagyfigyelmeztetéssel foglalkozik nem járulhat szentáldozáshoz, tehát szentgyónáshoz sem. A megyei lapban leközölt bemutatkozásából, interjúból megértettem, a Szeged-i két év számára is elegendő volt a sikeres génkezelésre, különösen ha Dr. S. J. is doppingolta. Micsoda hidegzuhany lesz a nyakukba a Nagyfigyelmeztetés! Remélem, addig fölébrednek. Vagy lesz utána erejük a bocsánat kérésre? Meglátjuk! Igaz, sokkal könnyebb, kényelmesebb az árral úszni, mint szemben az árral!

Amiről meggyőződtem, azt törekszem élni és hirdetni!

Már az előző írásaimban utaltam rá, hogy a Szőkefalv-i jelenésekre, zarándoklásaim alkalmával, amikor az rózsafüzér imákat én vezettem az autóbuszon, a rövid elmélkedéseimet a Kék könyvből olvastam fel, és pár szóban magyarázatot is fűztem hozzá. Finoman, de világosan beszéltem a „szentmise eltörléséről” – összefüggésben – a Jelenések könyve és Dániel próféciájával. A második eljövetelről, az azt megelőző nagy nyomorúságról, az Antikrisztus fellépéséről és a Nagyfigyelmeztetésről is. Megemlítettem „Az utolsó óra” című könyvet is, volt aki olvasta.

A szülőfalumban postás lettem 2005-től, 2011-ben felmondtam, amikor elkezdődött a „szerkezeti” átalakítás, átláttam a szitán. Arra megy ki a játék, hogy minél több ember a „Bankok” hálójába kössön ki! Ez idő alatt, szintén finoman mikor a téma a jövőre terelődött, megnyugtattam a nyugdíjasaimat, ne aggodalmaskodjanak, ennek a világnak összeomlás lesz a vége. A hazugságra, megtévesztésre épült ez is mint az előző, csak most hamarabb történik, mert minden fel van gyorsulva. Utána jön az Antikrisztus jó pár éves uralma. Az Úr Jézus dicsőséges eljövetele fog véget vetni uralmának. Én tudom már nem fogok nyugdíjat kapni, mert arra már nem lesz nyugdíjrendszer. Önök közül legalább fele meg fogja érni, a másik fele arra, hazaköltözik. Gyerekkorukban sem volt nyugdíj, és megéltek. Most is meg fogunk tudni élni, mi itt falun. A városiaknak nehezebb lesz, de a Mennyei Atya őket is megsegíti, akik Hozza hűségesek maradnak. Ez a lényeg. Még hetente egyszer felváltva, házaknál rózsafüzért is végeztünk, röviden megmagyaráztam minek mi az értelme, hattól kilenc hétig, még a helybéli cigányok is bekapcsolódtak. Őket is arra bíztattam, ne lopjanak, törekedjenek tisztességesen megélni, mert a Nagyfigyelmeztetéskor minden bűnűket meglátják, és akkor nem fogják tudni letagadni.

2012-ben a nagy Maya hisztériakor, egyesek rákérdeztek, most következik-e? Fogtam két üres üdítős palackot, dobként, és a faluban kihirdettem, ne nyugtalankodjanak. „Ez, nagy hűhó semmiért” Ördögi taktika, hogy az embereket összezavarják. Az Antikrisztus fellépését nem ismeri föl mindenki, mert nem úgy jön, hogy „na fiúk megérkeztem”. A Nagyfigyelmeztetést megelőzi a fénylő kereszt megjelenése, a két égitest összeütközése, de addig még sok mindenen át kell menjünk. Hogy jó pár személynek az a véleménye „Dicsőben a helyem” a vicceseknél, nem zavar. Csak megintem – vigyázzatok, nehogy titeket kelljen lekötözni a Nagyfigyelmeztetés után, és odavinni. Mert van példa rá. Volt, aki határozottan kijelentette: engem le kellene lőni. Pedig tudtommal, soha rosszat nem tettem és nem is kívántam senkinek, tudatosa, különben ha megtörtént, rövid időn belül bocsánatot kértem, alig pár eset.

A hit évében nyilvánosan tevékenykedtem, amikor úton voltam, vonaton, autóbuszon, búcsúkon. Terjesztettem az Igazság Könyvét, az Élő Isten Pecsétjét, a Nagyfigyelmeztetés pontjait, az Imahadjárat füzetecskét, a Szent Arcot, a hozzá való könyvecskével, akiket érdekelt, legtöbb esetben még a nyomdai költséget sem kaptam meg. Isten áldja és jutalmazza meg azokat aki nagylelkűen besegítetek, besegítenek. Az nagyon fájt, amikor papok a szószékről azt hirdették „el kell égetni” mert eretnekség! Ó, szegény vakok! Uram, bocsásd meg Nekik, mert nem tudják, hogy Ellened dolgoznak! Sőt, az Ellenfelednek – az egyházi szabadkőműveseknek – a Júdások malmára hajtják a vizet! Pedig, ha önmagukba néznének, amikor kirohannak üzeneteid ellen, ki vannak kelve a képükből, rögtön felismernék, akkor, ott kinek a szócsövei.

Mindig egy Szent Benedek keresztet – kb. 8 cm. – viseltem a nyakamba láthatóan, mint nyilvános hitvallásomat, így nem kellett magyarázkodjam, hogy nem vagyok Jehova tanúja. Soha senkivel nyilvános vitába, összetűzésbe nem keveredtem.

Párszor jót kaptam az orromra, felajánlottam a Szűzanya Szeplőtelen Szívének, de nem vádolt a lelkiismeretem, hogy nem tettem meg a tőlem telhetőt. Senkit sem akartam meggyőzni, csak aki elfogadta, azt tájékoztatni. Igyekeztem érzékelni, meddig mehetek el, és megköszönve figyelmüket befejeztem.

A községi I-VIII. Általános iskolába, utóbb bevezettek egy Halloven napot. Erre én is hevesen reagáltam. Nem elég, hogy az utóbbi évtizedekben teljesen átállították az oktatás váltóját ateista irányba, a hitoktatás bevezetése – döglött lón patkó, bocsánat a kifejezésért – elméletből jeles, gyakorlatból elégtelen. Most gyermekeinket még a démonokkal is cimboraságra invitálják? Én nem azonosulok „Csaba testvér” nézetével „Szinte mindegy, hogy mit kérnek a tanárok, a lényeg, hogy te légy a Győztes!” „...hát akkor gyertek, szedjük szét azt az iskolát!” Székely Hírmondó 2013. 09. 05. Tűzzel az új tanévben. (Keresztalja betét).

Úgy tűnik nagyon ellenpólust képviselünk: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, ha lelkének kárát vallja” „Hát akkor gyertek, szedjük szét a Szentírást, a Katekizmust, ostromoljuk a Templomot” amíg még a „vészt hozó undokság” megfertőzné. Erre már csak egy lapáttal kellett rátenni, és az is megtörtént. Alább közlöm, majdnem szó szerint:

Tájékoztató

Alulírott Zakariás Imre Orbaitelek, Kovászna megye gyerekeink (3. iskolás), édesapja értesítem az Iskola vezetőségét, hogy gyerekeink nem fognak tovább iskolába járni az alábbiak felismerése és a tények megfontolása miatt:

Az emberiség történelmének legkiváltságosabb, de egyben legsúlyosabb szakaszához érkezett. Az Úr Jézus Dicsőséges eljövetelének nemzedéke vagyunk, amit Ő előre megígért a Szentírásban. Ezeknek a jövendöléseknek a világos jelei most napjainkban zajlanak, az eseményekben amelyek részleteit azok akiknek szeme van meglátják. (a lelki emberek)

Tehát már nem hit kérdése, pl. a Szentatya, XVI. Benedek pápánk félreállítása, hogy majd pár nap múlva az ellenpápa – a Hamis Próféta – megjelenése a Szent helyen – hogy Őméltósága „bíboros” – Júdás is apostol volt. Célja, elősegíteni az Antikrisztus fellépését, szintén hamarosan. Jön a háború, a káosz, a pusztítás, a mérhetetlen szenvedés.

Ezeket már az évek óta tartó magán-kinyilatkoztatások által, és jelenleg is folytatódóan még nyomatékosabban és részletesen feltárta és tárja az Úr Jézus, a Mennyei Atya és a Szűzanya, különböző országokban, kiválasztottjai (prófétái) által. Akinek van füle és meg akarja hallani, meghallja és elfogadja.

Hogy a hitet, Istent elutasító mai modern világ erről nem vesz, vagy nem akar tudomást venni, az Ő dolguk, választásuk, döntésük, majd meggyőződnek, csak éppen nehogy túl későre.

Tehát nekünk, akik befogadtuk az igaz Hitet, éljük és várjuk az Ígéretek beteljesülését, napjainkban, tudjuk azt is, hogy most a lehető legjobban fel kell készüljünk a tőlünk telhető legjobb képességünk és lehetőségünk szerint, mert előbb a világtörténelem legborzasztóbb megpróbáltatásain, üldöztetésein és nyomorúságain keresztül vezet az utunk, immár utolsó, befejező szakasza.

Nagy balgaság és oktalanság volna részünkről, ha mindezek ismeretében és tudatában, mi is szemet hunyva a világias gondolkodású emberekkel menetelnénk egészen a szakadék széléig. Sőt, Testvéreinkkel szemben kötelességünk minden képességünkkel, életünkkel, példát, segítséget, útmutatást adjunk, ha igényelik és elfogadják, ezáltal minél többen megfelelően fel legyünk készülve, elsősorban a nagy megpróbáltatásokra, hűségre, még életünk feláldozása árán is (a keresztény vértanúk nyomdokain), hogy méltókká váljunk urunk fogadására, Aki hamarosan eljön. Marana Tha! – Orbaitelek 2013. 03. 07. Aláírásom

Lett erre felzúdulás. Hivattak a polgármesteri hivatalba, kijöttek a megyei gyerekvédelemtől. Előadták „leckéjüket”, figyelmesen, türelmesen végighallgattam. Akkor jöttem én, első kérdésem az volt, a Román államnak rabszolgái vagyunk-e, Pontának vagy Böszeszkunak, vagy netán az EU-nak? Elképedtek. Akkor milyen jogon rendelkeznek gyerekeinkről? A Mindenható megajándékozott velük. Tőlünk kéri számon, hogyan és mire neveltük. Elég volt az istentelenségből! A gyerekpótlékot a gazdasági válságra hivatkozva megszüntették, a munkahelyeket úgyszintén, akik még ha egyetemi végzettségük van, akkor sem kapnak munkahelyet stb. maguk jönnek a „dumával”, ennek az ideje lejárt. Az anyaméhben meggyilkolt gyerekek jogait miért nem védik? A garázdaságot miért nem fékezik meg? Azzal fejeztem be, hogy a cigányoknak társadalmi segély adnak, hozzánk jött-e valaki, hogy a mindennapi honnan kerül elő, tisztességesen, mert mi nem a húsos fazekak mellett ülünk. Az egyik bizottsági tag kijelentette, Ő is keresztény. Rákérdeztem, volt vasárnap templomba? Elmegy, amikor tud, válaszolta. Akkor Ön lelkileg halott, ha most meghalna, a pokolba kötne ki. Tudom, ezt nem hiszik, de nem vicc. Majd a Nagyfigyelmeztetéskor meggyőződnek. Utána még beszélgetünk. Elfehéredett. Nem volt veszekedés. Végül „kompromisszum” született, engedjem a gyerekeket, a tanulást nem erőltetik. Az ügyet lezárták.

Az első gyerek tíz osztályt végzett, a következő három nyolccal befejezte, segítenek a háztájiban és a mezőgazdasági munkálatok elvégzésében, nyugodtan, megelégedéssel. Volt egy kis traktorom, egyfajta kasza gép, azt is eladtam. Meg vagyok győződve, hogy a gépek, autók napjai meg vannak számlálva. Akik nem fogjuk a csipet elfogadni, ki leszünk közösítve. Ami meg van írva, be fog teljesedni, szóról szóra, betűről betűre. Hogy a papok, lelkészek, tiszteletesek, kussolnak, minden felekezetben, majd számot adnak. Vettem egy csikót, azt nevelgetjük, hogy a szomszéddal összefogva majd a minimális munkákat el tudjuk végezni. A régi mezőgazdasági szerszámnak nagy hasznát vesszük amikor eljön az ideje.

Pár éve, az u.n. mezőgazdasági Uniós támogatásokat is visszautasítottam. Nincs szükségünk a könyöradományaikra. Még a magyarországi iskolás tanszer azaz húszezer Ft. Támogatást sem igényeljük. A mai oktatás fabatkát sem ér, még a teológiai sem, mert génkezelt! Az idő elérkezett! Tanulunk önállóan megállni a lábunkon. Úgy húzzuk a takarót, hogy érjen. Időnként átismételjük a családban a II. Makkabeus könyv 7. fejezetét. Ha az Ó-szövetségben ilyen hősies módon kiálltak az igaz hitük mellet, mennyire nekünk, akiket az Úr saját Testével táplál ki kellene álljunk, igaz nem önmagunkban bízva, Őbenne, Rá, Keresztre szegezett tekintettel éljünk, haljunk.

Hogy ki vagyok? - egy senki. (De amire a bevezetőben utaltam – feltártam - nincs takargatnivalóm!) – egy matróz az árbockosárban! Nemrég láttam „Róma püspökét” egy „ambó” mögött állott. Az ambó elején egy régi vitorlás hajó kormánykereke volt látható, olyan küllős forma. Az árboc tetején szokott lenni „árbockosár” egy matróz abból kémleli a messzeséget, hogy lehetőleg időben jelezze a veszélyt, a kapitánynak. Ez a mai valóságnak karikatúrája, mert a mai hajók radarral, műholdról stb. egyszóval modern technológiával vannak felszerelve. Hogy Róma püspöke hajójának árbockosarában ki ül, nem érdekel, én már nem vagyok a hajóján, mert a Pokol felé tart. Amit állítok, tudok, hogy még a Kovászna-i Szent István tiszteletére szentelt Templom, és plébánia hajójának árbockosarában vagyok, úgymond önmagamat kiközösítve is. Jeleztem és jelezem a veszélyt, annak ellenére, hogy a kapitány úr nagyon bosszankodik, mert ő nem észleli, figyelmen kívül hagyja, „kacsának” gondolja. Az ő felelőssége. Mi, akik felismertük a veszély közeledtét, készítgetjük a mentőcsónakot, hogy idejében elhagyjuk a hajót, ha kapitányunk a rosszirányba vezeti.

Hogy Főegyházmegyénk hajójának árbockosarában megbízható, hiteles matróz van-e, az illetékesekre tartozik, ellenőrizzék. De egyes jelek arra utalnak, „kakukk fióka” került oda, reméljük idejében észre veszik, és intézkednek. Akkor a hajónk a „hiteles tanítás útvonalától nem tér se jobbra, se ballra”! A plébániák hajóinak is könnyebb lesz a tájékozódás. Hogy egyesek más irányba elhúznak, saját felelősségük, kötve kutyát tartani nem lehet. Marana Tha!

Befejezésül, két fontos személy megnyilatkozásaiból idézek, hasonló forrásból táplálkoznak, egy Urat szolgálnak, törekednek a világ eseményeit irányítani.

Interjú Balogh Bélával. Székely Hírmondó 2012. 01. 10. „A régi struktúráknak előbb össze kell omlaniuk! Egy új aranykorszak felé közeledünk – ahol az isteni törvényt közvetítő beavatottak vezetik a társadalmat, (a Hamis Próféta és a minden népet keblére ölelő Új Egyház) és az emberek boldogan élnek. Az egymás iránti jó szándékot kell erősíteni, a jót meglátni... egymást segítve élni, cselekedni”. (Bergoglió bíboros, sajnos Csaba testvér is ezt a nótát fúja, nem tűnik fel senkinek?) „Létezik egy Univerzális intelligencia, s ennek törvényei vannak!” (neve is van Sátán). A mérnök úr a svédországi rózsakeresztes Fehér Sas szabadkőműves Páholy tagja, Sepsiszentgyörgyön előadást tartott. Kik készítették elő a terepet?

Közeledik a III. Világháború! Székely Hírmondó 2012. 01. 26. Henry Kissinger megnyilatkozása: „Az eljövendő háború olyan súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom nyerheti meg, és az mi vagyunk! (micsoda arrogancia) Az éhezők hada fog kószálni mindenütt! Megmondtuk a hadvezetésnek, hogy nyersanyagforrásaik miatt át kell venniük hét közel-keleti országot, és már majdnem befejeztük a munkát. (tessék „arab tavasz” hivatalos hírcsatornák – blöff a javából – vagy gondoljuk az „öreg szenilis”, nem kell sokáig várjunk, befűtnek, hadd izzadjunk). A hamuból egy új társadalmat fogunk felépíteni, és csak egy szuperhatalom marad. Globális kormány lesz. (az Antikrisztus vezetésével) Az Egyesült Államok rendelkezik a legjobb fegyverekkel, olyanokkal is amilyen senki másnak nincs, és be fogjuk vetni azokat a fegyvereket, ha eljön a megfelelő idő”!

Még van valakinek illúziója a szabadkőművességgel és a jövővel kapcsolatosan? Nekem nincs! Hadd idézzek még pár mondatot:

„A globális elit évtizedek óta építi a „minden út ugyanahhoz az Istenhez vezet” filozófiára épülő világvallás alapjait (még katolikus katedrák közreműködése által is az egyházi szabadkőműveseknek ez legfontosabb feladata). Az elit tisztában van azzal, hogy még az egységes Világgazdaság és Világkormány sem lesz képes teljesen egyesíteni az emberiséget, közös, Globális Vallás nélkül! Ez a vallás azonban szöges ellentéte annak, amit a Biblia Tanít, mert a bibliai igazságokat a - különböző hátterű emberek közötti barátságra - kívánja cserélni!”.

Következik egy „gyöngyszeme” Ferenc ellenpápának: „Közel érezzük magunkat mindenkihez, aki bár nem tartja magát egyetlen vallási hagyomány követőjének sem, úgy érzi, hogy az igazságot, a jóságot és a szépséget keresi, akik a mi drága szövetségeseink az emberi méltóságért, a békés együttélésért és a Teremtés védelméért folytatott harcban!”

„Az események hatására – a föld készen áll majd a – békét és barátságot – ígérő Globális Vallás elfogadására! Az újdonság tetszeni fog nekik, mert izgalmat, szenvedélyt ajánl fel, az úgynevezett szeretetet, mely az EGO által lesz vezérelve és karizmatikus megjelenésének nehezen lehet majd ellenállni”.

Mindezek tudatában nincs okunk a nyugtalanságra, ezeknek mind meg kell történniük. Legfőbb ideje komolyan munkához látni, minden fel van tárva. Térjünk meg, tartsunk bűnbánatot és higgyünk az Evangéliumban. Nem nehéz a konkolyt a búzától megkülönböztetni, a keskeny utat, a szélestől. A vitatkozást kerülni kell. Mindenütt megvan az a pár ember, akik megkapták az ajándékot, csak élesszék, szítsák fel és egymást támogatva el kell indulni a Golgotára, Urunk nyomdokain. Testvéri együttérzéssel és szeretettel Imre. Áve Mária!

http://www.uzenetek.eu/news/amit-az-erdely-i-huseges-katolikusoknak-figyelmebe-ajanlok-befejezo-resz-/