„Életem során eddig nem ismertem palesztinokat, és itteni palesztin társam sem ismert izraelieket, csupán a biztonsági ellenőrző pontokon álló katonákat. Jól esett hallani, ahogy azt mondja: létezik Izrael, és léteznek izraeliek. Én is azt tudom mondani: van Palesztina, és nemcsak terror, bizalmatlanság és félelem létezik, hanem léteznek a palesztinok is” – mondja el a SIR-nek a 25 éves Naomi, izraeli építész hallgató. Négy hónapja a Rondine Cittadella della Pace (Rondine, a béke városa) alapítvány nemzetközi diákközpontjában él, intézményes és magánösztöndíjaknak köszönhetően egyetemi, építész mesterképzésben vesz részt. Az alapítvány többek között az Olasz Püspöki Konferencia támogatásával működik.
A palesztin Ibrahim másfél éve lakik Rondine városában, mesterképzés keretében banki ismereteket tanul. „A béke városában élve háborús konfliktusból fakadó szenvedésekben osztozunk, de ezek a konflikusok ránk személyesen nem vonatkoznak. Szeretnénk előre tekinteni, nem pedig gyűlöletben leélni életünket. Évtizedek politikai tárgyalásai után semmit nem értünk el. Úgy vélem, itt az ideje, hogy a tanulmányokon és a kultúrán keresztül is megpróbáljunk közeledni egymáshoz. Így találhatunk közös utakat. A politikai döntések gyakran megosztanak, de ha a párbeszéd és a bizalom táplál minket, akkor túl tudunk lépni az érdekellentéteken, és a barátság megerősödik köztünk” – állapítja meg Ibrahim.
Naomi mosolyával fejezi ki egyetértését. „Meg akarom ismerni a palesztin kultúrát, beszélni akarok a palesztin fiatalokkal, párbeszédet folytatni velük, hogy jobban megértsem, mi is történik valójában, és hogy legyőzzük a kölcsönös előítéleteket. Igyekszem megérteni fájdalmukat, szolidaritást vállalni velük, de ez még nem elég. A napjainkig leírt történelem a háborúról szól, rajtunk a sor, hogy ebbe olyan oldalakat írjunk, melyek a békéről szólnak. Megemlékezve a múlt hőseiről, akiknek egyesíteniük kell minket, nem pedig szétválasztani.”
A béke városának honlapján angol és olasz nyelven beszámolók olvashatók, fotógaléria mutatja be a diákok életét, a viedókon pedig maguk mondják el személyes élményeiket, hogyan fordul át a bennük gyökerező ellenségérzet az igaz emberi kapcsolatok és a béke építésévé. „Az volt a legnehezebb, hogy az asztalnál az izraeli fiú mellé üljek” – mondja el egy videóban egy palesztin lány.
A találkozás és a párbeszéd iránti vágy indította Yahelt és barátait arra, hogy létrehozzanak egy „digitális otthont”, ahol zsidó, arab, izraeli és palesztin fiatalok találkozhatnak egymással. Eszköz ez a megosztottságból fakadó akadályok és a több évtizedes ellenségeskedés legyőzésére.
„A neheze azonban most jön – ismeri el Ibrahim. Amit építünk, nem Rondinében kezdődik, hanem főleg saját hazánkban, amikor majd hazatérünk. Itt békében élek izraeli barátaimmal, de visszatérve Palesztinába, mit fogok csinálni? Ez a nagy kihívás!” „Akkor már nem találkozhatunk – mondják kórusban az izraeli fiatalok –, és ő nem jöhet át hozzánk. Az a feladatunk, hogy elmondjuk: vannak olyan palesztinok, akik a békét keresik velünk, és fontos, hogy együtt találjunk ki közös terveket.”
Rondine városában a Balkán térségéből is érkeznek fiatalok, ahol szintén politikai feszültség uralkodik. Így fogalmaznak: „Rondine olyan, mint egy nagy virágoskert, amelyet mindannyian öntözünk, és aki utánunk jön, megérezheti illatát. A béke virágának öntözése kivétel nélkül mindannyiunk feladata.”
(A video a magyarkurir.hu -n megtekinthető)
(Magyar Kurír)