SZENTÉLYEM FALA FELÉPÜL
1989. július 9.
(Az Úr elolvastatta velem azt a részt a Szentírásból, hogy újjá fogja építeni Jeruzsálemet:)
Uram?
Én vagyok. Mindaz megvalósul, amit olvastál. Újjáépítem Egyházamat. Ma romokban és rettenetes pusztulásban van Egyházam, de hamarosan eljön az az idõ, amikor majd minden ember követi törvényemet, mert a szeretet magjait vetem el most szívükben. Szívük mélyén hordozzák majd törvényemet, és a Magasságbeli tanúinak nevezik majd õket. Õk lesznek az én népem, és én az õ Istenük. Közvetlenül ajkamról tanulják majd a Bölcsességet. Én leszek Mesterük, és õk lesznek az én tanítványaim. Akkor életbe léptetem a rendet, ami soha el nem múlik. Mindannyian Szent Nevemben ismernek majd engem, még azok is, akiknek semmi érdemük sincs, mert én vagyok a végtelen irgalom, megbocsátás és könyörület. Igen, szentélyem fala felépül, egyik tégla a másik után, egyik sor a másik után. Saját kezemmel építek újjá mindent. Kimegyek akkor minden utcasarokra, és megkeresem a halottakat, egymásután feltámasztom õket, hogy õk legyenek az én új hírnökeim. Lelkemmel együtt küldöm õket, hogy beszéljenek elõttetek. És ha azt kérdezitek tõlük: “Ki adta nektek ezt a hatalmat?”- õk azt felelik, hogy maga a Hatalom adta. És ti, kedveseim; akik itt szenvedtek ebben a pusztaságban, olyanná lesztek, mint az öntözött kert, mint a soha ki nem apadó forrás. A Szeretet lakik majd közöttetek, és enyéim vesznek majd körül dicsérve és dicsõítve engem, mindannyian az én új Szent Nevemben egyesülve. Megszûnik a lázadás. Holtan fekszik Szavamtól eltalálva, és nem támad fel többé. Ki akarlak menteni benneteket a gonosz kezébõl, hogy világosságomban megerõsödjetek. 1 Tüzemet csak azok kedvéért fogom vissza, akik szeretnek engem, és feláldozzák magukat értem: Szeretteim, a ti kedvetekért nem sújt le olyan keményen kezem, ahogyan hirdettük nektek. Ma is igen nagy a ti korszakotok bûne, és megszámlálhatatlan a vétke. Gonoszsága olyan súlyos, hogy fáitok már nehezen teremnek gyümölcsöt. Meglep benneteket, hogy nem láttok szõlõfürtöt a tõkén, sem termést a gyümölcsfán, és sehol sincs zöld levél? Meglep benneteket, hogy többé nem virágoznak, és illatot sem árasztanak? Ellenségeim megmérgezték forrásaimat, amelyek kertemet öntözik, hogy leszáradjon az a kevés gyümölcs, ami megmaradt. Láttam, amint egymás után tépik ki a virágokat, olyan ravaszak és gonoszak, mint a viperák. Éjjel jönnek szentélyembe. Félelem nélkül követik alávaló hajlamaikat. A gonosz emberek annyira felbujtották õket, hogy egyik sem mond le gonosz cselekedeteirõl.
De Uram tudniuk kell, hogy figyeled õket!
Lázadók ezek, az én törvényem ellen lázadnak. Ok azok, akikrõl azt mondja az Írás: “Bekötik ugyan népem sebeit, de nem törõdnek velük. Azt mondják, hogy béke, béke, de egyáltalán nincs béke, nincs bennük szégyen, és nincs szeretet, szívtelenek.” De egyetlen leheletemmel legyõzöm. ezeket a káinokat, akik a hamisság magas trónjára helyezték magukat. Mi hasznom van nekem az õ trónjaikból? Figyelmeztettem õket, és minél inkább figyelmeztettem õket, annál kevésbé akartak hallani arról, hogy felém forduljanak és megtérjenek. Ezek a káinok évtizedeken keresztül kitartottak hitehagyásuk mellett, és nem mondtak le gonosz tetteikrõl. Ragaszkodtak elképzeléseikhez és a hamissághoz. Rátapostak híveimre és azokra, akik hûségesek Péteremhez. Igen, mindazokat kigúnyolják, akik még hisznek benne. Ezek a káinok annyit ártanak Egyházamnak, hogy szemembõl patakzik a könny, éjjel-nappal szüntelenül sírok…
Istenem, milyen fájdalmat okozol nekem… Végzéseid oly csodálatosak, hogy tehetik ezt veled? A Te végzésed az én örökségem,ó Uram, aki mindig olyan szeretetteljes és gyengéd vagy. Az én szemem is könnybe lábad, mert mások megvetik törvényedet.
Ezért küldöm hozzátok 2 azokat, akiket ti gyengének, értéktelennek, megvetettnek és oktalannak tartotok. Meg akarlak szégyeníteni titeteket, akik bölcsnek nevezitek magatokat. Váratlanul ér majd benneteket. Annyira összezavarlak, hogy saját neveteket is elfelejtitek, és azt is, hogy honnan származtok. Kedves, pihenj most, remélem, hogy majd több idõt töltünk együtt. Légy éber minden veszéllyel szemben, maradj erõs a hitben, bármit teszel, azt szeretettel tedd! Megáldalak. Mi ketten?
Mindörökre, Uram.
Jöjj, pihenj meg Szentséges Szívemben, a te otthonodban!
