Néhány nappal ezelőtt a franciaországi Sens-Auxerre egyházmegye érseke, Msgr. Yves Patenotre saját egyházi lapjában ezt írta: „Ma reggel a mise után egy úr jött hozzám, aki ezt mondta: Excellenciás uram, nem az ön egyházmegyéjéből való vagyok, de amikor nemrégen édesanyám temetése volt, nem tudott egyetlen pap sem jelen lenni. Én ezt nem értem, ez elviselhetetlen. Miért fizessem akkor az egyházi adómat?” Válaszában az érsek a paphiányra utalt és a kérdezőnek néhány adattal szolgált, melyek szerinte elegendő magyarázatul szolgáltak: „Abban a csaknem 20 évben, amióta püspök vagyok, 120 papot temettem el, és csak egyet szenteltem fel.”
Megspóroljuk magunknak azt a kedvelt megállapítást, hogy mindez a II. Vatikáni Zsinat, illetve annak elhibázott megvalósítása az oka. Ez ugyanúgy nem bizonyítható [!], mint az ugyanannyira kedvelt ellenkező állítás, hogy „Gaudium et Spes” nélkül a helyzet még sokkal rosszabb lenne. Csupán ez a kérdés marad: Hogyan lehet még ennél rosszabbat elképzelni?
[Régen nem közöltem már a summorum-pontificum weblapról. Hogy miért, azt ez a cikk kiválóan érzékelteti: A weblap írójának az érsek cikkben közölt fotója láttán is csak ennyi magyarázat jutott eszébe az esetről. Pedig egy ilyen kinézetű püspök láttán nemigen lehet jobb eredményt várni. És ez a weblap szerkesztőjének nem tűnt fel?]
(forrás: www.summorum-pontificum.de – 2013. november 25.)
