Bélapátfalva 3469 lakosú város a 87-es/Putnok-Eger- Füzesabony/ vasútvonal mentén, Egertől 20 kilométerre, északra fekszik. A középkori alapítású község története sokáig összeforrt a híres apátságéval. A XIX. században kezdett papírmalom, majd 1835-1927 között kéménygyár működött itt, részben az apátság területén. A XX. század elején épült cementgyárat az 1970-es években modernizáltak.
A bélkúti cisztercita apátsági templom román stílusú, XIII. századi. A Bél-kő lábánál festőien elhelyezkedő apátságot 1232-ben Killit egri érsek alapította nemzetségi monostornak. A cisztercita, francia eredetű szerzetesek erősen központosított rendszer szerint alakították ki a rend szervezetét. Húsz magyarországi anyakolostora a pilisszentkereszti volt, onnan érkeztek az alapítók. A templom és kolostor építése két szakaszban zajlott le. A tatárjárás előtt közvetlen francia irányítással épült magasabb művészi színvonalon, míg a tatárjárás utáni egyszerűbb építkezés német hatására vall. A kolostorban kevés szerzetes élt, az épület a XV. század végén az egri püspök birtokába került. 1534 után, a reformáció hatására a kolostor elnéptelenedett. A gazdátlan épület fokozatosan elpusztult, míg végre 1732 és 1745 között a templomot barokk stílusban újjáépítik. A romos kolostorépületet a XVIII. században elbontották. A templom a cisztercei hagyományoknak megfelelően torony nélküli, háromhajós keresztházas latin kereszt alakú. Homlokzatát egy nagyobb, dísz, bélletes félköríves és egy kisebb kapu, valamint az oromzat közepén mérműves rózsaablak tagolja, az egykori előcsarno részét képező falaknál különböző színű kövekből kialakított sávok díszítik, szobrai nincsenek. A bazilikáris elrendezés az oromzaton és oldalról is világosan szemlélhető. A szentélyek egyenes záródásúak, pillérekkel megerősített főszentély. Az egész épület kívülről dísztelen, puritán. A főhajó négyszakaszos, a nyugati karzat mai formáját a XVIII. században kapta. Csúcsíves keresztboltozat fedi. A főhajót a jóval alacsonyabb mellékhajóktól csúcsíves árkádsor választja el. Az ívek kezdetben faragott fejezetekről indulnak a tatárjárás után már geometrikus formákat készítenek. A barokk stílusú a főoltár, a déli mellékszentély Szent Imre-oltára értékesebb barokk jellegű rokokó szobrokkal. Szép a barokk szószék. A templomtól délre helyezkednek a négyszögű udvar köré csoportosuló kolostorépületek rommaradványai. A közelben kis kiállítás van a templom történetéről, valamint gyűjtemény a faragott kővekből.

Bükkszentmárton 385 lakosú község Borsodnádasdtól 15 kilométerre, délkeletre fekszik.