Létezik lelketlen igazságosság, és létezik igazságtalan lelkület is. Az egyik túl merev, a másik túl könnyelmű magatartást eredményez. Mindkettő helytelen.

A Mennyei Atyát Lélekben és igazságban kell imádnunk. Lélekben és Igazságban jutunk az Atyához. Az első Isteni Személy, az Atya küldi a második Isteni Személyt, aki az Igazság, és kettejük közös lelke a Szentlélek, aki J. feltámadása után tölti el az embert teljesen.

Személyek által imádjuk az Atyát, hogy személyes legyen imádásunk, azaz találkozzék személyünk Isten személyeivel. Ez az imádás túl van minden szabályszerű imádáson, és mindenféle intézményes vallásossági formán. Ezekre szükség van, de soha ne váljék megszokottá, hogy Isten partnerei lehetünk.

Többet ér egy nem hívő ember őszinte felsóhajtása Istenhez, mint egy hívőnek tartott ember szokásossá merevedett imája, amelyet talán csak azért mond el, hogy túl legyen rajta. Imádság-e az életem? Hagyom-e, hogy Isten még alakíthasson, vagy már kellően vallásosnak tartom magam? Ha a Szentlélek erejében imádkozom, akkor vagyok igaz mások felé is.

http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=773&sessid=KjkyMDE2NzgwMTM4NTk5NzYxODk2NTg3ODgz