Vámosgyörk 2071 lakosú község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/, a 85-ös/Vámosgyörk-Gyöngyös/ és 86-os/Vámosgyörk-Újszász-Szolnok/ vasútvonalak mentén, Jászárokszállástól 7 kilométerre, északnyugatra fekszik. Itt és a környéken már évezredekkel ezelőtt éltek emberek. Erről tanúskodnak az előkerült újabb kőkori, kora- és közép-bronzkori leletek, a hatvani és a füzesabonyi kultúrához tartozó eszközök, fegyverek. Kelta településnyomokat is találtak. A népvándorlás idején szarmaták, hunok és avarok szálláshelye volt. A magyar honfoglalás után királyi birtok, majd az Abáké. Az 1273-ból származó oklevél szerint IV. (Kun) László az Aba nemzetségbeli Compoldus fiának, Péter étekhordómesternek adta. A település akkori neve Jurk. Az 1332/35. évi pápai tizedjegyzékben Geurk, 1394-ben Gurk, 1396-ban Gewrk, 1445-ben Gyerk néven említik. 1445/1446-tól vámhely, ezért a neve 1470 óta Wamos Gyewrk, amelynek heti és országos vásártartási joga is volt. Jelentős település, mert a legkorábbi, hazai, 1528-ban készült Lázár deák-féle Magyarország-térkép Cürk névvel Agatz (Adács) és Arokzalos (Árokszállás) közt tünteti fel. A Compold-Kompolti-Kompolthy család 1522-ig birtokolta Györköt, kihalása után az Országh családé lett. A törökök első pusztítását átvészelte, mert a hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírásában Vámos Györk heti és országos vásártartási, valamint vámszedő jogát megőrizve 13 ház és kapu után adózott. A szokásos török adókon kívül 35-en báránytizedet, méhkas- és szénatizedet, sertés-, rét- és erdőadót fizettek. Legfőképpen búzát termeltek. Mindebből megtudjuk, hogy a török hódoltság kezdetekor e falubeliek kizáróan mezőgazdasággal foglalkoztak. A török megszállás ellenére megmaradt a színmagyar lakosság (Nagy Balázs, Bors András, Vas Benedik, Lencsés Petri), de megtalálható a megye északi részéről, vagy a Felvidékről betelepült magyar (Bodoni Mihál, Felfodi György), sőt, szlovák (Tód Miklós) család is. A meg-megújuló török hadjáratok miatt 1551-ben már csak 3 porta lakott, 1555-ben a hatvani, 1565-ben a jászberényi náhie faluja és egyben Divane Ibrahimnak a hűbérbirtoka. Bár a magyar földesurasság névlegessé vált a török idején, Vámos Györke életben maradt lakói ugyanúgy nyögték a kétfelé adózást s terheit, mint a szomszédos községek. Az 1570-es években itt is jelentős bortermelés könnyített kis időre a megélhetésen: 1578-ban 34, 1583-ban 44 földdarabon műveltek szőlőt, és fizettek dézsmát a magyar hatóságoknak. Eger 1596. évi eleste után Wamos Georekgh a török hadak útjában fokozatosan elpusztult. 1598-ban csak 13-an lakják. A török megszállás miatt az egyenes ági földesúri öröklés is megszűnt. Utoljára Miksa király adományozott nemesi birtokot, mégpedig a “fiúsított” Országh Borbálának, akitől így a férje, Török Ferenc kapta 1570-ben, 1606-ban leánya, Török Zsuzsanna és az o férje, Nyáry Pál a birtokos. Nyáry Pál fia, Miklós és annak négy lányától eredt “négy lineának”, a Petrovay-Orczy, Huszár, Szunyogh, Bossányi-Szemere családok leszármazottainak, illetve Nyáry Pál leánya, Borbála és annak egyetlen fiának, Haller Sámuelnek a birtokába jutott a falu. A pusztulás mértékét tükrözi, hogy a török időkben W. J. Blaeu 1647-ben megjelent Magyarország térképén találhatjuk utoljára, Curk névalakkal feltüntetve Agatz (Agács) szomszédságában. 1669-ben lakatlan, 1675-1686 között 1-2 család lakta. A XVI-XVII. században rommá lett a temploma, plébániája, valamint apátsága is. A néptelen falu a török rabságból Hatvan várának 1686. augusztus 18-i visszavételekor szabadult fel, de utána is sokáig lakatlan maradt. Telekessy István egri püspök 1700. február 18-án kelt összesítése szerint még mindig “elhagyott” helység volt. 1693-ban Haller Sámuel a legfontosabb birtokos, a “négy linea” leszármazottai, a Bossányi, Orczy, Tarródy, Gosztonyi családok szintén birtokosai a falunak. Ok, továbbá Haller utódai, a Brudern, Hunyady, Baldácsy és a Visontai Kovách családok a XIX. században is birtokosok maradtak. Az újratelepülés az említett birtokos családok közreműködésével a kuruc szabadságharc után indult meg. A betelepülők valamennyien magyarok és római katolikusok voltak. Kevés lélekszámuk és romos templomuk miatt a csányi anyaegyházhoz tartoztak. A betelepülések és a lakosság belső gyarapodása folytán a jobbágy- és zsellérháztartások száma a következőképpen nőtt: 1712-ben 16, 1715-ben 20, 1720-ban 28, 1735-ben 48, 1770-ben 92. A lakosság a határt 1771-ig újraszántásos földközösségben művelte, őszi és tavaszi nyomás, vagy vetésforgó szerint. A földesúri szolgáltatást közösen rótták le a jobbágyok, akik általában 8-35 kisholdat műveltek. A falu határában akkor már nem volt erdő. Vámos Györk 1771-ben kapott urbáriumot, amely a falu határát II. osztályúnak minősítette. Minden egész jobbágytelek 28 kishold szántóból és 10 kaszás rétből állt. 1764-ben elkészült a plébániaház - így Vámos Györk ismét önálló plébániát kapott. 1766-ra újjáépült a fatornyos, sekrestyével bővített Minden Szentek-templom is. A falu lakóinak szorgalmára vall, hogy az 1771-ben művelt 820 katasztrális holdnyi paraszti birtok 1788-ban 1104 katasztrális holdra emelkedett. A tehetősebb jobbágygazdák közül mind többen vitték termékeiket, állataikat a jászsági és a gyöngyösi vásárra. Úthálózati csomóponttá vált a falu, amit jól megörökített az országos felmérés során, II. József rendeletére készített, 1783. évi katonai térkép is. A falu 1786-tól önállóan használhatta hivatalos iratainak igazolására a Tekintetes Heves és Külső Szolnok Vármegye által jóváhagyott pecsétet, amelynek címeralakja szív alakú tönkből kinőtt stilizált tulipán, azaz a szeretet és jóság jelképe. Tény, a lakosság szeretettel fogadott bárkit, aki itt megtelepült, akár izraelita, akár református volt. Magyarország 1828. évi ismertetője szerint a falu 1072 lakosából tíz az izraelita. 1842-tol pedig az egyik legnagyobb birtokos a református Visontai Kovách család. A reformkorban tovább erősödött a falu gazdasági szerepe, 1836-1846 között ismét erőre kapott a bortermelés és a közvetítő vásározás. A lakosság anyagi gyarapodását tükrözte, hogy két utcát is kiköveztek, és 1826/1837-ben nemcsak megnagyobbították, hanem kőtoronnyal is megtoldották a katolikus templomot. Az elöljáróság és a plébános hozzáfogott iskola építéséhez is. Az 1716/1776-tól meglévő iskola mellé 1807-ben felépült a bővített tanterem, amit 1848-ban új helyen emelt, kéttermes épülettel váltottak fel a falu közepén, a volt tanácsház telkén. A lakosság erkölcsi felemelésén buzgólkodó Szagula József plébánosra és a kántori teendőket ellátó tanítók közül Mattyasovszky Jánosra (1816-1827), valamint Agócs Jánosra (1833-1852) a későbbi évtizedekben is hálával gondoltak az emberek. Vámos Györk lakóinak száma a XIX. század közepéig folyamatosan gyarapodott: 1806-ban 932, 1816-ban 984, 1821-ben 1060, 1830-ban 1004,1840-ben 1019 és 1849-ben 1129 személy élt itt. Ezzel szemben a földesurak száma az 1771. évi nyolcról 1848-ban ötre csökkent a kihalás és elköltözés folytán. 1848 nyarán hat önkéntes lépett be a vármegye nemzetőrei közé. 1849. április 2-án, a hatvani csata idején az egész falu segítette az átvonuló honvédsereg élelmiszer- és hadianyag-szállítását. Április 3-án a falu apraja-nagyja lelkesen üdvözölte a Jászberénybe tartó Kossuth Lajost és Görgey Artúrt. A szabadságharc leverése után a vármegye hadi biztosa, Kapy Eduárd ide is elküldte büntető embereit, de “a rebellióban való részvételről senki nem tudott mondani semmit”, azaz a lakosság nem adta fel a forradalom és szabadságharc tevékeny helyi résztvevőit. Az 1848. évi jobbágyfelszabadítás idején a következő birtokviszonyokat találjuk: jobbágyszántó 964, úrbéri rét 340, elkülönzött legel 356 katasztrális hold, úrbéri telek 45 6/8. Telkes jobbágy 56, úrbéri házas zsellér 82 családfő. A Kossuth-bankók érvénytelenítése és a pénzhiány-hitelhiány képtelenné tette az önálló paraszti gazdálkodásra a felszabadított lakosságot. Ezért az önkényuralom éveiben megindult eladósodásuk, elszegényedésük. Hiába termékeny a sok szántóföldje, továbbá “rétje, legelője szintén bőséggel áldott”, amint arról Magyarország 1851-ben megjelent Geographiai Szótára is megemlékezett, még a nagybirtokosoknak is gondot okozott gazdaságaik tőkés fejlesztése és bekapcsolódásuk az árutermelésbe. E nyomasztó helyzetben lépett színre a vámosgyörki nagybirtokos, Visontai Kovách László, akinek a kezdeményezésére Heves és Külso-Szolnok vármegye legnagyobb birtokosai 1858. április 8-án megalapították a Heves Megyei Gazdasági Egyesületet. Kovách célja az volt ezzel az egyesülettel, hogy “fejlesztessék a gazdálkodás Vármegyénk javára, Hazánk boldogulására”. Még életében elérte, hogy a főúri, nagypolgári alapítású egyesület közép-, majd kisbirtokosokkal bővülve a megye mezőgazdasági életének legfőbb serkentőjévé lett. Kastélyát a megyei szellemi és gazdasági élet egyik középpontjává tette. Példát mutatva birtokostársainak, kastélyparkot létesített 111 egzotikus fával és 99 cserjével, erdőt és szőlőt telepített. Ösztönzésére a falu kisbirtokosai 1863 tavaszán Varga István bíró elnökletével kisgazdatársulást alapítottak, amelynek tagjai - Visontai közbenjárására - előnyös hitelhez jutottak, és ezáltal szőlőtelepítéshez foghattak. Pesty Frigyes országos felmérő kérdéseire az elöljáróság 1864. május 6-i válaszában Agócs Alajos jegyző a határnevek között már a Szoloske nevét is említette - bizonyítva: a hajdani szőlőterületek felújításának, illetve a sikeres új telepítéseknek megvolt az eredménye. Különösen sokat lendített a falu gazdasági életén a Hatvan-Miskolc vasúti fővonal 1868-1870 és a Vámos Györk-Gyöngyös szárnyvonal 1869-1870 közötti megépítése. Az építés idején kedvező munkaalkalomhoz, jó jövedelemhez jutottak a zsellérek és napszámosok, valamint a szekeres gazdák. A vasút legnagyobb áldása mégis az volt, hogy e kis falut is bekapcsolta az ország gazdasági életének vérkeringésébe, lakóit pedig a hazai utasforgalomba. A munkanélküliség az XIX. évszázad utolsó évtizedében megszűnt, mert a vasút ebben is segített, sokan vasutasok lettek. A lakosság gazdasági gyarapodása a falu arculatán is tükröződött: terjedt a kő- és téglaépítkezés, a háztetőket cserepezték. A hívek annyi pénzt gyűjtöttek, hogy 1895/1897-ben újjáépíthették a katolikus templomot. :Élénkült a társadalmi élet, iskolai és felnőtt egyletek alakultak. Legtöbben, 51-en az 1902-ben létesült 48-as és Függetlenségi Körbe léptek be. Ide is eljutottak a Várkonyi-féle Független Szocialista Pártnak, majd a Csizmadia vezette Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének agitátorai. Hatásukra 1898 elején még Csaudáry Pál katolikus lelkész, a “helybeli nép igaz papja” is ostorozta a községi elöljáróságot, a járási és a megyei vezetőket. Az 1867 utáni többszörös megyei és járási területi átrendezések nem érintették a továbbra is Heves megyéhez és a gyöngyösi járáshoz tartozó, 1871-ben nagyközséggé nyilvánított, 1901-tol Vámosgyörk névvel írt települést. Az 1930-as években épült közösségi ház- Cultural centre, built in the 1930-es estek, vezetői jól felhasználták az adottságokat. A Vámosgyörk-Jászapáti között 1909 nyarán megnyitott szárnyvonallal “kis” vasúti csomóponttá vált a község. A kisgazdák sikerrel kapcsolódtak be a gabona- és élőállat-kereskedelembe, amit az 1905-ben létesített “teher-pályaudvaron” át bonyolítottak le. Ugyaninnen napi 4 hl tejet szállított hűtővagonban Budapestre a Visontai Kovách-féle nagybirtok. A község bekötőutat épített Adácsig, valamint a Vámosgyörkhöz tartozó Berekaljapusztához, Alsómajorhoz, Felsomajorhoz, Borhy-tanyához és Kisgyörkhöz, összefűzve így a gazdag “bokrokat”. 1910-ben 2225 a lakóinak száma. Az I. Világháború évei nemcsak megállították a község gazdasági fejlődését, hanem az 1916-tól mind gyakoribb terményrekvirálások a tartalékokat is felemésztették, sőt, a gőzmalom saját készletét is elvitték. Ezért a Haditermény Rt.1918 őszén 150 q búza elvetéséhez járult hozzá. A vasútállomáson a hatvani csomópont katonai kirendeltsége őrködött az őszirózsás forradalomig, a tanácsköztársasági időszakban pedig a Gyöngyösi Járási Gazdasági Felügyelőség négytagú karhatalmi gárdája ügyelt a “proletárrendre”. A háborúban 282-en vettek részt, közülük 44 volt a hősi halott. A háború alatt összeomlott gazdasági élet gondjait az infláció tovább fokozta. A kilábalás minden téren lassan haladt. 1920-ban részleges birtokvásárlással és tagosítással nőtt a kisgazdák száma, de a községben jórészt még mindig önellátásra termeltek. Ekkor még csak az 1924-1929 között szerveződő hat középgazdaság és két, uradalommá szerveződött nagybirtok kapcsolódott be a környék és az ország gazdasági életébe. 1922-ben megalakult a Vámosgyörki Ifjúsági Egylet, 1924-ben a római katolikus egyházközség 130 millió korona helybeli adománnyal kifesttette Lohr Ferenc budapesti festőművésszel a Mindenszentek-templomot. 1927-ben létrehozták az önművelődési egyletet, 1931-ben 124 taggal 163 üzletrésszel megalapították a Vámosgyörki Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet. Mindez azt mutatta, hogy az infláció, majd a világgazdasági válság ellenére is lábra állt a község gazdasági és társadalmi téren is. A még 1908-ban államosított iskolájának a község 1933-ban 100 kötetes könyvtárat ajándékozott. 1936-ban felépítették a községházat. 1935-ben már a gyarapodó község képét mutatta Vámosgyörk. Lakóinak száma 2278 volt. Ezt a viszonylag egyenletes fejlődést állította meg a II. Világháború. A front súlyos utcai harcokkal kísérve 1944. november 16-án pusztított végig Vámosgyörkön. Lakói közül a háború éveiben 67 személy halt meg (polgár, katona, deportált izraelita). A romos vasútállomás és környéke helyreállításával indult meg az újjáépítés. A pártok közreműködésével kibontakozó politikai élet 1948-1950 között itt is eltorzult, amely a gazdaságra és a helyi társadalomra hatott. Az 1950-es évek túlhajszolt terménybeadása sújtotta a földosztáskor kisbirtokossá vált 150 családot és a korábbi birtokosokat, sőt, az 1949-ben szervezett Haladás TSZ 22 tagját is, ugyanakkor a járási tanács nem valósította meg az ígért iparosítást. Így sokan eljártak dolgozni. Hiába lett 1959. március 12-én, a Kossuth Mgtsz megalakulásával Vámosgyörk termelőszövetkezeti község, az 1960-as évek végéig számottevő gazdasági eredményt nem lehetett tapasztalni. Előrelépést a Vámosgyörk és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesitő Szövetkezet (a volt földműves-szövetkezet) működése, valamint az atkári és adácsi mezőgazdasági termelőszövetkezettel egyesített helyi tsz háztáji ágazata tett. Az 1960-as évek közepén a szövetkezeti közművelődési élet, az évtized végétől az általános iskolai oktatás színvonala nőtt. Az igazgató 1970-ben a gyöngyösi járás iskoláinak legeredményesebb igazgatója címet kapta. Vámosgyörk 1980-tól alsó fokú szerepkörű, önálló tanácsszékhelyű község A pezsdülo életet látva Gyöngyös 1983-ban a vonzáskörzetébe akarta besorolni, de a település fejlesztésének sorsa tovább is a helyi vezetők kezében maradt, akik az Észak-Magyarországi Tervezo Vállalat 1981-ben kidolgozott, Vámosgyörk egyszerűsített általános rendezési terve szerint munkálkodtak a település fejlesztésén.
http://em.bloglog.hu/page/8/
Mindenszentek templomAz első templom a XV.-XVI. században épült, többször átépítették, 1890-ig volt használatban. 1897-ben épült föl neogótikus stílusban az új templom.
