Recsk 3027 lakosú nagyközség a Mátra északi lábánál, Pétervásárától 13 kilométerre, délre a 84-es/Kisterenye-Kál-Kápolna/ vasútvonal mentén fekszik. Évszázadokra nyúlik vissza arany-, ezüst- és rézbányászata. Bizonyos tárgyi és íratlan források mutatják, hogy községünk már ősidők óta lakott. Erről tanúskodnak a környéken talált szkíta sírok vagy azok az agyagedény maradványok, melyeket mintegy 900 évesre becsültek. Az Árpád korról még nincsenek hiteles írott forrásaink, de hogy a környék lakossága átvészelte a tatárjárás pusztításait az feltehető, mert 1329-ben az első hiteles említés már Rexy alakban történik. A tatárok kivonulása után történtek a környéken a várépítkezések. A Darnó hegyen felépült a siroki vár, a Valéria hegy nyugati nyúlványán a Kanázsvár, a Mátrában az Oroszlánvár. A Kanázsvárról azt tartotta a szájhagyomány, hogy összeköttetésben állt a siroki és a távolabbi várakkal, melyekkel füst- és fényjelek útján tartotta a kapcsolatot. Ezen kívül földalatti folyosókkal is össze voltak kötve. Ezek egyik járatát találták meg a vártól kb. 2 kilométerre 1890 körül a Barkóczy kastély építésekor. A község 1478-ban Rekch névalakban szerepel, s a róla elnevezett Recsky család birtokában volt. Az 1554 utáni évtizedekben a török rendszeresen rabolja a vidéket, így a községet is. Miután 1596 őszén elfoglalják Egert, de a környékbeli várakat is, a falu népe egyre fogy. 1700 körül már szinte lakatlan ez a vidék. A terület 1720-1741 között az Orczyak kezén van; a község újratelepítése az ő nevükhöz fűződik. Kezdetben 13 jobbágycsalád él itt, pár évtizeddel később már 654 a lakosok száma Recsken. Ez a XVIII. század végére megkétszereződik. A falu irányítói a középnemesek voltak. Az 1848-49-es szabadságharcban uraik vezetésével részt vettek a fegyvert forgató jobbágyok is. Ott volt Repeczky Pál mint huszárszázados, sírja itt van a temetőben, nevét községünk egyik utcája őrzi. 1886-ban kezdik építeni a Kisterenye-Kál-Kápolna vasútvonal Kál és Recsk közötti szakaszát. A vasút építése Károlyi György és fia, Mihály érdekeit szolgálta, hiszen az erdőbirtokaikon kitermelt fát így kedvezőbben tudták értékesíteni. A tulajdonukban lévő gyógyfürdő idegenforgalmának megnövekedése szempontjából is fontos volt számukra a vasútépítés. A helyi képviselőtestület több évtizedes harca ellenére is csak 1950-ben került fel az állomás homlokzatára az annyira óhajtott névtábla: “Recsk-Parádfürdő”. A XIX-XX. századforduló, majd az azt követő évtizedek gazdasági nehézségei természetesen a községben is kifejtik hatásukat. Innen is sok család választja a kivándorlás bizonytalan útját. Az I. és II. Világháborúban számos család veszítette el hozzátartozóját. A hősi halottak emlékét és nevét emlékművek őrzik. Recsknek 1950-től lett önálló tanácsa. Kezdetben a pétervásárai, 1966-tól az egri járáshoz csatolták. 1984. január 1-től Eger városkörnyéki községe lett.
A recski bányászat története visszanyúlik az 1780-1805-ös évekre, amikor az Orczyak kísérleteztek a Fehérkőn és a Hegyestetőn. Az 1840-es évektől kezdődően folyt a felszínközeli arany- és rézércek üzemi méretű bányászata a Lahócza hegységben. A bánya működése során 3 millió tonna érc került kitermelésre. A készletek 1980-ban kimerültek, a bányát bezárták. A régi bánya művelésével párhuzamosan 1961-től megkezdődött a mélyszint kutatása külszíni fúrásokkal. Összesen 155 kilométer összhosszúságú fúrás került bemélyítésre. Az 1970-es években állami nagyberuházás előkészítéseként folytatódott a területen az érckutatás. Elkészült 2 darab 1200 méter mélységű akna, melyeket különböző szinteken vágatok kötnek össze. Közben folyt a szükséges infrastruktúra megvalósítása is. Sajnos, az anyagi források kimerülésével a munkálatok 1982-ben félbemaradtak, azóta csak állagmegóvás folyik. A bánya sorsa még napjainkban is bizonytalan.
Külön is szólni kell az 1950-53 között a község közelében működő, s azóta már híressé-hírhedtté vált kényszermunkatáborról. Bírói ítélet nélkül közel 1300 különböző vallású, politikai nézetű fogoly raboskodott itt embertelen körülmények között. A tábor helyén az 1991. október 25-én felavatott monumentális emlékmű, majd az 1996. szeptember 28-án megnyílt Nemzeti Emlékpark állít örök emléket az ártatlanul meghurcolt, kényszermunkára ítélt áldozatoknak. Mindezek megvalósulásában a Recski Szövetségnek volt kiemelkedő szerepe.
A recski bányászat története visszanyúlik az 1780-1805-ös évekre, amikor az Orczyak kísérleteztek a Fehérkőn és a Hegyestetőn. Az 1840-es évektől kezdődően folyt a felszínközeli arany- és rézércek üzemi méretű bányászata a Lahócza hegységben. A bánya működése során 3 millió tonna érc került kitermelésre. A készletek 1980-ban kimerültek, a bányát bezárták. A régi bánya művelésével párhuzamosan 1961-től megkezdődött a mélyszint kutatása külszíni fúrásokkal. Összesen 155 kilométer összhosszúságú fúrás került bemélyítésre. Az 1970-es években állami nagyberuházás előkészítéseként folytatódott a területen az érckutatás. Elkészült 2 darab 1200 méter mélységű akna, melyeket különböző szinteken vágatok kötnek össze. Közben folyt a szükséges infrastruktúra megvalósítása is. Sajnos, az anyagi források kimerülésével a munkálatok 1982-ben félbemaradtak, azóta csak állagmegóvás folyik. A bánya sorsa még napjainkban is bizonytalan.
Külön is szólni kell az 1950-53 között a község közelében működő, s azóta már híressé-hírhedtté vált kényszermunkatáborról. Bírói ítélet nélkül közel 1300 különböző vallású, politikai nézetű fogoly raboskodott itt embertelen körülmények között. A tábor helyén az 1991. október 25-én felavatott monumentális emlékmű, majd az 1996. szeptember 28-án megnyílt Nemzeti Emlékpark állít örök emléket az ártatlanul meghurcolt, kényszermunkára ítélt áldozatoknak. Mindezek megvalósulásában a Recski Szövetségnek volt kiemelkedő szerepe.
http://em.bloglog.hu/page/7/
