Az amerikai fiatalok körében egyre népszerűbb, ám annál ostobább "játék" terjed, ami nagyjából abban merül ki, hogy az utcán bandákba verődve vadidegeneket ütnek ki (knockout). Egyetlen szabály van, akkorát kell ütni a járókelőre, hogy az eszméletlenül essen össze. Legutóbb pénteken ütöttek ki egy zsidó férfit Brooklynban.
Amerika szerte egyre több ilyen esetről lehet hallani, bandák a nőket, időseket sem kímélik. A brutális kiütéseket többen az internetre is feltöltik, ezért most joggal tartanak attól az országban, hogy ez lesz az új őrület, versengeni akarnak majd egymással a brutális utcai csoportok.
Bárhol, bármikor
A térfigyelő kamerák felvételein látható, nagyjából hogyan fest a játék. A fiatalok csoportokban vonulnak az utcán, aztán kihalt sikátorokban, vagy az üres utcán valaki hirtelen ráront áldozatára, és kiüti, aztán elrohan, mielőtt bárki értesíteni tudná a rendőröket.
Hogy kezdődött?
A Knockout game-ként, bombingként és polar bearingként is ismert brutális játékot egy 1992-es gyilkossággal kapcsolatban említette először az amerikai média. Akkor egy massachusettsi egyetem norvég vendégdiákját, Yngve Rausteint és barátait támadta meg egy tizenévesekből álló társaság, a verekedés késeléssé fajult, Raunstein életét vesztette.
New Jerseyben, Hobokenben még szeptemberben egy ilyen kiütés végzett egy hajléktalannal, vaskerítésre esett rá, nem lehetett megmenteni az életét. A tizenhárom és tizennégy éves fiatalok itt is hátulról támadtak a gyanútlan áldozatra.
Annak is megvan a veszélye, ha a támadás áldozata visszaüt, esetleg fegyvere van. Idén februárban a tizenöt éves Demetrius Murphy, aki szintén kapcsolatba került a játékkal, egy betörésben vesztette életét, a megtámadott férfi fegyverével halálosan megsebesítette a fiút.
Ázsiaiak, zsidók sincsenek biztonságban
A jelentések alapján nem kizárt, hogy egyes városokban rasszista alapja van a támadásoknak, legutóbb pénteken, Brooklynban egy zsidó férfira támadt rá egy bandatag. Az áldozatnak nem lett komolyabb baja, a rendőröknek azt mondta, támadója és haverjai valamilyen játékról beszéltek, mielőtt jött az ütés. A támadót elkapták, de hétszázötven dolláros óvadék fejében kiengedték. Azzal védekezett, hogy nem ő ütött, különben is, zsidó barátnője van, úgyhogy nem rasszista. A helyi rendőrség előtt nem volt ismeretlen a jelenség, hét esetben indítottak nyomozást október óta, a környéken jellemzően zsidókra utaztak a bandák.
A Missouri állambeli St. Louisban már évek óta terrorizálják a főleg afroamerikai fiatalokból álló bandák a lakosokat. Két éve egy hetvenkét éves vietnami férfi halt bele a támadásba, feleségével indult vásárolni, amikor lecsaptak rájuk. Akkor arról számolt be a helyi média, hogy a bandák tagjai időnként egymást próbálják kiütni poénból, ha ezt megunták, akkor keresnek egy vadidegent.
A vietnami idős férfi meggyilkolása után egy helyi ügyvéd beszélt olyan fiatallal, akinek a bandája már háromszáznál is több embert ütött ki az utcán. A csoport egyébként Knockout Kingsnek nevezi magát, ez alapján össze lehet rakni a jelenség motiváló erejét, a bandák egymással is versenyeznek, ki tud kiütni több embert,
A jelenségnek már saját Wikipedia oldala is van, itt hat halálos bántalmazást hoztak kapcsolatba a knockout game-mel, az itteni felsorolásban a legidősebb elkövető huszonegy éves.
Az is valószínű egyébként, hogy sokan félelemből egyáltalán nem fordulnak a hatóságokhoz, ha rájuk támadnak az utcán, otthonuk közelében, ezért a felderítetlen esetek száma jóval több lehet.
Mi lesz, ha elterjed?
A közösségi média a legjobb csatorna arra, hogy a brutális játék népszerűvé váljon, ezért többen már attól tartanak, mi lesz akkor, ha az egész országra kiterjed az őrület. Részben ez már meg is történt.
Pittsburgh, Washington, Philadelphia is olyan városok, ahonnan egyre több bejelentés érkezik a kiütéses játék miatt, ezért nem meglepő, hogy a törvényhozás már most lépni akar az ügyben. A múlt héten egy New York-i republikánus képviselő, Jim Tedisco törvénytervezetet nyújtott be, azt javasolta, hogy a játékban résztvevő fiatalkorú támadók felnőttként feleljenek bűneikért a bíróság előtt.
„Szörnyű, hogy a bandatagok azért csapnak le védtelen emberekre, hogy a barátaiknál bevágódjanak. A legveszélyesebb, hogy a csoportok minél több embert igyekeznek kiütni, hogy ezzel növeljék a hírnevüket" - véli Tedisco.
Ray Kelly New York-i rendőrkapitány a hétvégén azt nyilatkozta a Yahoo-nak, annak is megvan a veszélye, ha a média és a törvényhozás kiemelten kezd foglalkozni a problémával. Egyes csoportok megpróbálnak majd beszállni a népszerű játékba, a rendőrségnél korábban többször láttak már ilyet.
Az amerikai Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács igazgatója, Will Marling úgy véli, korai lenne arról beszélni, hogy országos a jelenség, az esély viszont megvan rá, mert a tizenévesek azt látják, mennyire egyszerű elbánni egy magányos emberrel. A szervezetnek egyébként vannak tanácsai is, ha valaki fenyegetve érzi magát, ne kóboroljon egyedül, ha meg muszáj, még mindig át lehet menni az utca másik oldalára, ha gyanús alakok jönnek szembe.
(Lovasi Gergő, index)
Hatalmas a felbolydulás. Cikkek és tudósítások szólnak arról, hogyan terjed egy brutális játék, melynek a neve Knock Out, a lényege pedig az, hogy egy ütéssel kell kiütni a kiszemelt áldozatot. Ez a játék már hosszú évek óta folyik az Egyesült Államokban. Miért kellett most ezt hirtelen ennyire felfújni? Akármennyire hihetetlen lesz egyeseknek (másoknak egyáltalán nem), az ügyet azért fújta fel a nyugati sajtó, mert az utóbbi időben a new yorki zsidó negyedben is sorozatos támadások történtek, és több zsidó is áldozatul esett. A híradó riportok és az újságcikkek kifejezetten a zsidók elleni támadásokat emelik ki, és valamennyi egyéb körülményt gondosan elhallgatják, vagy csak teljesen mellékes körülményként, a cikkben elrejtve, szűkszavúan megemlítik, mint nem lényeges adalékot.
Ez a játék nem a fiatal suttyók agyából kipattant spontán találmány. Ez a játék része egy polarizációs területszerző háborúnak. A játék természetesen az Egyesült Államokból indult el. Része egy fehérek elleni néger háborúnak. Nemrégiben jelent meg egy könyv, amely részletesen feltárja a jelenség kezdetét, és annak céljait. A játék három fő céllal kezdődött el. Legelőször azért, hogy a fiatal, még harci tapasztalattal, verekedésben nem jártas, fegyverrel nem rendelkező, vagy fegyverrel bánni nem tudó néger fiatalok belekóstoljanak az "akcióba". Másodsorban azért, hogy tapasztalatot szerezzenek a pusztítás egyszerűségéről, arról, hogy milyen könnyű leteríteni, vagy éppen megölni valakit ( a támadásokba már több ember halt bele). Harmadsorban pedig azért, hogy így félelembe kergetve a lakosságot, azt eredeti lakhelyéről elüldözzék.
Azt is tudni kell, hogy a játékot szinte kizárólag feketék űzik, javarészt fiatalkorúak. Colyn Flaherty, White Girl Bleed a Lot című könyvében feltárja a 'játék' elindulását, céljait, és annak súlyosságát. A játékot eredendően nem a fekete fiatalok ötlötték ki, hanem két néger ökölvívó találmánya. Ezek az ökölvívók megfigyelték azt, hogy a feketék azért vannak hátrányban, mert még ha a puszta erővel jobban is áll egy-egy fekete, a fehér emberek általában véve magasabb szinten vannak szellemileg, és ellensúlyozzák a puszta fizikai erőt. Technikával, vagy inkább technológiákkal. Sokkal szervezettebbek, és ebből eredendően magasabb szinten állnak. A fiatalok úgy tudnak könnyű és gyors győzelmet aratni, ha teljesen értelmetlen módon, mondhatni ok és cél nélkül hátulról csapnak le. Amióta a játékot kitalálták, azóta a célpontok szinte kizárólag fehérek, és ezt rengeteg felvétel támasztja alá. Néha kínaiak, vagy zsidók is áldozattá válnak, de a támadások szinte kizárólagosan a fehérek ellen irányulnak. A könyv sok száz esetet sorol fel, megjelenése pedig lavinát indított el. A megjelenés óta folyamatosan gyűlnek a támadások bejelentései, amely mostanra már több mint 5000 rendőrségen is bejelentett támadást jelent. Mindez olyan jelentőségű, hogy szenátusi szinten foglalkoznak vele. A Knock Out nem más, mint a faji háború egyik eszköze.
Miért kellett a médiának ezt ilyen gyorsan elővenni, és nagy hírt fabrikálni belőle? Azért, mert a média az ügyet úgy akarja bemutatni, mint a zsidók elleni fellépést, és a négerek helyett a fehérekre terelni az ügy felelősségét. A hírekben ugyanis egyáltalán nem, vagy csak mellékesen, egy-egy elharapott mondatban hangzik el az, hogy a támadók 99.9%-a fekete. Elegendő volt az, hogy a fekete randalírozók pár zsidót is leütöttek, és már ömlik is a náci-fasiszta, rasszista szöveg a televíziókból.
A videóban egy láthatóan zsidó férfi nyilatkozik arról, hogy mivel az ő fia is szenvedő alany volt egy ilyen esetben, innentől ez bizony "Clearly antisemitism", azaz nyilvánvalóan antiszemitizmus. Viszont ha nem zsidó fehéreket vernek feketék, az csak pár kölyök csínytevése. Ismerős a szöveg?
A valóság azonban teljesen más. A támadók két taktikát alkalmaznak. Az egyik, hogy nagy bandába verődve (akár 40-50 fő) flangálnak az utcán, és teljesen gyanútlan arra járó emberekre rohannak rá. A másik, ha kevesebben vannak, sosem támadnak szemből, mindig csak hátulról, vagy takarásból. Ugyanis volt rá precedens, hogy a fehér férfi nem ájult el azonnal, fegyvert rántott, és lelőtte a 17 éves bántalmazóját, aki a lövésekbe belehalt.
A mellékelt lenti térkép mutatja a támadások gyakoriságát az Egyesült Államokon belül. A faji háború gyakorlatilag akkor veszi kezdetét, mikor a kínai, a spanyol ajkú és a fehér lakosság megelégeli a támadásokat, de mint az bebizonyosodott, itt elsősorban a fehér lakosságról van szó. Vannak olyan területek, ahol már a fehér lakosság szervezkedik a fekete támadások ellen. Amint ebből összetűzés lesz, azzal nagyon könnyen kirobbanhat egy faji háború, ugyanis a fekete, afroamerikai lakosság hozzászokott ahhoz, hogy ha bármilyen atrocitás éri - még ha önön hibájából is - brutális néger lázadásokkal mindent el tud érni a kormánynál. A cionista kormány ugyanis rasszizmus miatt azonnal a fehéreket veszi tűz alá. A fehér önvédelem tehát nem csupán a pofozkodó néger fiatalok ellen készül fel, hanem minden formájú provokációra a feketék és a kormány részéről. Az USA belpolitikailag még sosem volt olyan instabil, mint most.
A knock-out típusú támadások gyakorisága az USA-ban.
