A karancskeszi plébánia anyakönyve szerint az 1800-as évek végén a terület neve még Bélavára volt. A helyi hagyomány szerint azért kapta ezt a nevet, mert IV. Béla a muhi csata utáni menekülés közben itt pihent meg. A mai nevét pedig állítólag egy "drótostót " adta a pusztának. Amikor ezen a vidéken járt, az itt lakó cselédek éppen veszekedtek a béreken. Ezt úgy mesélte a "drótostót" - a terület felé mutogatva -, hogy "ott marakogyi emberek". Így maradt rajta a Marakodi név.

A középkori alapú, gótikus szentélyű - XV. századi - műemlék templomot 1774-75-ben átépítették. A főoltár XVIII. századi rokokó, a szószék XIX. századi klasszicista jellegű.
A XV. századi épületből már csak a szentély áll. Az 1688-as és 1713-as adatok romosnak írták le, míg az 1774-ben készült felmérés szerint északon hozzátoldott oldalkápolnája volt, sekrestyéje már a mai formájában állt, tornya elferdült. Újjáépítése során a középkori hajót és oldalkápolnát lebontották, míg a torony és a nyugati főfal alapjait beépítették a szélesebb, új hajóba. A templomot Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték fel.