Somoskőújfalu 2226 lakosú (2010. január 1.) község Salgótarjántól északra fekszik. A helység 1455-ben bukkan először elő az írásos forrásokban. Ekkor Somoskő várának tartozéka „Ujfalu” néven jelenik meg, és Szécsényi László birtokához tartozik. 1461-ben a Losonczy- és az Országh-családok nyerték adományul, 1548-ban már viszont csak a Losonczy-család a falu földesura. Ekkor már „Somos újfalu” (Somosújfalu) a neve. (1481-től említik így a birtoklevelek.) A török hódoltság idején, az 1562-63 évi defterekben a települést a szécsényi szandzsák községei között találjuk, 10 adóköteles házzal. 1598-ban új földesúr, Forgách Zsigmond birtokába kerül a falu. Mindeközben egyre gyarapodik, lakosainak száma is nő: 1715-ben 10,öt évvel később már 16 magyar háztartást írtak össze. A település a 18., majd a 19. század során is gyakran cserél gazdát. A 18. század elején a Rádayak, majd a század közepén báró Péterffy János birtokába kerül. Házasság révén a 19. század elején már a Stahremberg-családé az egyik része, míg a másik a Radvánszky (vagy Radványszki) család tulajdona. Az 1833-ban pusztító tűzvészben 64 ház leégett, ekkor a plébánia is megsemmisült. A templom a 18. század közepén épült, és 1898-ban állították helyre.
1905-ben Krepuska Géza egyetemi tanár vette meg a 2170 holdnyi birtokot. A Radvánszky- család kúriája a másik birtokos, Sztojkovics Emilné tulajdona lett. Ez idő tájt a falu határában egyre többen kaptak szénkutatási engedélyt. 1884-ben már arról írt Pesty Frigyes helységnévtárában, hogy a „nyesés láp” („nyesés”) területén kőszénbánya és kavicsbánya található. 1906-ban vette fel a Somoskőújfalu nevet. A bányászat egyre nagyobb szerephez jutott a falu és környéke életében. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet.
Somoskőújfalut 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták. Egy 2004. szeptember 4-én tartott helyi népszavazáson 62%-os részvétel mellett a választók 80% az elválás mellett döntött, s ennek nyomán a köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján 2006. október 1-jétől ismét önálló község.
1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánította, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik. Az esemény emlékére 2005. szeptember 4-én a faluközpontban fölavatták a Hazatérés kútját.
Jelentős emléke az Árpád-kori pogányvár.
Magyarok Nagyasszonya templom
1905-ben Krepuska Géza egyetemi tanár vette meg a 2170 holdnyi birtokot. A Radvánszky- család kúriája a másik birtokos, Sztojkovics Emilné tulajdona lett. Ez idő tájt a falu határában egyre többen kaptak szénkutatási engedélyt. 1884-ben már arról írt Pesty Frigyes helységnévtárában, hogy a „nyesés láp” („nyesés”) területén kőszénbánya és kavicsbánya található. 1906-ban vette fel a Somoskőújfalu nevet. A bányászat egyre nagyobb szerephez jutott a falu és környéke életében. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés Somoskőújfalut valamint Somoskő várát és a községet Csehszlovákiának ítélte. Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Somoskőújfaluba január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet.
Somoskőújfalut 1977-ben Salgótarjánhoz csatolták. Egy 2004. szeptember 4-én tartott helyi népszavazáson 62%-os részvétel mellett a választók 80% az elválás mellett döntött, s ennek nyomán a köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján 2006. október 1-jétől ismét önálló község.
1999-ben a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület közösen elhatározta, hogy 1924. február 15-ét a „hazatérés napjává” nyilvánította, és ezt a napot minden évben közösen megünnepelik. Az esemény emlékére 2005. szeptember 4-én a faluközpontban fölavatták a Hazatérés kútját.
Jelentős emléke az Árpád-kori pogányvár.
Magyarok Nagyasszonya templom
