Csány 2279 lakosú (2010. január 1.) község a 80-as/Sátoraljaújhely-Miskolc-Hatvan-Budapest/ vasútvonal mentén, Hatvantól 12 kilométerre, délkeletre fekszik. Legrégebbi emlékei az újabb kőkor ún. tiszai kultúra idejéből valók. A bronzkor középső szakaszának a közepén kialakult hatvani kultúra szórványleleteivel bizonyítja az ember itteni megtelepedését. A népvándorlás első fázisából szarmaták mozgásának vannak emléknyomai.
A falu neve, mely feltehetően a Csán személynévből származik, először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordult elő. 1409-ben a Csányi család birtokaként szerepeit, 1445-ben Chan-ként jelent meg. 1552-ben a török elől a lakosság elmenekült pár év múlva tértek vissza. Ekkor a település a hatvani szandzsák kezében volt, s török őrség vigyázta a falut. 1623-ban Nagy Albertné részbirtokos nevét jegyezték fel, utána Bernátfy Borbálától zálogként Földváry György vette át a birtokot, 1641 -tól pedig a Mocsáryak, akiktől Vámossy István alispán vásárolt területet. A XVII-XVIII. század birtokosai közül megemlítendő a Horváth, a Kürtösi, a Holecz, a Csima, a Sövényházi, a Bertóti, a Farkas, az Ordódy, a Páldi, valamint a Józsa család. 1701-ben Vay Ádám és Ordódy György Heves vármegye kuruc alispánja, továbbá a Fejérpataky és Róth családok voltak a birtokosok. 1725-ben 3 család, a Vay, a Battlik és a Holecz családok maguk osztották fel a falut; ekkor már több állattartó és szántóvető földesúri majorság volt a településen. 1729-ben Csány egyharmad részét császári adományként gróf Stahremberg kapta, akitől 1741-ben Grassalkovich Antal hatvani földesúr vásárolta meg, s ettől kezdve száz éven keresztül az övé volt a település egy része. 1841-ben Sina báróhoz került, míg a többi településrészt felaprózták. A falu teljes sík határából az 1770-es évek végére 4600 hold területet tettek mező¬gazdaságilag használható szántóterületté, ebből 3660 holdon majorsági üzemeket alakítottak. 1848-ban 81 fél- és negyedtelkes jobbágyparasztot jegyeztek fel, a zsellérek száma ennek több mint kétszerese volt. Az I. világháborúban Csány polgárai közül 282-en vettek részt, életét vesztette 49 hős. Csány a XX. század első felében, mint nagyközség szerepelt a hatvani járásban. Külterületei: a Batta Emánuel tanya, Halász Aladár-tanya (Aladár), Kuhália-tanya, Mócár Béla-tanya, Pethes-tanyák, Pusztacsány és az Agrária szőlőtelep. Lakóinak száma 1930-ban elérte a 4505 fő, bár a megelőző 10 év alatt 411 -en költöztek el a községből. 889 lakóház állt a településen. A lakosság legnagyobb része római katolikus, de volt 14 református, 11 evangélista, 1 görög katolikus és 63 izraelita is. A községben az oktatást a 7 tantermes, 7 tanerős elemi, s a hozzá kapcsolódó gazdasági továbbképző iskola látta el. A közművelődést szolgálta a Római Katolikus Olvasókör, megalakult a Levente Egyesület, a Polgári Lövész Egylet. Az egészségügyi ellátás kielégítő volt. Helyben két orvos látta el a betegeket, s egy szülésznő működött a községben. A gyógyszertár is helyben volt. Határa 8323 holdat tett ki, melyből 6820 kat. hold volt a szántóterület; itt a legfőbb termények közé a búza, zöldtakarmány, kukorica, rozs, árpa, tök, dinnye, dohány, len tartozott. A szőlő-és bortermelés szintén jelentékenynek számított. A községi Hitelszövetkezet, a Hangya Szövetkezet, és 6 kereskedő gondoskodott az ellátásról. Hetente, szerdán, hetivásárt tartottak sertésfelhajtással. Csányon az 1930-as évek közepén egy nagy-és öt középbirtok volt 2327 kat. hold nagyságban. A dinnyetermesztésnek itt évszázados hagyományai vannak, termesztéséről már 1544-ben írtak. Emellett a szőlő termelése is jelentős volt. A századfordulótól kezdve a csányi dinnyét, illetve dinnyéseket az egész országban ismerték. Az 1930-as években ipari üzem volt a faluban a malom és a mezőgazdasági szeszgyár, később hét gyümölcseldolgozó is épült. A község fejlődéséhez hozzájárult a Budapest-Miskolc vasútvonal kialakítása. Az 1930-as évek kisiparosai közül 38 egyedül, 16 pedig egy alkalmazottal dolgozott. 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották a település katolikus templomát, a hatvani vasúti hidat, s elvitték a szeszgyár gépeit is. A Hatvan környéki harcok miatt a front sokáig állt a falu határában, s emiatt sok épület megrongálódott. A falu katonailag 1944. november 27-én szabadult. A földreform során 250 család között 1400 kat, hold földet osztottak ki. Az első mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportot 1949-ben alakították meg 22 taggal; 1960 januárjában került sor a kollektivizálásra. 1956-ban a mezőgazdasági terület 7663 kat. holdat tett ki - az egyéni szektorban 5298 hold volt. A község területe 1956. február 1-jén 9323 kat. hold volt. A népesség száma 1949. január 1-jén 3691 fő, közülük 845 mezőgazdasági tevékenységet végzett. Ugyanekkor 862 lakóház volt a faluban, ebből 819 egylakásos; a 951 lakás közül 754 csupán egy szobából állt. 1955-ben 36 kisiparos dolgozott itt. A villanyt 1931-ben vezették be a településre. Csány nagyközség 1950. október 22-től önálló tanácsú község volt a hatvani járásban. A; 1969. évtől, a járás megszűnésével i gyöngyösi járáshoz csatolták, majd 1983. január 1-jétől Hatvan városkörnyék községének nyilvánították. Csány község címerét és zászlóját Gergely Árpád festő és grafikus tervezte.
* Szigeti-kastély
* Halász Kastély - Idősek Otthona
* csányi dinnye
* PannonAqua - ásványvíz
* Dinnyés Múzeum
A falu neve, mely feltehetően a Csán személynévből származik, először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben fordult elő. 1409-ben a Csányi család birtokaként szerepeit, 1445-ben Chan-ként jelent meg. 1552-ben a török elől a lakosság elmenekült pár év múlva tértek vissza. Ekkor a település a hatvani szandzsák kezében volt, s török őrség vigyázta a falut. 1623-ban Nagy Albertné részbirtokos nevét jegyezték fel, utána Bernátfy Borbálától zálogként Földváry György vette át a birtokot, 1641 -tól pedig a Mocsáryak, akiktől Vámossy István alispán vásárolt területet. A XVII-XVIII. század birtokosai közül megemlítendő a Horváth, a Kürtösi, a Holecz, a Csima, a Sövényházi, a Bertóti, a Farkas, az Ordódy, a Páldi, valamint a Józsa család. 1701-ben Vay Ádám és Ordódy György Heves vármegye kuruc alispánja, továbbá a Fejérpataky és Róth családok voltak a birtokosok. 1725-ben 3 család, a Vay, a Battlik és a Holecz családok maguk osztották fel a falut; ekkor már több állattartó és szántóvető földesúri majorság volt a településen. 1729-ben Csány egyharmad részét császári adományként gróf Stahremberg kapta, akitől 1741-ben Grassalkovich Antal hatvani földesúr vásárolta meg, s ettől kezdve száz éven keresztül az övé volt a település egy része. 1841-ben Sina báróhoz került, míg a többi településrészt felaprózták. A falu teljes sík határából az 1770-es évek végére 4600 hold területet tettek mező¬gazdaságilag használható szántóterületté, ebből 3660 holdon majorsági üzemeket alakítottak. 1848-ban 81 fél- és negyedtelkes jobbágyparasztot jegyeztek fel, a zsellérek száma ennek több mint kétszerese volt. Az I. világháborúban Csány polgárai közül 282-en vettek részt, életét vesztette 49 hős. Csány a XX. század első felében, mint nagyközség szerepelt a hatvani járásban. Külterületei: a Batta Emánuel tanya, Halász Aladár-tanya (Aladár), Kuhália-tanya, Mócár Béla-tanya, Pethes-tanyák, Pusztacsány és az Agrária szőlőtelep. Lakóinak száma 1930-ban elérte a 4505 fő, bár a megelőző 10 év alatt 411 -en költöztek el a községből. 889 lakóház állt a településen. A lakosság legnagyobb része római katolikus, de volt 14 református, 11 evangélista, 1 görög katolikus és 63 izraelita is. A községben az oktatást a 7 tantermes, 7 tanerős elemi, s a hozzá kapcsolódó gazdasági továbbképző iskola látta el. A közművelődést szolgálta a Római Katolikus Olvasókör, megalakult a Levente Egyesület, a Polgári Lövész Egylet. Az egészségügyi ellátás kielégítő volt. Helyben két orvos látta el a betegeket, s egy szülésznő működött a községben. A gyógyszertár is helyben volt. Határa 8323 holdat tett ki, melyből 6820 kat. hold volt a szántóterület; itt a legfőbb termények közé a búza, zöldtakarmány, kukorica, rozs, árpa, tök, dinnye, dohány, len tartozott. A szőlő-és bortermelés szintén jelentékenynek számított. A községi Hitelszövetkezet, a Hangya Szövetkezet, és 6 kereskedő gondoskodott az ellátásról. Hetente, szerdán, hetivásárt tartottak sertésfelhajtással. Csányon az 1930-as évek közepén egy nagy-és öt középbirtok volt 2327 kat. hold nagyságban. A dinnyetermesztésnek itt évszázados hagyományai vannak, termesztéséről már 1544-ben írtak. Emellett a szőlő termelése is jelentős volt. A századfordulótól kezdve a csányi dinnyét, illetve dinnyéseket az egész országban ismerték. Az 1930-as években ipari üzem volt a faluban a malom és a mezőgazdasági szeszgyár, később hét gyümölcseldolgozó is épült. A község fejlődéséhez hozzájárult a Budapest-Miskolc vasútvonal kialakítása. Az 1930-as évek kisiparosai közül 38 egyedül, 16 pedig egy alkalmazottal dolgozott. 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották a település katolikus templomát, a hatvani vasúti hidat, s elvitték a szeszgyár gépeit is. A Hatvan környéki harcok miatt a front sokáig állt a falu határában, s emiatt sok épület megrongálódott. A falu katonailag 1944. november 27-én szabadult. A földreform során 250 család között 1400 kat, hold földet osztottak ki. Az első mezőgazdasági termelőszövetkezeti csoportot 1949-ben alakították meg 22 taggal; 1960 januárjában került sor a kollektivizálásra. 1956-ban a mezőgazdasági terület 7663 kat. holdat tett ki - az egyéni szektorban 5298 hold volt. A község területe 1956. február 1-jén 9323 kat. hold volt. A népesség száma 1949. január 1-jén 3691 fő, közülük 845 mezőgazdasági tevékenységet végzett. Ugyanekkor 862 lakóház volt a faluban, ebből 819 egylakásos; a 951 lakás közül 754 csupán egy szobából állt. 1955-ben 36 kisiparos dolgozott itt. A villanyt 1931-ben vezették be a településre. Csány nagyközség 1950. október 22-től önálló tanácsú község volt a hatvani járásban. A; 1969. évtől, a járás megszűnésével i gyöngyösi járáshoz csatolták, majd 1983. január 1-jétől Hatvan városkörnyék községének nyilvánították. Csány község címerét és zászlóját Gergely Árpád festő és grafikus tervezte.
* Szigeti-kastély
* Halász Kastély - Idősek Otthona
* csányi dinnye
* PannonAqua - ásványvíz
* Dinnyés Múzeum
http://em.bloglog.hu/page/8/
Szent György vértanú-templom 
