Egy újabb igaz történet Ferenc Pápáról: Kora reggel, amikor elhagyta a lakosztályát a Szent Márta Házban és kiment a folyosóra, a pápa egy svájci gárdistát látott a bejárati ajtónál vigyázz-állásban.
Megkérdezte tőle: "És te mit csinálsz itt? Egész éjjel ébren voltál?
"Igen" - válaszolta az őr tisztelettel.
"Állandóan?"
"Az egyik kollégám felváltott egy rövid időre."
"És nem vagy fáradt?"
"Ez a kötelességem, az Ön biztonsága érdekében."
A pápa kedvesen ránézett. Visszament a lakásába, és néhány perc múlva visszatért egy székkel a kezében: "Legalább ülj le."
A svájci gárdista döbbenten válaszolt: "Bocsásson meg, de nem tehetem! A szabályok nem teszik lehetővé. ""A szabályok?"
"A kapitány..."
"Valóban?
Nos, én vagyok a pápa, és arra kérlek, hogy ülj le. A svájci gárdista egy percig vívódott a szabályok és a pápa között, végül is (az alabárdjával a kezében) a széket választotta.
Utána pedig megette a lekváros kenyeret is, amit személyesen a pápa hozott neki reggelire, mondván: "Jó étvágyat, testvér."
