Vérteskethely 576 lakosú (2010. január 1.) község Kisbértől 5 kilométerre, délkeletre fekszik a 81-es főközlekedési út közelében. A terület már a kora vaskor-tól lakott, később megtelepedtek itt az avarok és a rómaiak is. A falut egy 1250-ben kelt oklevél említi először. 1332 körül Károly Róbert a falu vásárnapját keddre tette, innen is eredhet a Kethely név. A XV. század-ban egyházi és világi birtokosai is voltak. Az XVI. században a törökök többször is elpusztították a települést, mely a XVII. század közepéig lakatlan maradt. 1738-ban gróf Esterházy József tulajdonába került, majd katolikus, református és evangélikus telepesekkel lassan benépesült. Az 1784-1787-es népszámlálás adatai szerint 667 fő élt a faluban. A lakók mező- és erdőgazdálkodással, állattenyésztéssel foglalkoztak. A XX. század első felében már téglaégető, szeszfőzde és darálómalom is működött a településen. 1913-ban kapta a település a Vértes előtagot. Mindhárom vallási felekezet jól felszerelt iskolával rendelkezett és 1936-ban Népkönyvtár is nyílt a faluban.
A település alacsony dombháton a Bársonyos és Súr-Bakonyalja kistájak közvetlen szomszédságában, Komárom-Esztergom megye délnyugati szegletében található. A község határában folytatott kutatások alkalmával feltárt leletek már a kora vaskorban élt emberek letelepedéséről, illetve római-, és avar kori kultúrákról tanúskodnak. Az erdő szélén, amit várhelynek nevez a lakosság, avar kori földvár maradványai láthatók még ma is. A falut egy 1250-ben kelt oklevél említi először Teregen, Teryan néven. A XIII.-XIV. században is megemlítették a falut. A község elnevezésével kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot. Egy 1332-ből származó oklevél szerint Károly Róbert király keddenként megtartandó vásárra adott engedélyt a településnek, innen eredhet a Kethely elnevezés, de Kethel hun vezér is lehetett a névadó.
A község a vérteskeresztúri apát, majd 1443-tól a Héderváryak tulajdona, akik 1506-ban zálogosították el, Batthyány Benedek kedvezményezettnek. Ezután királyi adományként a Bakithok tulajdona, majd a törökök első nagy hadjárata előtt enyingi Török Bálinté volt. A török seregek 1529-ben égették fel, majd a második hullámban is, ezek következtében az 1500-as években elnéptelenedett a falu. 100 évvel később próbálkoztak református magyarok gyökeret verni, de ez kevés sikerrel járt. Az újranépesedés Kethelyen csak az 1720-as évektől indult meg. Ekkor már három vallási felekezethez tartozó emberek próbálkoztak „életet lehelni” a faluba. Az 1874-87-es népszámláláskor Esterházy János gróf birtokaként szerepelt, 667 lakossal. Az 1840-es években Fényes Elek 810 lakosról tett említést leírásában, melyben megemlítette, hogy Kethely sertéstenyésztése a nép szorgalma között főfigyelmet érdemel. Ebben a leírásában írt a lakosság viseleteiről szokásairól, szókiejtéséről, melyeket inkább a Veszprém megyeiekhez hasonlított. A Vértes- előtaggal kiegészített, ma is használatos nevét 1913-ban kapta a község. Az I. világháborúban 38 katona vesztette életét a kethelyi katonák közül. A II. világháború kitöréséig a község a korábbiakban megszokott dolgos, szorgalmas életét élte. A lakók megélhetését főleg a mezőgazdaság biztosította, csak páran dolgoztak iparosként, kereskedőként. Az elemi oktatást a három felekezet –katolikus, református, evangélikus- egy-egy önálló, egy tantermes iskolájának tanítói végezték. A XX. Század első felében már téglaégető, szeszfőzde és darálómalom is működött a faluban. A helyi Petőfi termelőszövetkezetet 1952-ben alapították., mely a gazdasági változások következtében maga is változásokon ment keresztül. A községet 1977-ben a közigazgatási reform eredményeként Császár községhez csatolták, majd a rendszerváltás időszakában lett közigazgatási szempontból ismét független. 1998-ban Bakonysárkány községgel Körjegyzőséget hozott létre Vérteskethely, melynek székhelye Bakonysárkány lett.
A község népességének összetételében, számának alakulásában a kis régió településeihez hasonló változások játszódtak le. Községünk jelenlegi lakóinak száma 236 háztartásban, 612 fő. Gazdasági életünk, mely korábban mezőgazdaság-függő volt, napjainkban megváltozott, jelenleg a lakosság többsége iparban dolgozó, ingázó. Jelentős infrastrukturális beruházások történtek az évek során. Elektromos- és ivóvíz-hálózat, telefonhálózat, helyi kábel tv, egy élelmiszerüzlet, posta, fodrászüzlet egy italbolt igyekszik kielégíteni az igényeket és nagyon sokan élnek a vezetékes gáz nyújtotta könnyebbséggel. A szennyvíz-elvezető rendszer kiépítése még várat magára, de már folyamatban vannak a tervkészítések, tárgyalások. A lakosság egészségügyi ellátását hetente két alkalommal Dr. Szinyi Károly házi orvos biztosítja, aki Kisbérről jár ki községünkbe. A helyi óvodában, gondozzák, nevelik a gyermekeket. Az általános iskolai tanulók iskolabusszal Bakonysárkányba járnak oda-vissza. A művelődési, szórakozási lehetőségek színtere a szépen felújított Művelődési Otthon, melyben internetezési lehetőség is rendelkezésre áll az „e-Magyarország pont” keretében. A Művelődési Otthon ad helyet Nyugdíjas Klubnak, ahol köztiszteletben álló időseink tartják összejöveteleiket, hetente két alkalommal itt próbál a vérteskethelyi és a környező települések gyermekekeiből álló Höcögő néptánc együttes, mely igen szép hazai és külföldi eredményekkel büszkélkedhet. A Just ladys mazsorett csoport próbáinak is otthont ad a Művelődési Ház. Megtekintésre érdemes községünkben a -sajátos felekezeti összetételnek megfelelően- három templom. Az 1766-71 között Fellner Jakab tervei alapján, barokk stílusban épült, Mária Magdolna kegyeibe ajánlott, műemlék jellegű római katolikus, az 1789-ben emelt evangélikus, illetőleg az 1856-ban épített református templom. Községünk lakossága a szépen felújított Községházán intézheti ügyes-bajos dolgait.
A római katolikus templomát barokk stílusban 1766-71 között épült Fellner Jakab tervei alapján. , amelynek berendezése, orgonája és szószéke is a XVIII. század második feléből származik.
Várhely-Park, a község erdős határa, tiszta levegője miatt kellemes kirándulóhely a gyalogos és kerékpáros turisták számára.
A település alacsony dombháton a Bársonyos és Súr-Bakonyalja kistájak közvetlen szomszédságában, Komárom-Esztergom megye délnyugati szegletében található. A község határában folytatott kutatások alkalmával feltárt leletek már a kora vaskorban élt emberek letelepedéséről, illetve római-, és avar kori kultúrákról tanúskodnak. Az erdő szélén, amit várhelynek nevez a lakosság, avar kori földvár maradványai láthatók még ma is. A falut egy 1250-ben kelt oklevél említi először Teregen, Teryan néven. A XIII.-XIV. században is megemlítették a falut. A község elnevezésével kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot. Egy 1332-ből származó oklevél szerint Károly Róbert király keddenként megtartandó vásárra adott engedélyt a településnek, innen eredhet a Kethely elnevezés, de Kethel hun vezér is lehetett a névadó.
A község a vérteskeresztúri apát, majd 1443-tól a Héderváryak tulajdona, akik 1506-ban zálogosították el, Batthyány Benedek kedvezményezettnek. Ezután királyi adományként a Bakithok tulajdona, majd a törökök első nagy hadjárata előtt enyingi Török Bálinté volt. A török seregek 1529-ben égették fel, majd a második hullámban is, ezek következtében az 1500-as években elnéptelenedett a falu. 100 évvel később próbálkoztak református magyarok gyökeret verni, de ez kevés sikerrel járt. Az újranépesedés Kethelyen csak az 1720-as évektől indult meg. Ekkor már három vallási felekezethez tartozó emberek próbálkoztak „életet lehelni” a faluba. Az 1874-87-es népszámláláskor Esterházy János gróf birtokaként szerepelt, 667 lakossal. Az 1840-es években Fényes Elek 810 lakosról tett említést leírásában, melyben megemlítette, hogy Kethely sertéstenyésztése a nép szorgalma között főfigyelmet érdemel. Ebben a leírásában írt a lakosság viseleteiről szokásairól, szókiejtéséről, melyeket inkább a Veszprém megyeiekhez hasonlított. A Vértes- előtaggal kiegészített, ma is használatos nevét 1913-ban kapta a község. Az I. világháborúban 38 katona vesztette életét a kethelyi katonák közül. A II. világháború kitöréséig a község a korábbiakban megszokott dolgos, szorgalmas életét élte. A lakók megélhetését főleg a mezőgazdaság biztosította, csak páran dolgoztak iparosként, kereskedőként. Az elemi oktatást a három felekezet –katolikus, református, evangélikus- egy-egy önálló, egy tantermes iskolájának tanítói végezték. A XX. Század első felében már téglaégető, szeszfőzde és darálómalom is működött a faluban. A helyi Petőfi termelőszövetkezetet 1952-ben alapították., mely a gazdasági változások következtében maga is változásokon ment keresztül. A községet 1977-ben a közigazgatási reform eredményeként Császár községhez csatolták, majd a rendszerváltás időszakában lett közigazgatási szempontból ismét független. 1998-ban Bakonysárkány községgel Körjegyzőséget hozott létre Vérteskethely, melynek székhelye Bakonysárkány lett.
A község népességének összetételében, számának alakulásában a kis régió településeihez hasonló változások játszódtak le. Községünk jelenlegi lakóinak száma 236 háztartásban, 612 fő. Gazdasági életünk, mely korábban mezőgazdaság-függő volt, napjainkban megváltozott, jelenleg a lakosság többsége iparban dolgozó, ingázó. Jelentős infrastrukturális beruházások történtek az évek során. Elektromos- és ivóvíz-hálózat, telefonhálózat, helyi kábel tv, egy élelmiszerüzlet, posta, fodrászüzlet egy italbolt igyekszik kielégíteni az igényeket és nagyon sokan élnek a vezetékes gáz nyújtotta könnyebbséggel. A szennyvíz-elvezető rendszer kiépítése még várat magára, de már folyamatban vannak a tervkészítések, tárgyalások. A lakosság egészségügyi ellátását hetente két alkalommal Dr. Szinyi Károly házi orvos biztosítja, aki Kisbérről jár ki községünkbe. A helyi óvodában, gondozzák, nevelik a gyermekeket. Az általános iskolai tanulók iskolabusszal Bakonysárkányba járnak oda-vissza. A művelődési, szórakozási lehetőségek színtere a szépen felújított Művelődési Otthon, melyben internetezési lehetőség is rendelkezésre áll az „e-Magyarország pont” keretében. A Művelődési Otthon ad helyet Nyugdíjas Klubnak, ahol köztiszteletben álló időseink tartják összejöveteleiket, hetente két alkalommal itt próbál a vérteskethelyi és a környező települések gyermekekeiből álló Höcögő néptánc együttes, mely igen szép hazai és külföldi eredményekkel büszkélkedhet. A Just ladys mazsorett csoport próbáinak is otthont ad a Művelődési Ház. Megtekintésre érdemes községünkben a -sajátos felekezeti összetételnek megfelelően- három templom. Az 1766-71 között Fellner Jakab tervei alapján, barokk stílusban épült, Mária Magdolna kegyeibe ajánlott, műemlék jellegű római katolikus, az 1789-ben emelt evangélikus, illetőleg az 1856-ban épített református templom. Községünk lakossága a szépen felújított Községházán intézheti ügyes-bajos dolgait.
A római katolikus templomát barokk stílusban 1766-71 között épült Fellner Jakab tervei alapján. , amelynek berendezése, orgonája és szószéke is a XVIII. század második feléből származik.
Várhely-Park, a község erdős határa, tiszta levegője miatt kellemes kirándulóhely a gyalogos és kerékpáros turisták számára.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Mária Magdolna templom
A műemlék jellegű templom 1766-71 között épült barokk stílusban.
