Bakonysárkány 973 lakosú (2011. január 1.) község a 81-es főközlekedési út és az 5-ös/Komárom-Székesfehérvár/ vasútvonal mentén, Kisbértől 10 kilométerre, délkeletre fekszik. A település valószínűleg a rómaiak korában is létezett, mert a Arrabonát-Alba Régiával (Győrt-Székesfehérvárral) összekötő hadiút mentén volt megtalálható. Sárkány faluról az első nem hiteles adatot egy 1247-es oklevélben találhatjuk meg. Eszerint IV. Béla király a tatárjárás után Miklós fiának (Bechend comes) adományozta jutalomként a velencei hadjáratban tanúsított vítézségéért. 1287-ben a Pylis nemzetségbeli Demeter comesnek adta el.A vevő Bechend comes veje volt.
1193-tól említik, Csókakő várához tartozó birtok volt. Más okiratok szerint 1287-ben a fontos hadászati szerepet játszó Csókakő tartozéka.
A középkori falu – a hagyomány szerint – a Faluhely dülő mellett lévő "Sárkánlyuk"-ból nyerte a nevét. Ma is fákkal benőtt ingoványos tavacskává szélesedő árok, mely korábban tekintélyesebb lehetett. Innen ered a Büdös-ér. A középkori falu a Faluhely dülő helyén keresendő. 1448-tól a Rozgonyi család tulajdona. II. Ulászló 1508-ban Kanozsai Györgynek ajándékozta.
Az 1543-as török hadjárat során elfoglalták. Ez rövidebb hosszabb megszakításokkal 1686-ig tartott.
1692-ben megalakult az új nemesi vármegye. Újjászervezdött Fejér megye közigazgatása. A község, mely a középkorban többszőr Komárom vármegye része volt 1950-ig végleg Fejér megyéhez került.
A török időket követően még évtizedekig lakatlan maradt a falu. I. Lipót Hochburgi Haas Jánosnak adományozta. {Moson} Magyaróvári számadótiszt volt.) Ő is még lakatlan tarületként kapta meg. A falu élete s Hochburg család által végrehajtott német betelepítéssel kezdte meg újra az életét.
A nyugat-morvaországi Hochburg birtokról 24 család települt át Wágner és a Wuts család vezetésével. A falu ekkor került a jelenlegi helyére. Ekkor már állt a mai falu közepén egy barokk hatást keltő nagyvendéglő. (Wágner ház) E köré épültek fel a telepesek kis házai. A betelepítés 1720-1740 közé tehető. A sárkányiak lelki gondozását a szintén betelepített kapucinusok látták el. 1788-ban alapították meg az első önálló plébániáját. A templomot 1804-ben kezdték el építeni, amit 1807-ben szenteltek fel.
A községnek már 1778-ban volt egy nádfedeles, egytantermes épülete. 1860-ban megépült az Újszőny (Komárom) – Székesfehérvár vasútvonal. Ez segítette Sárkány fejlődését. 1897-ben épült fel a régi községháza, amelynek alapzatára 1968-ban az új tanácsháza épült fel. Felújításként, az akkori jogszabályok miatt. 1874-ben újabb iskola épült fel a régi helyén. Ezt váltotta fel a jelenlegi, amit 1929-ben építettek meg. A mai napig többszőr korszerűsítették. Az 1880-as évektől nagy erdőirtások folytak a település környékén. Ezekre az akkor használatos dülőnevek utalnak. A vasút könnyűvé tette a fa elszállítását, ezzel fellendítve az egyébként szegény falut. A friss nemességű Vértesy család birtokába került 350 kh termőföld, az akkor már felparcellázott báró Biske föld jó része, viszont a falusi parasztgazdák kezébe került. Az 1890-es száraz évek jó néhány gazda tönkremenéséhez járultak hozzá. Az árverések után szinte minden családból kivándoroltak Amerikába. A XX. század elején sokan visszatértek és a megszerzett vagyonukból új életet kezdtek.
A község neve elé 1902-től fűzték a Bakony szót. A XX. század elején igen élénk társadalmi élet zajlott a faluban. Több egylet alakult. Így az Oltáregylet,az Önkéntes Tüzoltó Egylet, és a Katolikus Legény Egylet. A német nemzetiségűek összetartozás tudata hozta létre a Német Népszövetséget, majd 1941-től a Volksbund-ot. A második világháború után a lakosság összetétele megváltozott. A kitelepített német lakosság helyébe a szlovák–magyar lakosságcsere keretében Felvidék-ről kitelepített családokat telepítettek le. A mezőgazdaság átszervezésével itt is létrejött a termelőszövetkezet.
1950-ben a megyerendezés során Fejér megyétől Komárom megyéhez csatolták. A járások megszűnése után 1988-ig Kisbér vonzáskörzetébe került. A település népessége 1949-től 1970-ig nőtt. Majd a hetvenes években rohamosan csökkent az elvándorlás miatt. A székesfehérvári új lakónegyedek átadásával egyidőben, több százan költöztek a városba. Jelentősen csökkent a születések száma. A község lakossága elöregedett. A szinte egyforma távolságra lévő városok elszívó hatása érvényesül a mai napig. (Mór, Székesfehérvár, Kisbér és Komárom.) Az itt maradt lakosság nagyobb része a Kisbéri Állami Gazdaság illetve az önállóságát elvesztett és a vérteskethelyi és császári termelőszövetkezettel összevont gazdaságban dolgozik. Az elöregedés mellett megjelent a munkanélküliség is.
A (műemlék jellegű) barokk római katolikus templom tervezője, építője ismeretlen. Felavatását Neiszer József végezte el 1807-ben. A templom felújítását 1954-ben végezték el. A belső felújítás után kerültek fel a jelenleg is látható freskók. Alkotójuk ismeretlen. A "szentév" (1975) tiszteletére cserélték ki a templomtorony borítását.
A "Wágner ház" hagyomány szerint, ez a ház évszázadokon keresztül postaállomás és lóváltóhely volt. Itt pihentek meg a Tolnából Komáromba visszatérő, hajóvontatók fogatai. Különösen szép az udvari árkádsora, szobái mennyezeteinek megoldása, boltíves pincéje. Az árkádsora mára már nem egységes. Ugyanis az épületet a községi önkormányzat óvodának használja. A szakszerűtlen beépítések következtében az eredeti jellege megváltozott. A ház udvarát lezáró két kaput az 1970-es években lebontották, mert annyira megromlott a vaskapuk állapota, hogy életveszélyessé váltak. Helyi monda szerint a pincéből több kilométeres alagutat ástak, hogy az itt tartózkodó bakonyi betyárok el tudjanak szökni az őket üldöző csendőrök elől. ˙(Vö.: kisbéri Pokol csárda)
A települést erdőségek veszik körül. Ezzel lehetőséget teremtenének az erre járóknak a túrázáshoz.
Jellegzetes a "sváb" falu beépítése. Az udvart keresztben a szomszédéval érintkező pajták zárják le. Az így kialakult pajtasor "erődszerűen" veszi körül a települést. A házakat a vakolt téglapárkány alatti falsíkon , főleg az ablakok feletti részen díszítették.
1193-tól említik, Csókakő várához tartozó birtok volt. Más okiratok szerint 1287-ben a fontos hadászati szerepet játszó Csókakő tartozéka.
A középkori falu – a hagyomány szerint – a Faluhely dülő mellett lévő "Sárkánlyuk"-ból nyerte a nevét. Ma is fákkal benőtt ingoványos tavacskává szélesedő árok, mely korábban tekintélyesebb lehetett. Innen ered a Büdös-ér. A középkori falu a Faluhely dülő helyén keresendő. 1448-tól a Rozgonyi család tulajdona. II. Ulászló 1508-ban Kanozsai Györgynek ajándékozta.
Az 1543-as török hadjárat során elfoglalták. Ez rövidebb hosszabb megszakításokkal 1686-ig tartott.
1692-ben megalakult az új nemesi vármegye. Újjászervezdött Fejér megye közigazgatása. A község, mely a középkorban többszőr Komárom vármegye része volt 1950-ig végleg Fejér megyéhez került.
A török időket követően még évtizedekig lakatlan maradt a falu. I. Lipót Hochburgi Haas Jánosnak adományozta. {Moson} Magyaróvári számadótiszt volt.) Ő is még lakatlan tarületként kapta meg. A falu élete s Hochburg család által végrehajtott német betelepítéssel kezdte meg újra az életét.
A nyugat-morvaországi Hochburg birtokról 24 család települt át Wágner és a Wuts család vezetésével. A falu ekkor került a jelenlegi helyére. Ekkor már állt a mai falu közepén egy barokk hatást keltő nagyvendéglő. (Wágner ház) E köré épültek fel a telepesek kis házai. A betelepítés 1720-1740 közé tehető. A sárkányiak lelki gondozását a szintén betelepített kapucinusok látták el. 1788-ban alapították meg az első önálló plébániáját. A templomot 1804-ben kezdték el építeni, amit 1807-ben szenteltek fel.
A községnek már 1778-ban volt egy nádfedeles, egytantermes épülete. 1860-ban megépült az Újszőny (Komárom) – Székesfehérvár vasútvonal. Ez segítette Sárkány fejlődését. 1897-ben épült fel a régi községháza, amelynek alapzatára 1968-ban az új tanácsháza épült fel. Felújításként, az akkori jogszabályok miatt. 1874-ben újabb iskola épült fel a régi helyén. Ezt váltotta fel a jelenlegi, amit 1929-ben építettek meg. A mai napig többszőr korszerűsítették. Az 1880-as évektől nagy erdőirtások folytak a település környékén. Ezekre az akkor használatos dülőnevek utalnak. A vasút könnyűvé tette a fa elszállítását, ezzel fellendítve az egyébként szegény falut. A friss nemességű Vértesy család birtokába került 350 kh termőföld, az akkor már felparcellázott báró Biske föld jó része, viszont a falusi parasztgazdák kezébe került. Az 1890-es száraz évek jó néhány gazda tönkremenéséhez járultak hozzá. Az árverések után szinte minden családból kivándoroltak Amerikába. A XX. század elején sokan visszatértek és a megszerzett vagyonukból új életet kezdtek.
A község neve elé 1902-től fűzték a Bakony szót. A XX. század elején igen élénk társadalmi élet zajlott a faluban. Több egylet alakult. Így az Oltáregylet,az Önkéntes Tüzoltó Egylet, és a Katolikus Legény Egylet. A német nemzetiségűek összetartozás tudata hozta létre a Német Népszövetséget, majd 1941-től a Volksbund-ot. A második világháború után a lakosság összetétele megváltozott. A kitelepített német lakosság helyébe a szlovák–magyar lakosságcsere keretében Felvidék-ről kitelepített családokat telepítettek le. A mezőgazdaság átszervezésével itt is létrejött a termelőszövetkezet.
1950-ben a megyerendezés során Fejér megyétől Komárom megyéhez csatolták. A járások megszűnése után 1988-ig Kisbér vonzáskörzetébe került. A település népessége 1949-től 1970-ig nőtt. Majd a hetvenes években rohamosan csökkent az elvándorlás miatt. A székesfehérvári új lakónegyedek átadásával egyidőben, több százan költöztek a városba. Jelentősen csökkent a születések száma. A község lakossága elöregedett. A szinte egyforma távolságra lévő városok elszívó hatása érvényesül a mai napig. (Mór, Székesfehérvár, Kisbér és Komárom.) Az itt maradt lakosság nagyobb része a Kisbéri Állami Gazdaság illetve az önállóságát elvesztett és a vérteskethelyi és császári termelőszövetkezettel összevont gazdaságban dolgozik. Az elöregedés mellett megjelent a munkanélküliség is.
A (műemlék jellegű) barokk római katolikus templom tervezője, építője ismeretlen. Felavatását Neiszer József végezte el 1807-ben. A templom felújítását 1954-ben végezték el. A belső felújítás után kerültek fel a jelenleg is látható freskók. Alkotójuk ismeretlen. A "szentév" (1975) tiszteletére cserélték ki a templomtorony borítását.
A "Wágner ház" hagyomány szerint, ez a ház évszázadokon keresztül postaállomás és lóváltóhely volt. Itt pihentek meg a Tolnából Komáromba visszatérő, hajóvontatók fogatai. Különösen szép az udvari árkádsora, szobái mennyezeteinek megoldása, boltíves pincéje. Az árkádsora mára már nem egységes. Ugyanis az épületet a községi önkormányzat óvodának használja. A szakszerűtlen beépítések következtében az eredeti jellege megváltozott. A ház udvarát lezáró két kaput az 1970-es években lebontották, mert annyira megromlott a vaskapuk állapota, hogy életveszélyessé váltak. Helyi monda szerint a pincéből több kilométeres alagutat ástak, hogy az itt tartózkodó bakonyi betyárok el tudjanak szökni az őket üldöző csendőrök elől. ˙(Vö.: kisbéri Pokol csárda)
A települést erdőségek veszik körül. Ezzel lehetőséget teremtenének az erre járóknak a túrázáshoz.
Jellegzetes a "sváb" falu beépítése. Az udvart keresztben a szomszédéval érintkező pajták zárják le. Az így kialakult pajtasor "erődszerűen" veszi körül a települést. A házakat a vakolt téglapárkány alatti falsíkon , főleg az ablakok feletti részen díszítették.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent István király templom
A templom 1770-ben épült, de legégett. 1804-1807 között részben lebontották és megnagyobbították,ekkor nyerte el ma is látható formáját.
