Vértesszőlős 3116 lakosú (2010. január 1.) nagyközség, Tata és Tatabánya között az 1-es főközlekedési út és az 1-es/Rajka-Hegyeshalom-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. Vértesszőlős már ősidők óta lakott helynek számít. Neve az 1960-as években vált világszerte ismertté, amikor Pécsi Márton geográfus két tanítványa Mészáros Imre és Schweitzer Ferenc megtalálta az első csonttöredékeket, illetve eszközöket, majd Vértes László ősrégész vezetésével feltárták Európa egyik legrégibb, mintegy félmillió évvel ezelőtt élt ősemberének, Samunak telephelyét. A leletek helyén, a falu mésztufa bányájában a Magyar Nemzeti Múzeum Vértesszőlős Őstelep néven bemutatóhelyet alakított ki.
Nagy gazdagságban maradtak meg kőeszközei, tűzhelye, táplálékának maradványai, de előkerült koponyájának egy darabja (tarkócsontja) és foga is. A leleteket az egykori melegforrásból lerakódott mésztufában és a közbetelepült löszben találták meg. Az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet.
Egy őskori forrás környékét üvegpavilonnal védik, az egykori dagonyázóhely őskori állatok és emberősünk megkövesedett lábnyomait őrzi.
A későbbi időkből a településen avar kori leletek is előkerültek. A települést írásban 1244-ben említik először. A török korban sokszor feldúlták, majd a XVIII. század elején az Esterházy-uradalom részévé vált. Ugyanekkor szlovák telepesek gyarapították a község lakosságát.
1994-ben a szlovák nemzetiségi hagyományokat bemutató tájházat nyitottak.
Az egykoron királyi vincellérek által lakott község legrégebbi építészeti emléke a 1747-ben épült római katolikus templom.
A község központjának mai képe a XIX. század végén alakult ki.
Nagy gazdagságban maradtak meg kőeszközei, tűzhelye, táplálékának maradványai, de előkerült koponyájának egy darabja (tarkócsontja) és foga is. A leleteket az egykori melegforrásból lerakódott mésztufában és a közbetelepült löszben találták meg. Az átégett csontokból megállapították, hogy ez az ősember már ismerte és használta is a tüzet.
Egy őskori forrás környékét üvegpavilonnal védik, az egykori dagonyázóhely őskori állatok és emberősünk megkövesedett lábnyomait őrzi.
A későbbi időkből a településen avar kori leletek is előkerültek. A települést írásban 1244-ben említik először. A török korban sokszor feldúlták, majd a XVIII. század elején az Esterházy-uradalom részévé vált. Ugyanekkor szlovák telepesek gyarapították a község lakosságát.
1994-ben a szlovák nemzetiségi hagyományokat bemutató tájházat nyitottak.
Az egykoron királyi vincellérek által lakott község legrégebbi építészeti emléke a 1747-ben épült római katolikus templom.
A község központjának mai képe a XIX. század végén alakult ki.
http://kd.bloglog.hu/page/12/
Kisboldogasszony templom Anyakönyvek: 1866-tól
Historia Domus: 1866-tól
A győri egyházmegyétől 1993-ban került egyházmegyénkhez.
