A város az M1-es autópályától 12 kilométere fekszik a Vértes hegy lábánál. A helységet érinti a 12-es/Felsőgalla- Tatabánya- Oroszlány/ vasútvonal. Oroszlány amely nevét és címerállatát a legenda szerint az egykori várát őrző két kőoroszlánról kapta 1938-ban még 1500 lakosú község: az itt fölkutatott jó minőségű szénmezők azonban új dimenziókba emelik. A bányászkodás és az energetikai ipar mára 18627 lakosú (2012. január 1.) várost, egy kisrégió természetes központját teremtette meg. Hetvenhat négyzetkilométernyi területén - melynek közel fele erdő, természetvédelmi terület - együtt vannak egy kisváros kellékei.
A település neve Oroszlánkő, Oroszleány, Oroszlán, Oroszlány, és birtokosai: a Csákoktól az Eszterházyakig változtak az idő folyamán. Az Árpád-házi királyok gyakran vadásztak a Vértesben, s olyankor nyugalmat leltek Szentkereszt és Gerencsérvár falai között. Kristó Gyula Csák Mátéról szóló könyvéből tudjuk, hogy a Vértes hegység a X. század végén az egyazon őstől származó Csákok szállásterülete volt. A nemzedékek során sok ágra szakadó Csákok egyik összetartó kötelékét az a vértesszentkereszti monostor jelentette, amely ma Oroszlányhoz tartozik. A hatvanas években végzett ásatások igazolták, hogy a mostani romos templom építését megelőzte egy korábbi, a XII. században már ismert szentegyház. Ennek pontos építési idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a helyére épült, ma is joggal csodált templomot a Csák nemzetségből származó Ugrin építette. A templom bejáratát a Csákok címerállata, egy kőből faragott oroszlán díszítette, éppen úgy, mint a közeli várét: “Rege szerint nyerte e hely jelenlegi elnevezését az itt magaslaton hajdan álló Oroszlánkő nevű várról” — írta 1864-ben a helynévgyűjtő Pesty Frigyesnek Czabik István helybéli jegyző — “melly várnak kapuja fölött két kőből faragott oroszlán állott”. A helyi hagyomány szerint a kis erődítmény a régi falu központjában, az egykori Burga utca közelében emelkedő dombon állt, de a műemléki irodalomban múltja összemosódik a közeli, ma Csáki várként ismert rom történetével. 1701-ben az Eszterházy Antal által aláírt és jóváhagyott telepítési szerződés Oroszlánkő pusztát említi, igazolva a vár és az új telepítésű község azonos helyszínét. A mai település folyamatos története voltaképpen ettől az időponttól számítható. Az első telepesek közül háromnak a nevét is ismerjük: „Kubicza Mártony, Kubecska Márk és Takács Mártony” ahogy az említett szerződésben szerepel. A telepítés után a falu lassan fejlődött: 1715-ben 19 jobbágyot és 12 zsellért írtak össze, 1724-től már az egyházközség anyakönyvét is vezették. Oroszlány a XVIII-XIX. századi történetét megismerhetik az érdeklődők Gyüszi László 1988-ban megjelent kiváló könyvéből. A szerző megismertet bennünket az írtásfalu gazdaságával, az itt lakók küzdelmes életével. A hagyományos állattenyésztés és növénytermesztés mellett az oroszlányiak kénytelenek voltak más módon is megélhetést keresni. A kínálkozó lehetőségek közül hármat érdemes kiemelni. A fakitermelés, a famunka nem volt ismeretlen az erdős vidékről idetelepültek számára. Ismeretes, hogy a szlovák vándorárusok kész és félkész fatermékeikkel járták az országot. A régi oroszlányiak emlékeznek még a Hamuház dűlőre. Ez a név is egy régi kiegészítő iparágra emlékeztet. Főleg a XVIII., de még a XIX. században is jelentős foglalkozás volt a hamuzsír-készítés. Ez a növények elégetése után, azok hamujából nyerhető fehér, kristályos, lugos kémhatású anyag fontos szerepet töltött be az üveggyártásnál, szappanfőzésnél, vászonfehérítésnél, gyógyszerek készítésénél, de az oroszlányihoz hasonló savanyú hatású hegyvidéki földek trágyázására is használták. 1756-ban Komárom megyében 4 helyen, köztük Oroszlányban, 16 kazánban 765 mázsa hamuzsírt termeltek. A harmadik, az oroszlányiakat híressé tevő foglalkozás a mészégetés és mészfuvarozás volt. Amikor a közeli Császárt az Eszterházy család szerezte meg, az ottani lakosságot “az uradalom rászorította arra is, hogy a négy halastóhoz vezető csatornákat ássa meg […] továbbá a helyben építendő birkaakolhoz Szákról 30000 téglát, Oroszlányból 6 kemence meszet hozzon”. A meszesek messze földre elkényszerültek, hogy árujukért gabonát, élelmiszert cseréljenek. Mindezek a gazdasági tevékenységek csak annyi hasznot hoztak, amennyi éppen elég volt a megélhetéshez. A nehéz körülmények következtében XIX. század második évtizedétől folyamatosan csökkent a falu lélekszáma. A szegénység a falu társadalmát is megosztotta, ez pedig 1860-ban zendüléssé fajult. A nemzetiségi és vallási ellentétek újabb feszültségeket okoztak, így nem csoda, hogy a XIX-XX. századfordulón sokan keltek át az óceánon, hogy ott új életet kezdjenek. Egy századfordulói adat szerint a tatai járásból 885-en vándoroltak ki, s a legtöbben éppen Oroszlányból. 1896 után a MÁK Rt, üzemei a közeli Alsógallán ugyan új munkaalkalmat kínáltak, de az oroszlányiak ott csak a kevéssé fizető külszíni munkahelyekre tudtak elhelyezkedni. A Tata Tóvárosi Híradó 1904 májusában hírt adott arról, hogy a vármegyei közgyűlés Oroszlány község kőszénkutatási jog haszonbérbe adása tárgyában hozott határozatot tárgyalt. A később sorsdöntőnek bizonyuló bányászat így kapott egyre nagyobb szerepet a település fejlődésében. A gazdasági világválság után, az 1930-as évek második felében aztán már a termelés is megindult Oroszlány közelében. Ez az új helyzet vezetett el oda, hogy az egykori jobbágyfalu a közigazgatási jog szerint 1958. január 28-án városi rangot kapott.
A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a XVIII. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett szlovák tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét. A közelmúlt bányászhagyományait és a bányászkodás rekvizitumait is bemutató Bányászati Múzeum, valamint az Eötvös Loránd Műszaki Középiskola Múzeuma is tartogat érdekességeket és kuriózumokat az érdeklődők számára.
Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást.
Oroszlány legnagyobb büszkesége kétségtelenül Majk, a XVIII. századi, Közép-Európában is egyedülálló műemléke, illetve az ottani műemlék-együttes, a kamalduli néma barátok kolostora, melyet barokk stílusban, de a rend szigorú reguláit idéző zárt alaprajzzal építettek. Érdekesség, hogy a toronyóra harangjai negyedóránként barokk korabeli dallamokat játszanak. A majki kamalduli remeteség Franz Anton Pilgram, a nagy osztrák építész terve és irányítása alapján épült a kamalduli szerzetesek számára. A XVIII. század végétől az Eszterházyak kastélyként használták. Parkjával, halastavával, építészeti szépségeivel még a meg nem talált funkció hiányában is sok csodálót szerzett. A műemlék az északi Vértes összefüggő zöld tömegében - természetvédelmi területen - természeti környezet és építészet harmóniájának iskolapéldája. A bencésekből kivált, Romuáld által 1012-ben alapított kamalduli rend tagjai némabarátokként, szigorú regulák szerint éltek; épp ilyen szigorú a kolostoregyüttes építészeti alaprajza, a maga kiegyensúlyozott négyszögszimmetriájával. A kamalduli fehércsuhás barátok remetelakjai intim udvart zárnak körül, amelynek közepén áll a már említett templomocska. S hogy a hamisítatlan barokk hangulat még teljesebb legyen, a torony harangjátéka Eszterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caelestis című zenei gyűjteményének darabjait játssza negyedóránként. S bár a történelmi viszályok nem kímélték,az egyedülálló épületegyüttes ma látogatható állapotban fogadja a vendégek tízezreit, kies környezetben tavakkal, erdőkkel, tisztásokkal, Oroszlánytól 3-4 percnyi autóútra.
A Vértes hegység más gyöngyszemeket is rejteget: az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság és a várgesztesi vár romjai csodálatos kirándulások célpontjai lehetnek az idelátogatók számára. Az országos Kék túra útvonalán gyakorta barangolók sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen élményeket jelent számukra, ha újra meg újra felkeresik a Vértes várromjait: Csókakőt, a Csáki várat, Vitányvárat, Szentgyörgyvárat, Gerencsérvárat.
A környék horgásztavai közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják e sport kedvelői. A Vértes vadállománya messze földön híres és elismert. Akit egyszer megérint e táj különös varázsa, az bizonyára gyakran lesz a környék vendége. Ma már a séta-, a vitorlázó és sárkányrepülés is olyan lehetőség a város melletti repülőtéren, amely tovább fokozhatja az élményeket. Talán említeni sem kellene, hiszen már-már természetes, hogy a városban lehet úszni, teniszezni és lovagolni is. Utóbbi sport és szórakozás iránt olyannyira nagy az érdeklődés, hogy mára hagyománnyá vált a Pünkösdi Lovasverseny, amelyen díjugratásban mérik össze tudásukat a sportág kiválóságai.
A település neve Oroszlánkő, Oroszleány, Oroszlán, Oroszlány, és birtokosai: a Csákoktól az Eszterházyakig változtak az idő folyamán. Az Árpád-házi királyok gyakran vadásztak a Vértesben, s olyankor nyugalmat leltek Szentkereszt és Gerencsérvár falai között. Kristó Gyula Csák Mátéról szóló könyvéből tudjuk, hogy a Vértes hegység a X. század végén az egyazon őstől származó Csákok szállásterülete volt. A nemzedékek során sok ágra szakadó Csákok egyik összetartó kötelékét az a vértesszentkereszti monostor jelentette, amely ma Oroszlányhoz tartozik. A hatvanas években végzett ásatások igazolták, hogy a mostani romos templom építését megelőzte egy korábbi, a XII. században már ismert szentegyház. Ennek pontos építési idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a helyére épült, ma is joggal csodált templomot a Csák nemzetségből származó Ugrin építette. A templom bejáratát a Csákok címerállata, egy kőből faragott oroszlán díszítette, éppen úgy, mint a közeli várét: “Rege szerint nyerte e hely jelenlegi elnevezését az itt magaslaton hajdan álló Oroszlánkő nevű várról” — írta 1864-ben a helynévgyűjtő Pesty Frigyesnek Czabik István helybéli jegyző — “melly várnak kapuja fölött két kőből faragott oroszlán állott”. A helyi hagyomány szerint a kis erődítmény a régi falu központjában, az egykori Burga utca közelében emelkedő dombon állt, de a műemléki irodalomban múltja összemosódik a közeli, ma Csáki várként ismert rom történetével. 1701-ben az Eszterházy Antal által aláírt és jóváhagyott telepítési szerződés Oroszlánkő pusztát említi, igazolva a vár és az új telepítésű község azonos helyszínét. A mai település folyamatos története voltaképpen ettől az időponttól számítható. Az első telepesek közül háromnak a nevét is ismerjük: „Kubicza Mártony, Kubecska Márk és Takács Mártony” ahogy az említett szerződésben szerepel. A telepítés után a falu lassan fejlődött: 1715-ben 19 jobbágyot és 12 zsellért írtak össze, 1724-től már az egyházközség anyakönyvét is vezették. Oroszlány a XVIII-XIX. századi történetét megismerhetik az érdeklődők Gyüszi László 1988-ban megjelent kiváló könyvéből. A szerző megismertet bennünket az írtásfalu gazdaságával, az itt lakók küzdelmes életével. A hagyományos állattenyésztés és növénytermesztés mellett az oroszlányiak kénytelenek voltak más módon is megélhetést keresni. A kínálkozó lehetőségek közül hármat érdemes kiemelni. A fakitermelés, a famunka nem volt ismeretlen az erdős vidékről idetelepültek számára. Ismeretes, hogy a szlovák vándorárusok kész és félkész fatermékeikkel járták az országot. A régi oroszlányiak emlékeznek még a Hamuház dűlőre. Ez a név is egy régi kiegészítő iparágra emlékeztet. Főleg a XVIII., de még a XIX. században is jelentős foglalkozás volt a hamuzsír-készítés. Ez a növények elégetése után, azok hamujából nyerhető fehér, kristályos, lugos kémhatású anyag fontos szerepet töltött be az üveggyártásnál, szappanfőzésnél, vászonfehérítésnél, gyógyszerek készítésénél, de az oroszlányihoz hasonló savanyú hatású hegyvidéki földek trágyázására is használták. 1756-ban Komárom megyében 4 helyen, köztük Oroszlányban, 16 kazánban 765 mázsa hamuzsírt termeltek. A harmadik, az oroszlányiakat híressé tevő foglalkozás a mészégetés és mészfuvarozás volt. Amikor a közeli Császárt az Eszterházy család szerezte meg, az ottani lakosságot “az uradalom rászorította arra is, hogy a négy halastóhoz vezető csatornákat ássa meg […] továbbá a helyben építendő birkaakolhoz Szákról 30000 téglát, Oroszlányból 6 kemence meszet hozzon”. A meszesek messze földre elkényszerültek, hogy árujukért gabonát, élelmiszert cseréljenek. Mindezek a gazdasági tevékenységek csak annyi hasznot hoztak, amennyi éppen elég volt a megélhetéshez. A nehéz körülmények következtében XIX. század második évtizedétől folyamatosan csökkent a falu lélekszáma. A szegénység a falu társadalmát is megosztotta, ez pedig 1860-ban zendüléssé fajult. A nemzetiségi és vallási ellentétek újabb feszültségeket okoztak, így nem csoda, hogy a XIX-XX. századfordulón sokan keltek át az óceánon, hogy ott új életet kezdjenek. Egy századfordulói adat szerint a tatai járásból 885-en vándoroltak ki, s a legtöbben éppen Oroszlányból. 1896 után a MÁK Rt, üzemei a közeli Alsógallán ugyan új munkaalkalmat kínáltak, de az oroszlányiak ott csak a kevéssé fizető külszíni munkahelyekre tudtak elhelyezkedni. A Tata Tóvárosi Híradó 1904 májusában hírt adott arról, hogy a vármegyei közgyűlés Oroszlány község kőszénkutatási jog haszonbérbe adása tárgyában hozott határozatot tárgyalt. A később sorsdöntőnek bizonyuló bányászat így kapott egyre nagyobb szerepet a település fejlődésében. A gazdasági világválság után, az 1930-as évek második felében aztán már a termelés is megindult Oroszlány közelében. Ez az új helyzet vezetett el oda, hogy az egykori jobbágyfalu a közigazgatási jog szerint 1958. január 28-án városi rangot kapott.
A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a XVIII. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett szlovák tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét. A közelmúlt bányászhagyományait és a bányászkodás rekvizitumait is bemutató Bányászati Múzeum, valamint az Eötvös Loránd Műszaki Középiskola Múzeuma is tartogat érdekességeket és kuriózumokat az érdeklődők számára.
Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást.
Oroszlány legnagyobb büszkesége kétségtelenül Majk, a XVIII. századi, Közép-Európában is egyedülálló műemléke, illetve az ottani műemlék-együttes, a kamalduli néma barátok kolostora, melyet barokk stílusban, de a rend szigorú reguláit idéző zárt alaprajzzal építettek. Érdekesség, hogy a toronyóra harangjai negyedóránként barokk korabeli dallamokat játszanak. A majki kamalduli remeteség Franz Anton Pilgram, a nagy osztrák építész terve és irányítása alapján épült a kamalduli szerzetesek számára. A XVIII. század végétől az Eszterházyak kastélyként használták. Parkjával, halastavával, építészeti szépségeivel még a meg nem talált funkció hiányában is sok csodálót szerzett. A műemlék az északi Vértes összefüggő zöld tömegében - természetvédelmi területen - természeti környezet és építészet harmóniájának iskolapéldája. A bencésekből kivált, Romuáld által 1012-ben alapított kamalduli rend tagjai némabarátokként, szigorú regulák szerint éltek; épp ilyen szigorú a kolostoregyüttes építészeti alaprajza, a maga kiegyensúlyozott négyszögszimmetriájával. A kamalduli fehércsuhás barátok remetelakjai intim udvart zárnak körül, amelynek közepén áll a már említett templomocska. S hogy a hamisítatlan barokk hangulat még teljesebb legyen, a torony harangjátéka Eszterházy Pál 1711-ből származó Harmonia Caelestis című zenei gyűjteményének darabjait játssza negyedóránként. S bár a történelmi viszályok nem kímélték,az egyedülálló épületegyüttes ma látogatható állapotban fogadja a vendégek tízezreit, kies környezetben tavakkal, erdőkkel, tisztásokkal, Oroszlánytól 3-4 percnyi autóútra.
A Vértes hegység más gyöngyszemeket is rejteget: az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság és a várgesztesi vár romjai csodálatos kirándulások célpontjai lehetnek az idelátogatók számára. Az országos Kék túra útvonalán gyakorta barangolók sokat tudnának mesélni arról, hogy milyen élményeket jelent számukra, ha újra meg újra felkeresik a Vértes várromjait: Csókakőt, a Csáki várat, Vitányvárat, Szentgyörgyvárat, Gerencsérvárat.
A környék horgásztavai közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják e sport kedvelői. A Vértes vadállománya messze földön híres és elismert. Akit egyszer megérint e táj különös varázsa, az bizonyára gyakran lesz a környék vendége. Ma már a séta-, a vitorlázó és sárkányrepülés is olyan lehetőség a város melletti repülőtéren, amely tovább fokozhatja az élményeket. Talán említeni sem kellene, hiszen már-már természetes, hogy a városban lehet úszni, teniszezni és lovagolni is. Utóbbi sport és szórakozás iránt olyannyira nagy az érdeklődés, hogy mára hagyománnyá vált a Pünkösdi Lovasverseny, amelyen díjugratásban mérik össze tudásukat a sportág kiválóságai.
http://kd.bloglog.hu/page/12/
