Baj 2836 lakosú (2010. január 1.) község a Gerecse nyugati oldalán, Tatától keletre, 5 kilométerre fekszik. BA település és környéke ősidők óta lakott hely. Határában bronzkori telepet, kelta sírt is találtak.
Első írásos említése 1228-ből való Bay néven. A falu neve az ótörök gazdag (bey) szóból ered. A XIII-XIV. században a Garai család birtoka volt. 1408-as oklevelében Baj Garai Miklós nádor birtoka, melyet 1461-ben Garai (László fia) Jób a nagyatyja Miklós nádor által a budai Nagy-Boldogasszony egyháza mellett temetkezési helyül épített, s Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolnának hagyományozott.
A török hódoltság idején elnéptelenedett, ekkor pusztult el a vele szomszédos, de mára már Baj területére eső Haláp Árpád-kori település is. Az 1533-as összeírás Bajt is lakatlan településként említi. 1622-ban református vallású magyarokkal telepítették újra a települést, mely 1623-ban 4, 1689-ben pedig 3/4 porta után adózott. 1683-ban a török ismét felégette Bajt. A XVIII. század elején az Esterházy család birtoka lett a falu, a Habsburg-párti Esterházy József 1715-1720 között elüldözte Baj református lakosságát és 1730-ban Moson vármegyei birtokairól katolikus vallású német telepeseket költöztetett ide. Már ekkor is szőlőműveléssel foglalkozott a lakosság, boraik híresek voltak. A második világháború után létesült Baj határában a szovjet déli hadseregcsoport laktanyája és lőtere, mely mellett kisebb lakótelepet is építettek. Az 1956-os forradalom idején, október 27-én sortűz dördült el a laktanyánál, amely azonnal kioltotta nyolc bányász életét és megsebesített több, mint tízet. Baj 1945-ig Komárom vármegye Tatai járásához tartozott. A járás megszűnése után, 1975-1988 között Tata városkörnyékéhez tartozott. 1984 őszén népszavazás utasította el Baj Tatához csatolását és továbbra is önálló tanácsú község maradt.
A római katolikus temploma 1671-ben már állt. Fellner Jakab 1764-ben, 1772-ben és 1774-ben megkezdte javítását, illetve átépítését, de ezt csak halála után 1793-1796 között fejezte be Gött Antal. A templom homlokzatán hegyes sisakú torony emelkedik; vörös márvány keretezésű kapuja felett ablak nyílik, triglifes díszű főpárkányán, háromszögű oromzat látható. Belső tere egyhajós, egyenes szentélyzáródással. A szentély előtti kupolán a XVIII. századból származó, erősen megújított Szentháromság-freskó található.
A baji vadászház közelében találhatóak a középkorban itt állt Ágoston-rendi kolostor romjai (Pusztatemplom v. Kovácsi templom), melyet az 1993 óta folyó ásatások tártak fel. A feltételezések szerint ez volt az elpusztult Haláp falu temploma.
A helység nevezetessége a Nagypince, mely 1754-ben készült az Esterházy család számára. Építője ennek is Fellner Jakab volt. Nagyon érdekes a nagyméretű, boltozott középtér. Itt található az ország legnagyobb óriáshordója, a tölgyfából készült úgynevezett Rákóczi-hordó. A 748 hektoliteres hordó arról kapta a nevét, hogy homoklapját II. Rákóczi Ferenc faragott portréja díszíti.
Első írásos említése 1228-ből való Bay néven. A falu neve az ótörök gazdag (bey) szóból ered. A XIII-XIV. században a Garai család birtoka volt. 1408-as oklevelében Baj Garai Miklós nádor birtoka, melyet 1461-ben Garai (László fia) Jób a nagyatyja Miklós nádor által a budai Nagy-Boldogasszony egyháza mellett temetkezési helyül épített, s Mindenszentek tiszteletére szentelt kápolnának hagyományozott.
A török hódoltság idején elnéptelenedett, ekkor pusztult el a vele szomszédos, de mára már Baj területére eső Haláp Árpád-kori település is. Az 1533-as összeírás Bajt is lakatlan településként említi. 1622-ban református vallású magyarokkal telepítették újra a települést, mely 1623-ban 4, 1689-ben pedig 3/4 porta után adózott. 1683-ban a török ismét felégette Bajt. A XVIII. század elején az Esterházy család birtoka lett a falu, a Habsburg-párti Esterházy József 1715-1720 között elüldözte Baj református lakosságát és 1730-ban Moson vármegyei birtokairól katolikus vallású német telepeseket költöztetett ide. Már ekkor is szőlőműveléssel foglalkozott a lakosság, boraik híresek voltak. A második világháború után létesült Baj határában a szovjet déli hadseregcsoport laktanyája és lőtere, mely mellett kisebb lakótelepet is építettek. Az 1956-os forradalom idején, október 27-én sortűz dördült el a laktanyánál, amely azonnal kioltotta nyolc bányász életét és megsebesített több, mint tízet. Baj 1945-ig Komárom vármegye Tatai járásához tartozott. A járás megszűnése után, 1975-1988 között Tata városkörnyékéhez tartozott. 1984 őszén népszavazás utasította el Baj Tatához csatolását és továbbra is önálló tanácsú község maradt.
A római katolikus temploma 1671-ben már állt. Fellner Jakab 1764-ben, 1772-ben és 1774-ben megkezdte javítását, illetve átépítését, de ezt csak halála után 1793-1796 között fejezte be Gött Antal. A templom homlokzatán hegyes sisakú torony emelkedik; vörös márvány keretezésű kapuja felett ablak nyílik, triglifes díszű főpárkányán, háromszögű oromzat látható. Belső tere egyhajós, egyenes szentélyzáródással. A szentély előtti kupolán a XVIII. századból származó, erősen megújított Szentháromság-freskó található.
A baji vadászház közelében találhatóak a középkorban itt állt Ágoston-rendi kolostor romjai (Pusztatemplom v. Kovácsi templom), melyet az 1993 óta folyó ásatások tártak fel. A feltételezések szerint ez volt az elpusztult Haláp falu temploma.
A helység nevezetessége a Nagypince, mely 1754-ben készült az Esterházy család számára. Építője ennek is Fellner Jakab volt. Nagyon érdekes a nagyméretű, boltozott középtér. Itt található az ország legnagyobb óriáshordója, a tölgyfából készült úgynevezett Rákóczi-hordó. A 748 hektoliteres hordó arról kapta a nevét, hogy homoklapját II. Rákóczi Ferenc faragott portréja díszíti.
http://kd.bloglog.hu/page/12/
Assisi Szent Ferenc templom
