A falu újratelepítése 1730-tól kezdődött el. Ezekben az időkben Huszár József, Bencsik József és a Prónay család birtokaihoz tartozott. Az ő közbenjárásukra a Felvidékről palóc nyelvjárást beszélő magyarok és kisebb számban szlovák telepesek költöztek a faluba. A település urbáriumát 1770-ben hitelesítették. A II. József uralkodása idején megtartott első magyar népszámlálás szerint 316 család, 1773 fő élt Tápiógyörgyén. Fényes Elek 1851-ben írott tudósítása szerint 2742 fő élt akkor a faluban, s a Tápión nagy értékű vízimalom működött. A katolikus plébánia 1780-ban önállósodott, ekkortól írják az egyházi anyakönyveket. 1860-ban felépült a katolikus templom, amelynek védőszentjévé Szent Annát választották. Építésze a soproni Storno Kálmán volt. Még ebben az évtizedben a Táfler-Györgyey család megvásárolta a birtokokat és a falu közepén egy 20 holdas parkkal körülvett kastély építésébe kezdett. A kastély 1892-ben épült fel. 1897-ben a falu egy Szent Orbán szoborral gazdagodott. 1945 tavaszán létrehozták a falu nemzeti tanácsát, ugyanebben az évben megalakult a földművesszövetkezet, s az újabb földreformban 3700 kataszteri holdat osztottak szét az igénylők között. 1949-ben a faluba bevezették a villanyáramot, 1950-ben pedig megalakult a községi tanács.
Az 1950-1960-as években új iskola épült, szolgálati lakásokat és tornatermet létesítettek. Ezekben az években látták el aszfaltburkolattal az utak nagy részét, fúrtak artézi kutakat és ekkorra kezdte meg működését a községi zeneiskola is.
1977-ben létrejött az Öregek Napközi Otthona a Györgyey kastély helyén, 2 évre rá pedig egy 30 gyermek számára foglalkozást biztosító bölcsődét hoztak létre. Ugyanebben az évben átadták a Faluházat, melyben helyet kapott a községi könyvtár és egy színházterem.
A falumúzeum egy módos parasztcsalád életét mutatja be.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Szent Anna templomA ma fennálló templom megépülése előtt Tápiógyörgyének barokk temploma volt. Huszár István építtette, Chobot szerint 1742 körül, míg az 1777. évi visitatio valamivel későbbi időpontot jelöl meg:"Ecclasina ... Anno circiter 1745 beneficientia ... Stephani Huszár de Nagy-Baráthi ex bonis matbus erecta..." (VEL Can. Vis. Lib. VII/1. 68. etc)3 oltára és gazdag felszerelése volt, 3 kehellyel, 7 casulával. 1760-ban kibővítették a turócmegyeri középkori templom romjainak felhasználásával. Ezek a romok az egyház őrizetében levő 1781. évi historia domus szerint - 1759-ben még látatók voltak. A felépítésről a historia domus így ír:"... Dnus Huszár reliquam corpus Ecclesia Navi ad frontispicium turricula lignea fuit apposita cum campanis..."Már 1793-ban foglalkoztak teljesen új templom építésének gondolatával, amelyhez Pachtrodt József jászberényi kőműves mester készített terveket (VEL). Az építendő templomhoz mitegy fél évszázadon keresztül készültek tervrajzok. 1825-ből Haag Ádám jászberényi és Brein Ignác pesti kőművesmesterek tervrajzai maradtak fenn a Váci Egyházmegyei Levéltárban. 1826-ban Dütrich József pesti és Homályossy Ferenc szolnoki építőmester nyújtott be terveket. 1827-ben épült meg a torony, amely állagában azonos a ma állóval. Szvaczina József ceglédi és Homályossy Ferenc szolnoki mester műve (dr. Petróci Sándor szíves közlése). 1858-ból Homályossy és Cacciari váci építőmesterek terveit ismerjük. A fennálló templom 1860-ban teljesen újonnan épült, Hamerl Vencel ceglédi építőmester tervei szerint. 1861-ben szentelték fel. A régi templom lebontása 1860 tavaszán ment végbe, 1888-ban renoválták az új templomot (historia domus és dr. Petróci Sándor szíves közlése). A fennálló templom alaprajzában Cacciari tervéhez igazodik, amennyiben tornya a szentély mögött ál. Maga a templomtest romantikus ízlésben épült, jelentéktelen. Belső berendezése és felszerelése sem régi.
