Nagykáta 12690 lakosú (2010. január 1.) város a 31-es főközlekedési út és a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén fekszik. Nagykáta története egészen a 12. századig nyúlik vissza. A Káta nemzetség Pest megyei ága ekkor telepedett le ezen a vidéken a királytól kapott adománybirtokra. A Káta név egyébként besenyő eredetű, és erődöt, földvárat jelent. A Kenderhalmi részen végzett ásatások során előkerült egy XII. századi templom alapja, a körülötte feltárt 42 sír és a II. Géza (1141-62) idejéből származó pénzek a tárgyi bizonyítékai annak, hogy ezen a területen jelentős település volt már akkor is. 1221-ben már hiteles írott forrás, az ún. Váradi Regestrum is említi a Káta falu nevét, II. András 1234-ben kiadott oklevele pedig név szerint is említi a Káta nemzetségből való Istvánt, aki ispán volt, vagyis a király embere, a vármegye kiemelkedő földbirtokosa. A tatárjárás sajnos ezt a vidéket sem kerülte el. A pusztulásra közvetetten ugyan, de hitelesen utal az a 185 darab XIII. századi dénár, amelyet az Öreg-Hajta mellett lévő egyik tanya közelében tártak fel, más korabeli tárgyakkal együtt. A tatárok kivonulása után azonban már 1259-ben kelt oklevélből értesülünk a Káta nemzetség birtokvásárlási ügyeiről, melyek során üzleti kapcsolatban kerültek a margitszigeti apácákkal is. Ennél érdekesebb talán, hogy a Margit-legenda szerint Kátay Péter, aki Kátán lakott, de Pesten is volt háza, Boldog Margit közbenjárására meggyógyult. Ekkor 1276-ot írtak, és a nemzetség 18. századi befolyása arra utal, hogy 1271-ben a már említett Káta nemzetségbeli István ispán 25 társával együtt V. István kérésre országos ügyekben is hivatalosan járt el.A XIV: századra már kialakult a több ágra szakadt nemzetség címere, melynek hiteles ábrázolása 1439-ből fenn is maradt. A csekekátai ág kiválása a nemzetségből nehezen rekonstruálható, de tény, hogy a 14-15. század folyamán Csekekátát, Szentlőrinckátát, Boldogasszonykátát és Szentmártonkátát is birtokolták. A XV-XVI.században számos oklevélben Csekekáta alakban fordult elő Nagykáta neve, a fennmaradt török adóösszeírások is így tüntetik fel, s csak a XVII .század elejétől jelenik meg a Nagykáta elnevezés (1607, Nagykátai Biblia), és válik általánossá a XVIII század elejére. E kettős névhasználat sok félreértésre adott okot. A Csekekáta névhasználat valószínű magyarázata, hogy a Ceglédtől északra, Sőregpuszta és Cegléd között lévő Cseke nevű falu lakóinak egy része –mivel a falu kőtemploma 1368-ban már romos volt, a XVI. század elejére pedig maga a falu is elpusztásodott - a közeli Kátán talált menedéket. Minden bizonnyal ezért kezdték a többi Káta megkülönböztető jelzőjének mintájára Csekekátának nevezni az addigi forrásokban egyszerűen csak Kátának nevezett települést. Egyébként arra vonatkozóan, hogy Nagykáta azonos volt-e Csekekátával, több bizonyíték is van. Az egyik egy 1661-ből származó portajegyzék (adóösszeírás), amelyben egy ’Nagy, azaz Csekekátai’ ember eskü alatt tesz vallomást, a másik pedig az ún. Pongrácz-féle Információ, amelyre a nagykátai egyházközség históriája is hivatkozik, s amelynek az eredeti szövege perdöntő bizonyíték Csekekáta és Nagykáta azonosságára. Nincs tehát, és nem is volt a Galgóczynál és a szóbeszédben is emlegetett hét Káta, hanem csak hat.Az egész országra nézve katasztrofális következményekkel járó török uralom Nagykáta történelmében is több falupusztulással járt. Az egyik a Szolnokhoz vonuló Ali budai pasa 1552-es hadjárata idején, a másik a 15 éves háború következményeként, a harmadik pedig 1660-ban történt. Ez utóbbiról a már említett 1661-es portajegyzék számol be félreérthetetlenül: ’…ez a falu tavaly elpusztult volt…’. Amíg az ország három részre szakítva küzdött a fennmaradásért, addig a Káthay-család tagjai is- akárcsak a többi nemes- hol a Habsburgok, hol pedig Erdély pártján vélték megtalálni fennmaradásuk zálogát. A család legnevezetesebb tagja Káthay Mihály volt, 1606-ban Bocskai István erdélyi fejedelem kancellárja. Politikai ellenfelei –alaptalanul- a fejedelem megmérgezésével rágalmazták meg, s a felbőszített hajdúk 1607. január 12-én a kassai piac kőpellengérénél barbár módon felkoncolták. A zivataros idők végül is felőrölték a család anyagi és biológiai erejét, s így az utód nélkül maradt Káthay Ferenc eladta a még meglévő birtokait –így Csekekátát is- Keglevich Miklósnak. Úgy tűnik azonban, hogy az új földesúrnak gondja volt az adóbehajtással, mivel a csekekátai jobbágyok 1667. január 11-én levelükben esedezve kérik, hogy múljon el Keglevich Miklós haragja, amiért késedelmesen és csak nyomorúságuk árán tudják az adót megfizetni, hiszen nem csak ’nagyságod summájára volna gondunk…, de török urainktól szintén … nem nyughatunk …’ . Ez utóbbit erősíti meg egy 1668. évi Pest megyei vizsgálati jegyzőkönyv, amely szerint a török ’az paphoz is bészáll s komolyan gazdálkodhat véle’. Tehát Nagykátán 1668-ban is volt pap. A templom túlélte a török hódoltságot, noha romosan. Nem csoda, mert a Buda visszafoglalása utáni évtizedben a német seregek annyira tönkretették a környéket, hogy például 1686-ban a kecskeméti járás területén, ahová ekkor Nagykáta is tartozott, csupán két város, Kecskemét és Nagykőrös maradt meg, a többi 38 település pedig lakhatatlan pusztává vált. Pedig Nagykáta (Csekekáta) 1683-ban még két portával rendelkezett, de ettől kezdve egészen 1695-ig nem szerepelt az összeírásokban. A veszély elmúltával azonban visszaköltözött a lakosság, és 1695-ben már ½ portával írták össze. Az 1697-es hivatalos egyházmegyei vizsgálat szerint pap helyett világi személy, ún. szabadalmas látja el a katolikus híveket. 1698-től ismét van a közösségnek plébánosa, és megkezdődött az anyakönyvek vezetése is. A lakosság folyamatosan növekedett, és 1703-ban már 135 adózó családfőt írtak össze. A Rákóczi-szabadságharc újabb megpróbáltatást jelentett Nagykáta történetében. Rákóczi kurucai 1703-ban elfoglalták Szolnokot, Rákóczi 1705 júliusában a gyömrői táborban tartózkodott. Mindkét fél élelmet, fuvart, pénzt követelt a lakosságtól. Nem csoda, hogy a fosztogató német és rác csapatok elől ismét elmenekült a közösség népe. A szatmári béke utáni fél évszázadot az újjáépítés korszakának nevezi a történetírás. A benépesedés ütemét és mértékét szemléletesen tükrözik a korabeli összeírások, melyek szerint az adózó családok száma 1715 és 1760 között 62-ről 397-re emelkedett, csupán az 1730-as évek pestisjárványa okozott átmeneti visszaesést. Ebben az időben létesítették a ma is használt temetőt, mert a templommal szomszédos régi temető már elégtelennek bizonyult a holttestek befogadására. Ettől eltekintve ezek az évek a gazdasági fejlődést jelentették Nagykáta számára. Megindult a szőlőtermesztés és a nagyállattartás mint olyan gazdasági ágazatok, melyek ebben az időben döntő mezőváros-fejlesztő tényezők voltak. Nem elhanyagolhatók azonban bizonyos személyes vonatkozások sem, hiszen az a Keglevich Gábor kérte Mária Teréziától a mezővárosi kiváltságot, aki 1742 márciusában táborba szállt, hogy részt vegyen az osztrák örökösödési háborúban, ami tulajdonképpen megmentette Mária Terézia trónját. Az 1743. május 25-én kelt oklevél tanúsága szerint Nagykáta megkapta a mezővárosi rangot, s ezzel együtt királyi privilégium alapján évente három meghatározott napon országos vásárt is tarthatott: január 25-én, Szent Pál napján, április 24-én, Szent György napján és szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján. Az országos vásárok serkentőleg hatottak a helyi kereskedelemre, amit 1736-ban egy bizonyos Görög Mihály, 1744-ben pedig Salamon Izsák és Salamon Márk bazárszerű épülete képviselt. Volt a városnak ekkor száraz- és vízimalma is, valamint a legkülönfélébb iparosok –lakatosok, vasművesek, kéményseprők, szabók, nyergesek, kötélgyártók, takácsok, csizmadiák, mészárosok, molnárok, kocsmárosok, pékek, stb.- jelenléte tette lehetővé az élénk mezővárosi forgalmat. A század hatvanas éveiben építtette Keglevich Gábor a temetőben lévő szép, barokk kápolnát, mely tetőszerkezete egyedi az országban. Ebben az időben tették le az ún. Bazársor alapjait is, mely a következő időszakban a kereskedelem központjává vált. Kultúrtörténeti jelentőségű, hogy 1716-ban már volt a közösségnek iskolamestere (tanítója), Budai István. 1744-ben Szabó György nevű tanító oktatott az iskolában, sőt: 1788-ban a város bírója, esküdtjei és az egész közösség felajánlotta kézi és szekeres munkáját, hogy a meglévő mellé még egy új tantermet építsenek, és még egy tanítót fogadjanak. A mezőváros földesura, gróf Keglevich Ádám azonban nem járult hozzá, hogy a nép ilyen jellegű új terheket vállaljon magára, ekkor ugyanis már folyamatban volt az 1770. március 20-án kihirdetett úrbérrendezés végrehajtása. Ennek részletes elemzése nem e rövid összefoglalás feladata, de néhány érdekes adatra érdemes felfigyelni: a 324 összeírt jobbágyból csak 15 volt egésztelkes (26 holdat bíró), egy jobbágy kettő, egy pedig másfél jobbágytelekkel rendelkezett. Legtöbb az ¼ telkes jobbágy, ami a parasztság differentálódásának fokozódását jelzi. Figyelemre méltó specifikumok: erdő nincs, ezért a jobbágy 40 kéve náddal tartozik a földesúrnak; a dologidőben duplán kérhető robottal kapcsolatban a kapálás és az aratás mellett a szüret is fel van sorolva, tehát ekkorra a szőlőtermesztés jelentősége is megnőtt. Az úrbérrendezés azonban nem jelenthetett végleges megoldást. A XIX. század elejére tovább romlott a töredéktelkes jobbágyok helyzete, s noha a Duna-Tisza közének népe még ekkor is jobban élt, mint például a Felvidéké –ahol 1831-ben véres parasztfelkelés volt-, a harmincas években Nagykátán is voltak szolgálatmegtagadási és birtokháborítási mozgalmak. Különösen sok vitára, sőt perre is adott okot a határ tagosítása, amit Nagykátán az 1839-ben kötött egyezség alapján csak 1840-ben fogatosítottak. Eközben a növekvő népesség miatt többször is bővíteni kellett a templomot, ezt oldalhajót hozzáépítésével oldották meg. A céhes ipar fejlődése csak a XIX. század első évtizedében indult meg Nagykátán. A mezőváros piaci körzete szűk, a helybeli iparosok főleg a szomszéd városok vásárait látogatták. Az 1839-es Pest megyei céhjegyzékben a következő nagykátai céhek szerepeltek: festő, asztalos, kalapos, lakatos, kerékgyártó, kovács, csizmadia, szabó, szűcs, molnár és takács. Ha lassan is, de megindult az iparosodás. A pozsonyi országgyűlésen már folyt a harc a reformokért, amelyeket Széchenyi István indított el, akinek –naplója tanúsága szerint- a baráti köréhez tartozott Keglevich Gábor, Nógrád megye főispánja, a magyar kamara elnöke, majd tárnokmestere. Pártfogolta a magyar színészetet, megépíttette az egreskátai klasszicista kastélyt, és a nagykátai kastélyában volt Görgey főhadiszállása 1849. április 4-én. E napon folyt le a város határában a dicsőséges tavaszi hadjárat egyik győztes csatája, amelyben Damjanich és katonái dicső tettükkel bevonultak a halhatatlanságba. Emléküket több emlékmű is őrzi. A kiegyezés korában, a fejlődés folytatódott, 1880 és 1890 között került sor a Szolnok-Újszász-Nagykáta-Budapest vasútvonal átadására. A 20. századi háborúk szintén nagy pusztítást végeztek a városban, a lakosság száma is jelentősen csökkent –olyannyira, hogy a városi rangot is visszavették a várostól-, és a második világháború után újra a mezőgazdaság vált a vezető ágazattá. Az újjáépítés során elkezdődött az igazi iparosodás, ami elindította a települést a városiasodás útján. Ebben az időben telepedett meg a telefongyár, a Golka, a Sancella (SCA), a PEVDI, a Pannonia, a Gabonaforgalmi és Borgazdasági Vállalat, az Építőipari szövetkezet, és szélesítette tevékenységi körét az ÁFÉSZ. A város közepén található kastély kaszinóként üzemelt. A Hungária Szőlészet az ország egyik mintagazdasága. Közel 1500 fő dolgozott az iparban, és körülbelül ugyanennyien jártak Budapestre dolgozni. Segítette a várossá válást, hogy Nagykáta 1850-től járási székhely volt, 1984-től pedig városi jogú nagyközség, ezzel együtt a térség igazgatási, oktatási-kulturális és egészségügyi központja. 1989-re érett –az akkori követelményeknek megfelelve- várossá. Itt működött a járásbíróság, a gimnázium, a szakmunkásképző, a szakorvosi rendelőintézet, a tüdőbeteg-gondozó, és még sok más térségi feladatokat ellátó intézmény. Volt már iskola, bölcsőde, művelődési központ, könyvtár, mozi. A vízhálózat is működött, sőt a központban szennyvízcsatorna is üzemelt. A mezőgazdasági termelés visszazuhant ugyan, de a hatalmas magtározók még mindig tanúskodnak a termelés folyásáról. Nagykáta igen színes hely a vallások szempontjából jól mutatja ezt a Katolikus templom, a Református templom, a Zsinagóga és a Királyság terme. Az kilencvenes évek viszonylag gyér növekedése után az utóbbi években újra hatalmas lendületet vett a fejlődés a városban: rengeteg utat szilárd burkolattal láttak el, a Dózsa György utat a környék legszebb főutcájává varázsolták az Európa park megnyitásával és az utat övező részek regenerálásával. A kereskedelem vált a meghatározó és legfontosabb üzletággá, rengeteg bolt nyitott az elmúlt években. A fő kereskedelmi övezet átalakult, a már említett Bazársorról áttevődött a Dózsa György utcára, de folyamatosan terjeszkedik, hiszen a 31-es főútvonal mellett, és a Jászberényi úton is nyílnak egymás után az üzletek. A főbb intézmények szinte kivétel nélkül megújultak, és kicsit eltúlzott nagyságúak is lettek, hiszen sok környékbelit is el kell látniuk: a Rendőrkapitányság a kilencvenes évek közepén épült fel, a Tűzoltóságot 2000-ben adták át. A város életében igen fontos piacot teljesen felújították, és nagyobb volumenű szabadtéri rendezvények megrendezésére is alkalmassá tették. A Sancella megújult, SCA Packaging néven folytatja a gyártást és az ipari parkban megtelepült az egyik legfontosabb munkaadó, a Clarion. Az új helyre költözött gyógy- és strandfürdő rengeteg embert vonz, nem csak a közvetlen környékről, ráadásul tavaly újabb medencéket és élményfürdőt adtak át. A kulturális intézmények is sokat fejlődtek, hiszen a Zeneiskola új felszerelést kapott, a Művelődési Központ teljesen megújult, és egy vadonatúj Könyvtár is megnyitott. Rég nem látott mértékben épülnek a központban a nagy társasházak, és sorra nyílnak az üzletek is. Ezeknek rendkívül fontos szerepe van a város gazdaságában, hiszen a boltok, üzletek meglepően magas számából is látszik, hogy manapság ez a fő húzóágazat. Épp most adták át a Városi Sportcsarnokot, mely betölti a rég óta tátongó űrt a város kulturális és sporteseményeivel kapcsolatban. Megvalósítása az egész térég érdeke volt, és mivel nemzetközi rendezvények lebonyolítására is alkalmas, újabb embereket vonz a településre. Ennek első példája a pár hete megrendezett Kárpátia-kupa, amely egy 7 országot felvonultató kézilabdakupa volt. A kulturális programok fejődésének legjobb példája a Nagykátai Tánctalálkozó, mely több, mint 20 éves múltra tekint vissza, és Európa sok országából érkeznek rá mind fellépők, mind nézők. A másik komoly hagyományőrző esemény a tápióbicskei csata, illetve annak eljátszása (hadijáték), hiszen ez az ország legnagyobb volumenű ilyen eseménye. A közeljövőre is komoly beruházásokat tervez az önkormányzat, hiszen a régi könyvtár helyére egy új, modern, és minden egységet magába foglaló Városházát terveznek, 2,6 milliárd forint összköltséggel. Erre azért van szükség, mert az önkormányzati szervek szétszórtan helyezkednek el, külön van például az Okmányiroda, a Gyámhivatal, a Földhivatal, és az irodák is két épületben helyezkednek el, értékes területet elfoglalva a városközpontban. Ezek elköltöztetésével ezek a területek felszabadulnak, új teret adva a fejlődésnek. A város szépítésének programja is folytatódik, hiszen nemrég adták át az tervezett Városháza előtti gyönyörű parkot, egy kisebb rendezvénytérrel, kopjafákkal és szökőkúttal.
A város legérdekesebb építészeti emléke a XVIII. században épült Keglevich-kápolna és a XVI. században épült, és 1745 körül barokk stílusban újjáépített Szent György-templom korabeli főoltárral és orgonával.
Jellegzetes és hangulatos épületegyüttes a bazársor, amely a közelmúltban történt felújítása után visszakapta századfordulós képét.
A Tanyamúzeum a Nagykáta környéki tanyavilág tárgyi emlékeit mutatja be.
A város legérdekesebb építészeti emléke a XVIII. században épült Keglevich-kápolna és a XVI. században épült, és 1745 körül barokk stílusban újjáépített Szent György-templom korabeli főoltárral és orgonával.
Jellegzetes és hangulatos épületegyüttes a bazársor, amely a közelmúltban történt felújítása után visszakapta századfordulós képét.
A Tanyamúzeum a Nagykáta környéki tanyavilág tárgyi emlékeit mutatja be.
http://km.bloglog.hu/page/12/
