Ceglédbercel 4446 lakosú nagyközség a 4-es főközlekedési út és a 100a-s/Szolnok-Cegléd-Budapest/ vasútvonal mentén, Ceglédtől 10 kilométerre, északnyugatra fekszik. A középkorban Ceglédbercel területe Alberti (Albertirsa) pusztája volt. Az első okleveles említése egy 1281-es határjárásról fennmaradt oklevélben található. 1457, 1468 és 1482-es oklevelek Bercelpusztáról beszélnek. A 18. században a klarissza apácák birtoka volt, a rendet 1785-ben feloszlatták, ekkor a Vallásalap tulajdonába került. II. József császár hannoveri németeket telepített ide, akik a községet kezdték szabályosan kiépíteni. Az új lakosság között kolerajárvány ütötte fel a fejét. A telepesek evangélikus vallásúak voltak, ezért a ceglédi hittestvérek gondoskodtak ápolásukról. A járványban sokan életüket vesztették, a halottaikat a ma is létező ceglédi evangélikus temetőbe temették, a felgyógyultak visszatértek hazájukba.
Az elhagyott községbe Soroksárról, Adonyból, Taksonyból, Harasztiból németek, Ceglédről, Üllőről magyarok költöztek. 1804-ben önálló községgé alakult Bercel. Abból az időből való a község pecsétje is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 124 berceli jobbágynak 3000 hold földet juttatott.
A lakók főként földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Majd 1846-47-ben megépült a Pest-Szolnok közti vasútvonal, s ettől kezdve a vasút vált a fő megélhetési forrássá, míg a mezőgazdaság és az állattenyésztés jelentősége csökkent. A 19-20. század fordulóján a gróf Cseszneky család járult hozzá a környékbeli mezőgazdaság és malomipar fejlődéséhez.
1945 januárjában súlyos csapás érte a falut, mintegy 640 főt vittek kényszermunkára. Az 1946-os év ismét megrázkódtatást hozott a falu életébe, 441 főt kitelepítettek, mivel korábban német nemzetiségűnek vallották magukat, vagy SS, illetve a Volksbund tagjai voltak. A kitelepítettek helyére Tiszántúlról 24 család érkezett. Ezek zöme rövidesen el is költözött, mert nem tudta megszokni a környezetet, nem tudtak beilleszkedni a falu közösségébe. 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Felvidékről érkezett 38 család. A felvidékiek beilleszkedtek, lassan a falu is elfogadta őket. A munkaszolgálatra elhurcoltak 3 csoportban tértek haza, az első csoport 1946-ban, a második 1947 szeptemberében, míg az utolsó csoport 1949 november 4-én.
A kivittek közül 159-en azonban sohasem tértek haza. Az elhunytak emlékére 1991-ben a falu emlékművet avatott, s azóta minden évben november 4-én lángot gyújt, mely napot a képviselőtestület a falu ünnepévé nyilvánította.
A településen egy általános iskola működik, Eötvös József nevét viseli. Az általános iskolában német nemzetiségi oktatás és zeneoktatás folyik kb. 400 diák részére. Az óvodában l50 gyermeket látnak el, s szintén folyik a német nemzetiségi oktatás. Az önkormányzat működteti a víz és csatornahálózati rendszert.
A falu határában több száz hektáros szőlő ültetvény található és egy modern szőlőfeldolgozó, pincészet található. Ceglédbercelen terem az Unghváry László Borrend zászlós bora, a cserszegi fűszeres. Napjainkban az egészségügyi ellátásról két háziorvos, egy gyermekorvos és egy fogorvos gondoskodik. A faluban gyógyszertár is működik. A településen élő aktív korú népesség zöme Budapesten és Cegléden vállal munkát.
A főtéren helyezkedik el a Nepomuki Szent János római katolikus templom és egy emlékmű, melyet a II. világháborúban elesettek tiszteletére emeltek.
A főúton található Falumúzeumban mindennapi életükkel, öltözési szokásaikkal ismerkedhet meg a látogató.
Az elhagyott községbe Soroksárról, Adonyból, Taksonyból, Harasztiból németek, Ceglédről, Üllőről magyarok költöztek. 1804-ben önálló községgé alakult Bercel. Abból az időből való a község pecsétje is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 124 berceli jobbágynak 3000 hold földet juttatott.
A lakók főként földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. Majd 1846-47-ben megépült a Pest-Szolnok közti vasútvonal, s ettől kezdve a vasút vált a fő megélhetési forrássá, míg a mezőgazdaság és az állattenyésztés jelentősége csökkent. A 19-20. század fordulóján a gróf Cseszneky család járult hozzá a környékbeli mezőgazdaság és malomipar fejlődéséhez.
1945 januárjában súlyos csapás érte a falut, mintegy 640 főt vittek kényszermunkára. Az 1946-os év ismét megrázkódtatást hozott a falu életébe, 441 főt kitelepítettek, mivel korábban német nemzetiségűnek vallották magukat, vagy SS, illetve a Volksbund tagjai voltak. A kitelepítettek helyére Tiszántúlról 24 család érkezett. Ezek zöme rövidesen el is költözött, mert nem tudta megszokni a környezetet, nem tudtak beilleszkedni a falu közösségébe. 1948 tavaszán a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében Felvidékről érkezett 38 család. A felvidékiek beilleszkedtek, lassan a falu is elfogadta őket. A munkaszolgálatra elhurcoltak 3 csoportban tértek haza, az első csoport 1946-ban, a második 1947 szeptemberében, míg az utolsó csoport 1949 november 4-én.
A kivittek közül 159-en azonban sohasem tértek haza. Az elhunytak emlékére 1991-ben a falu emlékművet avatott, s azóta minden évben november 4-én lángot gyújt, mely napot a képviselőtestület a falu ünnepévé nyilvánította.
A településen egy általános iskola működik, Eötvös József nevét viseli. Az általános iskolában német nemzetiségi oktatás és zeneoktatás folyik kb. 400 diák részére. Az óvodában l50 gyermeket látnak el, s szintén folyik a német nemzetiségi oktatás. Az önkormányzat működteti a víz és csatornahálózati rendszert.
A falu határában több száz hektáros szőlő ültetvény található és egy modern szőlőfeldolgozó, pincészet található. Ceglédbercelen terem az Unghváry László Borrend zászlós bora, a cserszegi fűszeres. Napjainkban az egészségügyi ellátásról két háziorvos, egy gyermekorvos és egy fogorvos gondoskodik. A faluban gyógyszertár is működik. A településen élő aktív korú népesség zöme Budapesten és Cegléden vállal munkát.
A főtéren helyezkedik el a Nepomuki Szent János római katolikus templom és egy emlékmű, melyet a II. világháborúban elesettek tiszteletére emeltek.
A főúton található Falumúzeumban mindennapi életükkel, öltözési szokásaikkal ismerkedhet meg a látogató.
http://km.bloglog.hu/page/12/
Nepomuki Szent János templomCeglédbercel első lakosai evangélikus keresztények voltak, akiket II. József császár telepített ide. Sajnos járvány miatt a többség meghalt. A megmaradtak visszamentek Németországba, kevesen pedig a Duna - Tisza torkolatához, Titel városba költöztek. Egy ideig lakatlanul maradtak a házak, míg végül Buda környékéről települtek ide német ajkú emberek, akiknek a többsége római katolikus volt. Az első miséző hely a volt káplán-lakás - ami most közösségi helyiségként müködik.
Az első lelkész Földi János volt, aki már itt is lakott.
Az első templomot 1801. szeptember 25-én szenteltek fel Nepomuki Szent János tiszteletére. A plébánia 1813-ban épült. A község katolikus lakossága 1809-ben 941 fő, 1847-ben 1646 fő, 1873-ban 1985 fő, 1947-ben 3902 fő volt. Az anyakönyvezetés kezdete: Kereszteltek:1797. március 21. Házasultak: 1796. március 4. Halottak: 1798. április 27. Ezeket az adatokat, mint jelenlegi plébános, Benedek Sándor esperes írtam le. 1993. október 1-e óta működöm itt. Ez idő alatt, hívek nagylelkű támogatása nyomán sor került a templom teljes külső és belső felújítására.
Az újraszentelés 2001. május 20-án történt Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök által.
Az első lelkész Földi János volt, aki már itt is lakott.
Az első templomot 1801. szeptember 25-én szenteltek fel Nepomuki Szent János tiszteletére. A plébánia 1813-ban épült. A község katolikus lakossága 1809-ben 941 fő, 1847-ben 1646 fő, 1873-ban 1985 fő, 1947-ben 3902 fő volt. Az anyakönyvezetés kezdete: Kereszteltek:1797. március 21. Házasultak: 1796. március 4. Halottak: 1798. április 27. Ezeket az adatokat, mint jelenlegi plébános, Benedek Sándor esperes írtam le. 1993. október 1-e óta működöm itt. Ez idő alatt, hívek nagylelkű támogatása nyomán sor került a templom teljes külső és belső felújítására.
Az újraszentelés 2001. május 20-án történt Marosi Izidor nyugalmazott váci püspök által.
