Tápiószentmárton 5433 lakosú (2010. január 1.) nagyközség a 120a-s/Szolnok-Újszász-Budapest/ vasútvonal mentén Nagykátától 9 kilométerre, délre fekszik. A település az őskor óta lakott hely, melyet a határában 1923-ban feltárt fejedelmi sírból származó pajzsdísz, a szkíta aranyszarvas is tanúsít. (Eredetije a Nemzeti Múzeumban, másolata a tápiószelei Blaskovich Múzeumban látható.) A település első okleveles említése 1459-ből származik. A 15. században a Pányi-Gáldi család, illetve Werbőczy István birtokolta. A törökök kivonulásakor elnéptelenedett. Későbbi birtokosai közül a legnagyobb hírnevet a Blaskovich família szerezte. Közülük is kitűnt Blaskovich Bertalan, aki a 19. század első évtizedeiben részt vett a Kisfaludy Károly által szerkesztett Auróra című folyóirat megindításában (1822), és jelentősen támogatta a hazai lóversenyzést. Fia, Blaskovich Ernő alapította azt a híres ménest, amelyben a Kincsem nevű versenykancát is nevelték.
Kincsem emlékmúzeumáról, a gyógyító hatásúnak tartott Attila-dombról, valamint az ország egyik legismertebb ősi emlékéről, a falu határában talált szkíta aranyszarvasról nevezetes.
Kincsem emlékmúzeumáról, a gyógyító hatásúnak tartott Attila-dombról, valamint az ország egyik legismertebb ősi emlékéről, a falu határában talált szkíta aranyszarvasról nevezetes.
http://km.bloglog.hu/page/12/
