Mohora 928 lakosú (2010. január 1.) nógrádi.-medencei község a 78-as/Ipolytarnóc-Balassagyarmat-Aszód/ vasútvonal mentén, Balassagyarmattól délkeletre, 10 kilométerre , a Cserhát hegységben, a Feketevíz patak völgyében fekszik.. A XIV. században már önálló egyházzal rendelkező település volt. 1418-ban Luxemburgi Zsigmond király Videt, a Vidfi család ősét erősítette meg Felsőmohora településrész birtokában. A falu Mikszáth emlékhely is, mert az író felesége, Mauks Ilona az itt birtokos főszolgabíró lánya volt.
Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai o~stelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén. Erre utalnak az egykori Beniczky-birtokon talált, s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mohorai cserép, csont-, szén-, kődarabok mellett a jellegzetes pattintgatott kovapengék. Bronzkori lelet is került innen a Nemzeti Múzeumba: egy igen vékony bronztű. Találtak itt kelta urnákat, ill. római kori pénzt is. Van olyan nézet is a falu alapítását illetően, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkezo~ Volga vidéki (esetleg Kazár birodalomból származó) izmaeliták alapították[forrás?].
Írásos adatok legkorábban a XIII. század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században „egyházashelyként” a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332–37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. Kizárható, hogy a török hódoltság alatt ott székelo~ Mohora pasától kapta volna a nevét a község, mivel 1326-ban visegrádi okirat tanúskodik „Mohorai Miklós- fia” Makow mesterről, aki Anjou Károly király apródja volt. Zsigmond király az ellene lázadó országnagyokat, birtokosokat legyőzve bőkezűen jutalmazta híveit 1405–1409 között. Ekkor kapott jelentős birtokrészt Mohorán Kovári Pál nádori ítélo~mester, majd a Vidfi család ősei nyertek tőle címerlevelet és birtokokat Felső-Mohora területén. Ezidőtájt Alsó-Mohora a Bak család birtokában volt. a török háborúk korában Mohora többször is leégett, a lakosság elmenekült. Az 1630-as években mint a hódoltsági terület községe három ház után volt köteles adót fizetni. A török uralom végén, az 1686-os Buda-ostrom során a falu teljesen elpusztult, egyetlen ház sem maradt épen, de 10 esztendő múlva, a század utolsó éveiben már 5 jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze Mohorán, s további két évtized múlva, 1715-ben már 16 magyar és hat tót jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze.
A XVIII. Század derekától a Sréterek, majd az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családok voltak jelentősebb birtokosok a faluban. A XIX. Századi földbirtokosok között Beniczky Sámuel udvari tanácsos a kétszemélyes tábla bírálja, majd leszármazottja Beniczky Antal voltak országos vagy megyei politizálás körében közismertek. Beniczky Antal körül mu^ködött a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaság”, „kolompéria”, a-melyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás folyik. Beniczky Lajos a vármegye második alispánja lesz 1836-38 között.
A XIX. század híres „úrilakjai” köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges mu^emléki értékeikkel váltak híressé.
A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most már sikeres „lánykéréssel”, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe. A Mauks-ház kertjének két gesztenyefája alatt – az egyik fa emlékező táblával megjelölve ma is áll, – művek születtek és elbeszéléseket olvastak fel. A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. Műemléki szempontból talán legjelentősebb, leglátványosabb érték Mohorán a híres Vay-Zichy kastély, amely a XVIII. század elejéről származik, de sokak szerint akkor már az évtizedekkel korábban, a török által építtetett, majd elpusztult kastélyt építették újjá. Mindenesetre ez a kastély egyike a vidéki magyar kastély-építkezés legérdekesebb, legkülönösebb példáinak. Félholdat tartó, hagyma alakú tornyai messziről úgy hatnak, mintha turbánokat látnánk. Két saroktorony alatt a szobákban egy-egy bemélyített kő fürdőmedence van, amely szintén azt a hagyományt, hiedelmet ero~síti, hogy egy török főúr építtette magának és háremhölgyeinek, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a hagymakupolák, a törökös fürdo~medence kialakítás pusztán a barokk korszak jellemző divatjaként utánozták az oszmán eredetu^ építészeti motívumokat. Igen nagy kár, hogy a kastély udvari kapujának építményét, kerítéselemeit nem őrizték meg, mert ez az együttes a kis udvari porta épületével még karakterisztikusabbá tette a műemléket. A község római katolikus temploma 1903-ban épült.
A falu kulturális örökségéhez, jó híréhez kapcsolódik az a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet a Mohorán 1881-ben született Farkas Pál tanár-költő örökített meg a XX. század eleji híres Borovszky-féle megyemonográfiában. A XIX. Század végének kapitalizálódó földbirtokain élő szegények, cselédek, napszámosok körében igen sok szép népballada, népdal, mese öröklődött nemzedékről nemzedékre. A százéves hagyományt egészen a legutóbbi évekig együtt ápolta Mohora és a közeli Magyarnándor lakossága: a híres-nevezetes Mohora-Magyarnándori Pávakör 1992-ben kiváló és ezüst mino~sítéseket szerzett az észak-magyarországi, gyöngyösi fesztiválokon a „Palóc lakodalmas” színpadi változatával, és ma is együtt énekelnek a két falu asszonyai, fiataljai. A századforduló Mohorára egyébként a dinamikus fejlődés ígéretével köszöntött: itthon és külföldön híressé vált a mohorai bor, a község ko~bányája Aszódtól Balassagyarmatig építőanyaggal látta el a városépítőket. Gróf Vay Gáborné, született Zichy Mária földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet mu^veltek. Az 1250 merinói juhból álló tenyészet, a 230-as szarvasmarha állomány a modern állattenyésztési feltételek megteremtésében úttöro~ és mintaszerepet játszott a térségben. Működött a kőbánya mellett homokbánya is, a téglaégető üzemben évi 100.000 téglát égettek ki a „falu hasznára” elsősorban. Az 1880-as évektől a Schindler házban már posta működött, a községet érinto~ vasútvonal jelentős gazdasági fellendülést ígért a falunak, a térségnek. Ma már kevésbé ismert vasúttörténeti tény, hogy egészen a XX. század 30-as évéig működő iparvágányú kisvasút kötötte össze Mohorát Puszta-Kisbérrel, vagy Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.
A század nagy emberi áldozatot követelő világháborúi Mohorát is visszavetették a korábbi dinamikus fejlo~désben. Az első világháború hőseinek nevét emlékmű őrzi, s kegyelettel emlékeznek a második világháború áldozataira is. 1946-ban a falu földosztó bizottsága Mikus András elnökletével 2446 holdföldterületet osztott szét 520 mohorai cseléd, nincstelen földmunkás, törpebirtokos között. 1949-to~l a Magyarnándori Államigazdaság mohorai üzemegysége, a Kossuth tsz, majd 1959 után a Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezet földterületein megint nagyüzemben művelték a falu 2500 holdnyi határát. A termelőszövetkezet viszonylagos gazdasági sikerei nyomán saját községi vízmű, vízrendszer épült, amely ma már a Vízügyi Igazgatóság felügyeletével működik. 1956 októberében a sok bejáró dolgozó híresztelésére, a balassagyarmati tüntetés hatására már 26-án demonstrációt szerveznek a faluban. Október 29-én Gazdik Mihály elnökletével Forradalmi Bizottság alakul. Október 31-én teherautón a községbe érkező forradalmárokkal együtt a fiatalok megszállják a községházát, az iskolát, és elégetik a szovjet-orosz kiadványokat, pártbrossurákat. November 1-jén Mészáros István kap megbízást helyi nemzeto~rség szervezésére.
1957 után, az akkor 1250 lakosú községben állami gazdasági üzemegység, gépállomás, növényvédő állomás működik. A kilencvenes évekre ezer alá csökken a falu lélekszáma: 1994-ben 958, 1996-ban 977 lakosa van a falunak, s tovább folytatódik a lassú elöregedés folyamata, noha 1995-ben a faluban viszonylag magas az 1-14 éves (174 fo~) gyermek korosztály aránya.
A Zichy-Vay-kastély különleges megjelenésű barokk épület a XVIII. század elejéről. Árok veszi körül, miatta az egyemeletes építmény földszintje valójában pince. Az épület sarkainál élére állított négyzetes alakú, zsindelyes, hagymakupolás, egyemeletes tornyok emelkednek. Kerti homlokzatán 3-3 árkádnyílás van, kétkarú lépcső vezet az oromzatos középrészhez. A középteremben klasszicista stukkók, a toronyszobákban süllyesztett kőmedencék vannak.
A Mauks-kúria Mikszáth Kálmán feleségének, Mauks Ilonának egykori lakóháza, később Mikszáth pihenéseinek színtere, több írása itt született. A kert gesztenyefája, amely már az író életében is tekintélyes méretű volt, természetvédelem alatt áll.
Az Ipoly-térségi őskori kultúrák körében ismert a mohorai o~stelep is, tehát az emberiség történetének legrégibb időszakában is emberi közösség élt a mai falu helyén. Erre utalnak az egykori Beniczky-birtokon talált, s a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott mohorai cserép, csont-, szén-, kődarabok mellett a jellegzetes pattintgatott kovapengék. Bronzkori lelet is került innen a Nemzeti Múzeumba: egy igen vékony bronztű. Találtak itt kelta urnákat, ill. római kori pénzt is. Van olyan nézet is a falu alapítását illetően, hogy a honfoglaló magyarokkal együtt érkezo~ Volga vidéki (esetleg Kazár birodalomból származó) izmaeliták alapították[forrás?].
Írásos adatok legkorábban a XIII. század végén említik a települést (1286), majd a XIV. században „egyházashelyként” a pápai tizedjegyzékekben fordul elő (1332–37). Ezek a dokumentumok Muhuraként, illetve Moharaként nevezik meg a falut. Kizárható, hogy a török hódoltság alatt ott székelo~ Mohora pasától kapta volna a nevét a község, mivel 1326-ban visegrádi okirat tanúskodik „Mohorai Miklós- fia” Makow mesterről, aki Anjou Károly király apródja volt. Zsigmond király az ellene lázadó országnagyokat, birtokosokat legyőzve bőkezűen jutalmazta híveit 1405–1409 között. Ekkor kapott jelentős birtokrészt Mohorán Kovári Pál nádori ítélo~mester, majd a Vidfi család ősei nyertek tőle címerlevelet és birtokokat Felső-Mohora területén. Ezidőtájt Alsó-Mohora a Bak család birtokában volt. a török háborúk korában Mohora többször is leégett, a lakosság elmenekült. Az 1630-as években mint a hódoltsági terület községe három ház után volt köteles adót fizetni. A török uralom végén, az 1686-os Buda-ostrom során a falu teljesen elpusztult, egyetlen ház sem maradt épen, de 10 esztendő múlva, a század utolsó éveiben már 5 jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze Mohorán, s további két évtized múlva, 1715-ben már 16 magyar és hat tót jobbágy háztartást, 22 zsellért írtak össze.
A XVIII. Század derekától a Sréterek, majd az 1770-es évektől a Gáspár, Horváth, Havrothy, Majthényi, Tatay családok voltak jelentősebb birtokosok a faluban. A XIX. Századi földbirtokosok között Beniczky Sámuel udvari tanácsos a kétszemélyes tábla bírálja, majd leszármazottja Beniczky Antal voltak országos vagy megyei politizálás körében közismertek. Beniczky Antal körül mu^ködött a híres-hírhedt mohorai-gyarmati titkos „kolompár társaság”, „kolompéria”, a-melyben az úri virtus kipróbálása mellett reformkori politizálás folyik. Beniczky Lajos a vármegye második alispánja lesz 1836-38 között.
A XIX. század híres „úrilakjai” köréből a Farkas Pál háza, a Mauks-kúria, a Rakovszky és Tolnay-ház, a Schindler-lak, a gróf Vay Gáborné várkastélyszerű udvarháza országos és térségi jelentőségű kultúrtörténeti emlékekkel, különleges mu^emléki értékeikkel váltak híressé.
A Mauks-házban, a mai patika épületében lakott Mauks Mátyás földbirtokos és főszolgabíró, akinek Mauks Ilona nevű leányát Mikszáth Kálmán regényes házasságkötésük után feleségül vette, majd elvált tőle, hogy két év múlva, most már sikeres „lánykéréssel”, újabb esküvővel (mohorai evangélikus templomban) maga mellé emelje a magyar história, a magyar nyelvű irodalom örök emlékezetébe. A Mauks-ház kertjének két gesztenyefája alatt – az egyik fa emlékező táblával megjelölve ma is áll, – művek születtek és elbeszéléseket olvastak fel. A Mauks-házzal szemben áll a falu kultúrháza, az egykori Tolnay-kúria, amelyben a modern magyar színjátszás egyik legeredetibb egyénisége, a kitűnő színművésznő, Tolnay Klári (született Tolnay Rózsika) élt, gyerekeskedett. Műemléki szempontból talán legjelentősebb, leglátványosabb érték Mohorán a híres Vay-Zichy kastély, amely a XVIII. század elejéről származik, de sokak szerint akkor már az évtizedekkel korábban, a török által építtetett, majd elpusztult kastélyt építették újjá. Mindenesetre ez a kastély egyike a vidéki magyar kastély-építkezés legérdekesebb, legkülönösebb példáinak. Félholdat tartó, hagyma alakú tornyai messziről úgy hatnak, mintha turbánokat látnánk. Két saroktorony alatt a szobákban egy-egy bemélyített kő fürdőmedence van, amely szintén azt a hagyományt, hiedelmet ero~síti, hogy egy török főúr építtette magának és háremhölgyeinek, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a hagymakupolák, a törökös fürdo~medence kialakítás pusztán a barokk korszak jellemző divatjaként utánozták az oszmán eredetu^ építészeti motívumokat. Igen nagy kár, hogy a kastély udvari kapujának építményét, kerítéselemeit nem őrizték meg, mert ez az együttes a kis udvari porta épületével még karakterisztikusabbá tette a műemléket. A község római katolikus temploma 1903-ban épült.
A falu kulturális örökségéhez, jó híréhez kapcsolódik az a folklór hagyomány, népdalkincs, viseletgazdagság, amelyet a Mohorán 1881-ben született Farkas Pál tanár-költő örökített meg a XX. század eleji híres Borovszky-féle megyemonográfiában. A XIX. Század végének kapitalizálódó földbirtokain élő szegények, cselédek, napszámosok körében igen sok szép népballada, népdal, mese öröklődött nemzedékről nemzedékre. A százéves hagyományt egészen a legutóbbi évekig együtt ápolta Mohora és a közeli Magyarnándor lakossága: a híres-nevezetes Mohora-Magyarnándori Pávakör 1992-ben kiváló és ezüst mino~sítéseket szerzett az észak-magyarországi, gyöngyösi fesztiválokon a „Palóc lakodalmas” színpadi változatával, és ma is együtt énekelnek a két falu asszonyai, fiataljai. A századforduló Mohorára egyébként a dinamikus fejlődés ígéretével köszöntött: itthon és külföldön híressé vált a mohorai bor, a község ko~bányája Aszódtól Balassagyarmatig építőanyaggal látta el a városépítőket. Gróf Vay Gáborné, született Zichy Mária földbirtokos gazdaságában 2275 hold földet mu^veltek. Az 1250 merinói juhból álló tenyészet, a 230-as szarvasmarha állomány a modern állattenyésztési feltételek megteremtésében úttöro~ és mintaszerepet játszott a térségben. Működött a kőbánya mellett homokbánya is, a téglaégető üzemben évi 100.000 téglát égettek ki a „falu hasznára” elsősorban. Az 1880-as évektől a Schindler házban már posta működött, a községet érinto~ vasútvonal jelentős gazdasági fellendülést ígért a falunak, a térségnek. Ma már kevésbé ismert vasúttörténeti tény, hogy egészen a XX. század 30-as évéig működő iparvágányú kisvasút kötötte össze Mohorát Puszta-Kisbérrel, vagy Kisbér-pusztával, ahol kőszénbányászat folyt.
A század nagy emberi áldozatot követelő világháborúi Mohorát is visszavetették a korábbi dinamikus fejlo~désben. Az első világháború hőseinek nevét emlékmű őrzi, s kegyelettel emlékeznek a második világháború áldozataira is. 1946-ban a falu földosztó bizottsága Mikus András elnökletével 2446 holdföldterületet osztott szét 520 mohorai cseléd, nincstelen földmunkás, törpebirtokos között. 1949-to~l a Magyarnándori Államigazdaság mohorai üzemegysége, a Kossuth tsz, majd 1959 után a Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezet földterületein megint nagyüzemben művelték a falu 2500 holdnyi határát. A termelőszövetkezet viszonylagos gazdasági sikerei nyomán saját községi vízmű, vízrendszer épült, amely ma már a Vízügyi Igazgatóság felügyeletével működik. 1956 októberében a sok bejáró dolgozó híresztelésére, a balassagyarmati tüntetés hatására már 26-án demonstrációt szerveznek a faluban. Október 29-én Gazdik Mihály elnökletével Forradalmi Bizottság alakul. Október 31-én teherautón a községbe érkező forradalmárokkal együtt a fiatalok megszállják a községházát, az iskolát, és elégetik a szovjet-orosz kiadványokat, pártbrossurákat. November 1-jén Mészáros István kap megbízást helyi nemzeto~rség szervezésére.
1957 után, az akkor 1250 lakosú községben állami gazdasági üzemegység, gépállomás, növényvédő állomás működik. A kilencvenes évekre ezer alá csökken a falu lélekszáma: 1994-ben 958, 1996-ban 977 lakosa van a falunak, s tovább folytatódik a lassú elöregedés folyamata, noha 1995-ben a faluban viszonylag magas az 1-14 éves (174 fo~) gyermek korosztály aránya.
A Zichy-Vay-kastély különleges megjelenésű barokk épület a XVIII. század elejéről. Árok veszi körül, miatta az egyemeletes építmény földszintje valójában pince. Az épület sarkainál élére állított négyzetes alakú, zsindelyes, hagymakupolás, egyemeletes tornyok emelkednek. Kerti homlokzatán 3-3 árkádnyílás van, kétkarú lépcső vezet az oromzatos középrészhez. A középteremben klasszicista stukkók, a toronyszobákban süllyesztett kőmedencék vannak.
A Mauks-kúria Mikszáth Kálmán feleségének, Mauks Ilonának egykori lakóháza, később Mikszáth pihenéseinek színtere, több írása itt született. A kert gesztenyefája, amely már az író életében is tekintélyes méretű volt, természetvédelem alatt áll.
http://em.bloglog.hu/page/9/
Kisboldogasszony templomA templom a XVIII. században épült, ma is látható formájára 1903-ban építették át,
