Iliny 173 lakosú (2010. január 1. ) község Balassagyarmattól 13 kilométerre, délkeletre fekszik. Bizonyos régi ellentmondást olvashatunk az Esztergomi Káptalan bizonyság levele szerint 1348. esztendőben, melyben ezen helység Inini nevezettel íratott. Később Illény-ként volt a község neve bejegyezve, majd a kiegyezés után 1877 évtől a mai néven is ismert Ilíny-ként van a község neve nyilvántartva.
Ilíny Balassagyarmat közelében fekvő magyar kisközség 48 házzal és 187 római katolikus vallású lakossal. A község eredetileg a Kacsics nemzetségbeli Szécsényi Kónya birtokában volt, aki azt 1330-ban Ákos nemzetségbeli Csellen fia és Sándor fia Jánosnak adományozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint a étekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Zách Felicián híres merényletekor.
A község 1562-63. évi török kincstári adólajstromok szerint a nógrádi szandzsákhoz tartozott, 16 adóköteles háztartással Pizi aga hűbérbirtoka volt. 1579-ben 21 adóköteles házzal szerepel a török kincstári adószámadásokban. Az 1754-1755 évi nemesi összeírás szerint Sipeki Balázs Gergely lakott itt. Szentiványi Darvas, gróf Kohári Ignác, Laszkári Pál és egyebek bírják, de Csíkány Ferenc 1840-ben honvédszázados, a tápibicskei csatában hősi halált halt. 1872-ben hatalmas felhőszakadás zúdult a falura , ekkor a lakóházak nagy része és a templom is romba dőlt. De hamarosan újraépült a falu. 1873 év augusztus 12-től szeptember 4-ig Kolera járvány pusztított a községben, melyben 21 személy áldozat lett. A domb gerincén álló templomot 1947-ben alakították ki egy kastélyból. Az úrilak kisebb része kántorlakás lett, a nagyobbik pedig a Magyarok Nagyasszonya titulusú római katolikus templom.
Nógrádmarcal 544 lakosú (2010. január 1.) község Balassagyarmattól 11 kilométerre, délkeletre fekszik. Lakott hely a történelem előtti időktől: 1907-ben kőkori leleteket tártak fel a közelben, s egy kettős gyűrűvel védett földvár is állt itt, amit egyes vélekedések szerint a szlávok építettek a népvándorlás korában. Az 1966-ban Rosner Gyula és Gádor Judit által a Kerekdombon végzett ásatás azonban az ott talált cseréptöredékek és cölöpnyomok alapján a vár Árpád-kori eredetére utal a korábbi vélekedésekkel szemben.
A település 3464 holdas területén egyidőben mindig több földbirtokos osztozott. A falu a 12. századtól a Záh nemzetség birtoka volt. Az első írásos említés szerint 1281-ben Záh nembeli Tiborc a helységnek Szügy felé eső, Záhtelek nevű részét fia, István beleegyezésével vejének, Haraszti Simonnak adta.
A falu plébániája 1332-ben már fennállt. A pápai tizedjegyzék 1332-ben arról tudósít, hogy a falu János nevű papja 6 garast fizetett pápai tized címen.
A 14. század-ban a Kacsics nembeli Szécsényi Kónya is birtokosa volt, aki még 1330-ban Ákos nembeli Cselen fia és Sándor fia Jánosnak ajándékozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint alétekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Záh Felicián híres merényletekor.
A falu a 14. század végétől a 17. század végéig a szintén Záh nembeli Marczaly család tulajdonában volt. A községben lakó Marczaly Mihályt 1388. november 13-án fej- és jószágvesztésre ítélték, mert jobbágyaival Söji Bertalannak és Miklós nevű rokonának jobbágyait megrohanták, tőlük két íjjat elvettek, erdejüket pedig levágatta. Később a család tagjainak hűségét a király birtokadományozással jutalmazta. 1398-ban Somogy vármegyében Babócsa birtokot, 1396-ban Fejérkő várát kapják meg.
Károly király 1412-ben Marczaly Péter fiának Tamásnak adja Marcal mellett Halápot(ma:Cserháthaláp) is. 1444-ben Marczaly Albert Nógrád vármegye alispánja, 1493-ban Marczaly András és János a falu tulajdonosa. A 16. század közepén Marczaly Zsigmond és Pál osztozott a falu határán. Zsigmondnak 4 telke, 4 zsellére, 3 puszta telke volt, Pálnak 4 telke, 5 zsellére és 2 puszta telke.A 14. század-ban a Kacsics nembeli Szécsényi Kónya is birtokosa volt, aki még 1330-ban Ákos nembeli Cselen fia és Sándor fia Jánosnak ajándékozta. Háláját fejezte ki ezzel, mert ez utóbbi személy, mint alétekfogó, éppen helyettesítette őt Károly Róbert asztalánál Záh Felicián híres merényletekor.
A falu a 14. század végétől a 17. század végéig a szintén Záh nembeli Marczaly család tulajdonában volt. A községben lakó Marczaly Mihályt 1388. november 13-án fej- és jószágvesztésre ítélték, mert jobbágyaival Söji Bertalannak és Miklós nevű rokonának jobbágyait megrohanták, tőlük két íjjat elvettek, erdejüket pedig levágatta. Később a család tagjainak hűségét a király birtokadományozással jutalmazta. 1398-ban Somogy vármegyében Babócsa birtokot, 1396-ban Fejérkő várát kapják meg.
16. századi török összeírásban 16 adózóval szerepel. 1633-34-ben ismét a behódolt falvak között szerepel 5 adóköteles házzal. 1661-ben 1 egész és 1/4 portaszámot, 1687-ben 3 egésztelkes jobbágyot jegyeznek fel a faluban : Sisa István, Sisa Tamás és Varga Albert. Sisa Isvánnak 4 a másik kettőnek 2-2 ökre volt. 1695-ben 6 zsellért számolnak össze a faluban.
Ezelőtt egy évvel 1694-ben is volt egy összeírás ami a Marczaly család kuriális telkein élőket írta össze. Mivel a 18. századig a kuriális telken élők kimaradtak az összeírásokból így nem meglepő, hogy itt már 18 családfőt és több deserta telket számoltak össze. „Marczaly Miklós kuriális telkein élők : Varga Albert, Sisa István, Varga Konrád, Szalai István, Demeter Mihály, Mihály János, Sisa György, idősebb Sisa János, Torák András, Bendik István, Dóczy Urbán(földje deserta), Sisa András(földje deserta), Tóth Gáspár(földje deserta)
Marczaly György kuriális telkein élők : Sisa Tamás, Guth Tamás, Tóth János, Nagy Urbán, ifjabb Sisa János, Széles Tamás, Nagy György, Guth György ”Ekkor a község határának mintegy háromnegyedét a Varga, Sisa és Széles családok művelték a községi bíró Sisa György ispán volt.
A Marczaly család kuriális telkein élőket azért írták össze, mert az ekorra kihalt főnemes család örökösei: Semlyéki János, annak fia Ádám és Dersffy János egy sok éve húzódó vitának próbált a végére pontot tenni. A vita tárgyát képezte, hogy az egyik Marczaly fivér magszakadás címén feleségére iratta minden vagyonát, holott 2 unokatestvére akik törvényes örökösök lehettek volna még éltek. 1700-ban az új birtokosok : Básthy család, Tornyos család és Uzovics család a község határát újraosztották ami a régi gazdák földjeinek elaprózódását jelentette.
Közigazgatásilag a faluhoz tartozott Söj puszta is, ahol a 18. század végétől a második világháborúig jelentős majorsági gazdálkodás folyt, valamint Százölkút (Százelkút) puszta ami arról híres, hogy itt adta föl a pusztán lakó juhász felesége Sisa Pista nevezetes betyárt az 1870-es években.
http://em.bloglog.hu/page/9/
ILINY Magyarok Nagyasszonya templomA domb gerincén álló új Isten házát 1947-ben alakították ki egy kastélyból. Az úrilak kisebb része kántorlakás lett, a nagyobbik pedig a Magyarok Nagyasszonya titulusú római katolikus templom.
NÓGRÁDMARCAL Mindenszentek templomA barokk templom 1773-ban épült, tornya azonban későbbi: 1809-ből származik.
