Csesztve 304 lakosú (2010. január 1.) község, Balassagyarmattól délnyugatra, 5 kilométerre fekszik a Nógrádi-medencében. Csesztve nevét 1423-ban a Hont vármegyei Salgón birtokos Salgai Miklós birtokaként említették az oklevelekben, de 1439-ben már Lossonczy László birtokában találjuk, akinek magvaszakadtával Garai László nyerte adományul.
Később a mohorai Vidfiek foglalták el a helység fele részét, Garai Jób itteni birtokait 1476-ban Guthi Országh Mihálynak adta. A másik rész 1472-ben a Szobi család bírtoka volt. 1498-ban Szobi Mihály itteni birtokait Werbőczy Istvánnak adományozta. 1552-ben már a török hódoltsághoz tartozott. 1562-1563-ban Abdesszaid Ali török tiszt hűbérbirtoka volt. A török hódoltság alatt a falu lakossága nagyon megfogyatkozott, ezért a török kiűzése után szlovákokat is telepítettek ide. Az idő tájt a katolikus templomot az evangélikusok és a katolikusok közösen használták. Az 1700-as évek közepe táján az evangélikusok a mai Fő utca és a Kossuth út sarkán saját Isten házát építettek maguknak.
A XVII. században az esztergomi káptalan és a Barátnoky-család birtoka volt. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Maithényi Károly és az esztergomi káptalan voltak a helység földesurai.
1826-ban a helység egy részét az esztergomi káptalan, a másikat Maithényi Károly, a harmadikat Madách Imre bírta, aki itteni birtokait neje, Maithényi Anna révén szerezte.
1844 decemberétől 1853 szeptemberéig Csesztvén élt Madách Imre, az Ember tragédiája írója, és munkáinak egy része is itt készült. Itt születtek meg a gyermekei. Madách ebben az időszakban tevékeny részese volt Nógrád politikai életének, beleértve az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot is. 1862 augusztusában Madách itt fogadta az Ember tragédiája című műve felfedezőjét, Arany Jánost.
A Madách kúria épületében jelenleg múzeum működik. Kertjében az 1900-as évek elejének leírásai szerint egy ősrégi keresztelőkút is állt.
A község közelében lévő Galibapuszta a középkorban Helembafalva néven önálló település volt. A községbe vezető bekötőút mellett található a Csesztvéhez tartozó Bakópuszta, ami 1720-ban még önálló falu volt. Az 1990-es választások után önállósodott a település.
A Madách család kastélya a település legmagasabb pontján, közel az 1212-ben épült katolikus templom mellett található, ahol állandó kiállítás helyszíne. Csesztve turisztikai vonzerejét elsődlegesen a Madách Imre Emlékmúzeum jelenti, amely Madáchnak egyedüli emlékhelye Magyarországon. A kastély főhomlokzata középrizalitos, timpanonos, az udvari homlokzaton ötszakaszos beüvegezett tornác van.
A Majtényi kúria jelenleg felújítás alatt áll, itt kap helyet a község óvodája, polgármesteri hivatala, könyvtára és egy szolgálati lakás is.
A község észak-nyugati végén áll a falu legrégibb épülete az 1212-ben épült jelenleg barokk stílusú római katolikus templom, mely középkori gótikus szentélyével egyike Magyarország legrégibb templomainak.
A falu közepén álló evangélikus templomot 1973-ban építették újjá.
Alapvetően mezőgazdasági jellegű település, legnagyobb üzeme a Madách Mezőgazdasági Szövetkezet.
Később a mohorai Vidfiek foglalták el a helység fele részét, Garai Jób itteni birtokait 1476-ban Guthi Országh Mihálynak adta. A másik rész 1472-ben a Szobi család bírtoka volt. 1498-ban Szobi Mihály itteni birtokait Werbőczy Istvánnak adományozta. 1552-ben már a török hódoltsághoz tartozott. 1562-1563-ban Abdesszaid Ali török tiszt hűbérbirtoka volt. A török hódoltság alatt a falu lakossága nagyon megfogyatkozott, ezért a török kiűzése után szlovákokat is telepítettek ide. Az idő tájt a katolikus templomot az evangélikusok és a katolikusok közösen használták. Az 1700-as évek közepe táján az evangélikusok a mai Fő utca és a Kossuth út sarkán saját Isten házát építettek maguknak.
A XVII. században az esztergomi káptalan és a Barátnoky-család birtoka volt. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Maithényi Károly és az esztergomi káptalan voltak a helység földesurai.
1826-ban a helység egy részét az esztergomi káptalan, a másikat Maithényi Károly, a harmadikat Madách Imre bírta, aki itteni birtokait neje, Maithényi Anna révén szerezte.
1844 decemberétől 1853 szeptemberéig Csesztvén élt Madách Imre, az Ember tragédiája írója, és munkáinak egy része is itt készült. Itt születtek meg a gyermekei. Madách ebben az időszakban tevékeny részese volt Nógrád politikai életének, beleértve az 1848-49-es forradalom és szabadságharcot is. 1862 augusztusában Madách itt fogadta az Ember tragédiája című műve felfedezőjét, Arany Jánost.
A Madách kúria épületében jelenleg múzeum működik. Kertjében az 1900-as évek elejének leírásai szerint egy ősrégi keresztelőkút is állt.
A község közelében lévő Galibapuszta a középkorban Helembafalva néven önálló település volt. A községbe vezető bekötőút mellett található a Csesztvéhez tartozó Bakópuszta, ami 1720-ban még önálló falu volt. Az 1990-es választások után önállósodott a település.
A Madách család kastélya a település legmagasabb pontján, közel az 1212-ben épült katolikus templom mellett található, ahol állandó kiállítás helyszíne. Csesztve turisztikai vonzerejét elsődlegesen a Madách Imre Emlékmúzeum jelenti, amely Madáchnak egyedüli emlékhelye Magyarországon. A kastély főhomlokzata középrizalitos, timpanonos, az udvari homlokzaton ötszakaszos beüvegezett tornác van.
A Majtényi kúria jelenleg felújítás alatt áll, itt kap helyet a község óvodája, polgármesteri hivatala, könyvtára és egy szolgálati lakás is.
A község észak-nyugati végén áll a falu legrégibb épülete az 1212-ben épült jelenleg barokk stílusú római katolikus templom, mely középkori gótikus szentélyével egyike Magyarország legrégibb templomainak.
A falu közepén álló evangélikus templomot 1973-ban építették újjá.
Alapvetően mezőgazdasági jellegű település, legnagyobb üzeme a Madách Mezőgazdasági Szövetkezet.
http://em.bloglog.hu/page/9/
Szent Márton templomA XIII. századi eredetű templom román és kora gótikus stílusjegyeket egyaránt visel. A századok során többször elpusztult, de a szentély megőrizte eredeti jellegét. A barokk torony 1757-ben épült.
A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal, a hajó falai középkoriak.
A templom szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus támpillérekkel. A kőből faragott keresztelőmedence az 1200-as évek elejéről maradt fenn. Az új, szembemiséző oltárba beépítették a középkori oltárasztal egy darabját. Szószéke rokokó stílusú. A legrégebbi, évszám nélküli harangját valószínűleg 1760-63 között öntötték.
A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal, a hajó falai középkoriak.
A templom szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus támpillérekkel. A kőből faragott keresztelőmedence az 1200-as évek elejéről maradt fenn. Az új, szembemiséző oltárba beépítették a középkori oltárasztal egy darabját. Szószéke rokokó stílusú. A legrégebbi, évszám nélküli harangját valószínűleg 1760-63 között öntötték.
