Horpács 172 lakosú (2010. január 1. ) Nógrád-medencei község, Rétságtól 10 kilométerre, északra fekszik. A település neve elhelyezkedésére utalva horpadást jelent. 1473-ban a Szobi család birtokos a faluban, de 1480-ban birtokukat elcserélték az Almássyakkal. Későbbi nagyobb birtokosok a településen: Paska István, Veres Sámuel, Balogh Pál, Bodonyi Ferenc, Gáspár József, Gelle Ferenc, Somoskeöy József, Porubszky Ignácz, Kovács József, Géczy Dénes, Dedinszky család.
A római katolikus templom 1740 és 1744 között épült gótikus alapokon álló, előreugró homlokzati tornyos, egyszerű barokk épület. Kertjében a Mikszáth család tagjainak sírjai, Szontágh Pál síremléke található. A közelben van Nagy Iván, a címertan egyik legnagyobb tudósa, a Nógrád megyei múzeumok megalapítójának a sírja, aki húsz évig élt Horpácson.
A Mikszáth Emlékmúzeum eklektikus stílusú épület 1910-ből. Az író 1904-ben vásárolt birtokot Horpácson. Szontágh Pál, Madách Imre barátja kúriáját vette meg, de 1906-ban új, timpanonos, egyemeletes épületet építetett. 1954-ben Mikszáth-emlékszoba nyílt, majd 1982-ben Mikszáth és Nógrád megye kapcsolatát bemutató kiállítás. A földszinten az író eredeti bútoraival berendezett helyiség, az emeleten sok személyes tárgyat tartalmazó kiállítás és az író életpályájáról, nógrádi kötődéseiről tanúskodik.
A Szontágh-kúria a múzeum mellett álló földszintes, klasszicista stílusú építmény. 1910-ben egyemeletesre építették át.
Pusztaberki 119 lakosú (2010. január 1.) község Rétságtól 9 kilométerre, északkeletre fekszik. A község neve egy 1379. évi határjárási jegyzőkönyvben fordul elő először, majd 1383-ban a Budai Káptalan jegyzőkönyvében is szerepel. 1579-es török kincstári adatok szerint házainak száma 42, lakosainak száma 177 fő. A község valószínűleg a törökök hatására az eredeti helyéről a főúttól távolabb eső, védettebb völgybe települt át és jelenlegi helyén 1851-ben Berki-Puszta néven említik a krónikások. A törökök kiűzése után települt be újra és hozzátartozik még Vörösharaszt puszta is, de az 1715-1720-as évi összeírásokban nincs följegyezve. Szent Mihály tiszteletére ajánlott kápolnáját a Bodonyi család építette az 1700-as években. Régi templomának csak a helyét ismerjük, a faluhely dűlőben volt, ahol helyét sokáig egy fakereszt őrizte. Pusztaberki mezőgazdasági adottságai közepesek, a lakosság nagy része évszázadokra visszamenőleg földművelésből élt, de a helyi termelőszövetkezet megszűnésével munkalehetőség a községben szinte alig volt, ezért a fiatalok a közeli nagyobb települések és a főváros ipari ágazataiban helyezkedtek el. Ezzel együtt sokan elköltöztek a faluból.
A római katolikus templom 1740 és 1744 között épült gótikus alapokon álló, előreugró homlokzati tornyos, egyszerű barokk épület. Kertjében a Mikszáth család tagjainak sírjai, Szontágh Pál síremléke található. A közelben van Nagy Iván, a címertan egyik legnagyobb tudósa, a Nógrád megyei múzeumok megalapítójának a sírja, aki húsz évig élt Horpácson.
A Mikszáth Emlékmúzeum eklektikus stílusú épület 1910-ből. Az író 1904-ben vásárolt birtokot Horpácson. Szontágh Pál, Madách Imre barátja kúriáját vette meg, de 1906-ban új, timpanonos, egyemeletes épületet építetett. 1954-ben Mikszáth-emlékszoba nyílt, majd 1982-ben Mikszáth és Nógrád megye kapcsolatát bemutató kiállítás. A földszinten az író eredeti bútoraival berendezett helyiség, az emeleten sok személyes tárgyat tartalmazó kiállítás és az író életpályájáról, nógrádi kötődéseiről tanúskodik.
A Szontágh-kúria a múzeum mellett álló földszintes, klasszicista stílusú építmény. 1910-ben egyemeletesre építették át.
Pusztaberki 119 lakosú (2010. január 1.) község Rétságtól 9 kilométerre, északkeletre fekszik. A község neve egy 1379. évi határjárási jegyzőkönyvben fordul elő először, majd 1383-ban a Budai Káptalan jegyzőkönyvében is szerepel. 1579-es török kincstári adatok szerint házainak száma 42, lakosainak száma 177 fő. A község valószínűleg a törökök hatására az eredeti helyéről a főúttól távolabb eső, védettebb völgybe települt át és jelenlegi helyén 1851-ben Berki-Puszta néven említik a krónikások. A törökök kiűzése után települt be újra és hozzátartozik még Vörösharaszt puszta is, de az 1715-1720-as évi összeírásokban nincs följegyezve. Szent Mihály tiszteletére ajánlott kápolnáját a Bodonyi család építette az 1700-as években. Régi templomának csak a helyét ismerjük, a faluhely dűlőben volt, ahol helyét sokáig egy fakereszt őrizte. Pusztaberki mezőgazdasági adottságai közepesek, a lakosság nagy része évszázadokra visszamenőleg földművelésből élt, de a helyi termelőszövetkezet megszűnésével munkalehetőség a községben szinte alig volt, ezért a fiatalok a közeli nagyobb települések és a főváros ipari ágazataiban helyezkedtek el. Ezzel együtt sokan elköltöztek a faluból.
http://em.bloglog.hu/page/7/
HORPÁCS Szeplőtelen fogantatás templomA község korábbi templomát, mely fából készült, már 1715-ben említik. A mai, barokk stílusút 1740-ben kezdték építeni, s 1744-ben fejezték be. Harangjairól, melyek fa haranglábon voltak elhelyezve, 1727 és 1832-ből vannak adatok. A templom sekrestyéje közelebbről meg nem határozott évben földrengés következtében megsérült. A kegyhely egyhajós, előreugró középtornyos, szabályosan keletelt. Az egyszerűbb főhomlokzatot koronázópárkány osztja, a toronyhoz csatlakozó háromszögű oromfalak a homlokzati sík mögött állnak, a tornyot hegyes sisak fedi. Szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó. A torony alatt nyíló kapuja kőkeretes, félkörös záródású, zárókővel és vállkövekkel díszített. Ablakai is félkörívvel záródnak. Déli oldalához sekrestye tartozik. Hajója eredetileg kétboltozatszakaszos volt. Boltozat helyett ma síkmennyezet fedi. Egyszerű fakarzata díszes merevítőkkel ellátott két faoszlopon nyugszik. Szentélye ötfiókos boltozattal készült.
PUSZTABERKI Szent Mihály kápolna
A templom eredetileg 1728 körül épülhetett, ám 1787-ben, és még később 1924-ben ismét átépítették.
Különálló tornyát a II. világháborúban találat érte, vasbeton haranglábát emeltek helyére. Főoltárának Szent Mihályt ábrázoló képe a XIX. századból való.
PUSZTABERKI Szent Mihály kápolnaA templom eredetileg 1728 körül épülhetett, ám 1787-ben, és még később 1924-ben ismét átépítették.
Különálló tornyát a II. világháborúban találat érte, vasbeton haranglábát emeltek helyére. Főoltárának Szent Mihályt ábrázoló képe a XIX. századból való.
