Vác 34810 lakosú (2012. január 1.) város a 2-es és a 12-es főközlekedési útvonalak, az 2/A-s autóút, valamint a 70-es/Szob- Budapest/, 71-es/Vác- Vácrátót- Budapest/, 75-ös/Vác- Balassagyarmat/, és 77-es/Vácrátót- Galgamácsa- Aszód/ vasútvonalak mellett fekszik, a Dunakanyarban. Vác (szlovákul Vacov,németül Waitzen, olaszul Vaccia) város Pest Megyében. A Dunakanyar központjaként ismert település Pest megye negyedik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa, egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont – egyrészt 900 éves történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus Püspöki Székhely.
Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott, már a honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén. A Váccal kapcsolatos első írásos említés 1074-ből származik, mikor az alsó-szászországi Yburg város évkönyve Watzenburg néven szól a városról. 1075-ből való a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevele, ebben Wac civitas néven szerepel a város.
A Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. Ettől kezdve az egyház végig jelentős szerepet játszott a város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura, a jelenlévő főpapi udvartartás révén a város építészetileg és kulturális szerepét tekintve a kezdetektől fontosnak számított.
A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Így történt ez az 1241-es tatárjárás idején is, mikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A tatárok távozása után IV. Béla a délnémet vidékről hívott telepeseket az elnéptelenedett romok közé, akik az addigi központtól északabbra telepedtek le, a város mai főtere köré és itt építették fel saját hagyományaik szerint a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplomot, intézményeiket, lakóházaikat.
A XIV-XV. században a nagyhírű humanista püspök, Báthory Miklós hozott békét a városnak: szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra. A békés virágzásnak a törökdúlás vetett véget: a várost többször megostromolta mindkét fél, de végül török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel végleg.
Az újjáépítést a Rákóczi-szabadságharc és az 1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század második felére alakulhatott ki. A reformáció térhódításának hatására a 18. században a püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását, ami a református lakosság kitelepüléséhez vezetett: a református telepesek a ma már a város részét képező Kisvác néven alapítottak jobbágytelepet.
Mindeközben a város élénk fejlődésnek indult: a 18. század második felének meghatározó püspökei (Migazzi Kristóf és Althann Mihály) folyamatosan fejlesztették a várost. A '40-es évek elején pusztító pestisjárvány megállítására emelték a Szent Rókus Kápolnát, 1745-re befejeződtek a Piarista templom építési munkálatai, 1755-re pedig megépült a Domonkos rend temploma is, melyet – használóinak fehér öltözéke után – a nép Fehérek templomának nevezett el. 1764-ben Mária Terézia személyesen látogatott Vácra, kinek tiszteletére Vácon megépítették az ország máig egyetlen Diadalívét.
Az uralkodónő azonban gyanakodva fogadta az ajándékot, így látogatásakor nem mert áthajtani a Kőkapu alatt, kocsisával kikerültette. 1766-ra megépült a Vác kincsestárának is nevezett Ferences templom, 1772-re pedig befejeződött a mai püspöki palota építése is, Migazzi Kristóf nevét pedig bárki megtalálhatja a Váci székesegyház szentélyét kutatva.
A XIX. században iparosodásnak indult a város, a céheket manufaktúrák majd gyárak váltották fel. 1846-ban megnyílt a Vácot Pesttel összekötő első magyar vasútvonal , amiért azonban a váci kereskedők korántsem lelkesedtek annyira, mint mondjuk Petőfi, hisz a gyors összeköttetés a nagyvárossal a helyi kereskedelem visszaszorulását hozta.
Az 1848-49-es szabadságharc két nagy csatája zajlott Vácon, melyeknek a város déli kapujánál, a Hétkápolna közelében állítottak emléket. A kiegyezést követően a századfordulóra megindult a polgárosodás, sportklubok, önképző körök és virágzó helyi sajtó jellemezte a várost.
A második világháború végén súlyos károkat szenvedett, 1944 december 8.-án foglalta el a szovjet hadsereg.
A XX. század két világháborúja után, az 1950-es évekre megváltozott a város szerkezete: a város addig gerincét képző egyházi intézményrendszert az állam erőszakkal háttérbe szorította, a főbb intézmények irányítását átvette. A felduzzadó lakosság (munkások érkeztek az újonnan alapított bányába) kiszolgálására lakótelepeket építettek.
A rendszerváltás után az egyház szerepe ismét nőni kezdett, és növekszik ma is. Az ipar leépítése miatt megszűnt munkahelyek lehetőséget adtak a város visszaalakulására. Az egyház révén ismét megjelent a felsőoktatás, és felújították az egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanokat is.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt 1950-ig, amikor is a vármegyéket megyékké alakították.
Az 1990-es évek legelején egy pap a Fehérek Temploma alatti elfeledett pincében 18. századi múmiákra és gyönyörűen festett koporsókra lelt. A lelet világviszonylatban egyedülálló, a múmiák a pince által teremtett környezetben hihetetlen jó állapotban konzerválódtak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a múmiák közül némelyik életében (feltételezések szerint génmutáció révén) rezisztens volt különböző halálos betegségekre.
2006-ban átadták az átépített, megszépült Március 15. teret.
Budapest felöl az első szembetűnő látnivaló az 1849-es tavaszi hadjárat győztes váci csatáját megörökítő Honvédelmi Emlékmű.
Közvetlen mellette a Hétkápolna barokk templomát láthatjuk, amely a Váci Egyházmegye kiemelt búcsújáró helye is. A mögötte lévő liget a váciak kedvenc sétálóhelye, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.
Még a Gombás-patak előtt látható a Városi Stadion, ez ad otthont az 1999-ben 100 éves, magyar bajnoki címet is elnyert labdarúgó egyesületnek, mely jelenleg pénzügyi gondjai miatt a harmadik osztályban szerepel. Külön érdekesség még, hogy a stadion építésekor honfoglalási sírokat tártak fel ezen a helyen.
Történelmi nevezetesség a Gombás-patakot átívelő barokk híd, amely színtere volt az 1849. április 10-ei Váci csata döntő rohamának.
Az úton haladva a Művelődési Ház kupolája tűnik elénk, amely 1975-ben a város fennállásának 900. évfordulójára épült, ugyanis Vác városként az 1075-ben keletkezett Garamszentbenedeki Apátság alapító levelében szerepelt először. Belső homlokzatán Kovács Margit legnagyobb kerámia domborműve található.
A történelmi városrészben a földszintes házak fölé kiemelkedik a városi könyvtár épülete, a valamikori kis huszárlaktanya.
Az I. Géza király tér a város középkori magját rejti. A romok között feltárás még folyik. Itt állt a középkori székesegyház, melyet a tatárok 1241 márciusában a város lakosságával együtt elpusztítottak.
Helyén ma a Ferencesek temploma áll, legszebben mutatva a barokk stílus jegyeit. A hozzá kapcsolódó régi kolostor épületében találjuk a Pest Megyei Levéltár Váci Fiókját.
A városban 12 középfokú és felsőfokú képesítést adó intézmény található. A folyamatos képzés 1714-ben kezdődött a Kegyes tanítórend /piaristák/ letelepedésével. A város egyházi központja a Konstantin tér, bal sarkán találjuk a püspöki könyvtár épületét. Kincsei közül kiemelkedő a Duna flóráját bemutató album, amelyből csak néhány darab van a világon. A teret az impozáns méretű Váci Székesegyház uralja. Az épületet a XVIII. század második felében Canevale tervei alapján készült. Építészetileg klasszicizáló elemeivel mintegy fél évszázaddal előzi meg korát. Oltárképét a nagy barokk festő Maulbertsch alkotta.
A templommal szemben a Püspöki Palota található, fő homlokzata a Migazzi térre nyílik.
Északra haladva a kicsiny Szentháromság térre érkezünk, amelynek ékessége a Piarista templom.
A templommal szemben a városi strandfürdő szépségével és melegvízével enyhülést adhat a nyári vándornak, de fedett uszodája télen is vonzó.
A tér közepén álló Szentháromság-szobor az átvészelt járványra emlékeztet.
A város főtere háromszög alakjával késői barokk, copf stílusú épületeivel méltó központja a történelmi városnak. A teret meghatározó Fehérek temploma a valamikori dominikánus szerzetesek fehér viseletére utal.
A tér legrégibb műemléke a Cúria épülete, melyet ugyan többször átépítettek, de a kapuk fölött lévő 1520-as évszám mutatja a keletkezést.
A városháza helyén valamikor török fürdő állt, melynek jellege az 1544-1685 között kisebb megszakításokkal tartó török megszállásra utal.
A sok szép épület közül kiemelkedik még a Nagypréposti palota, amely egyháztörténeti és műkincsgyűjteménynek ad otthont.
A főtérről nyílik a város üzletutcája, a vasútállomáshoz vezetve a sétálókat. 1846. július 15-én érkezett meg az első vonat Kossuth Lajos, Széchenyi István és a nádor jelenlétében.
A főteret északra elhagyva elénk tárul a Kőkapu, mely Mária Terézia 1764-es fogadtatására épült.
Balra a váci Börtön hatalmas épülettömbje uralja a környéket. Kevesen tudják, hogy Mária Terézia nemes ifjak nevelőintézetének építette, majd a reformkor előtt a Ludovika Akadémia működött falai között. 1855-től börtön.
Vác legszebb arculatát a Duna felől mutatja, ahonnan mint a tornyok városa is bemutatkozik, de tájképi szépsége a Naszály csúcsáról bontakozik ki leginkább. A mai Vác fejlesztési koncepciója szerint maradjon kisváros, ahol a lakói otthonosan érzik magukat és szívesen fogadják a vendégeket. Körzetközponti szerepe azonban lényegesen túlnő ezen a koncepción. A városi kórház 150000 ember ellátását szolgálja. Vác kereskedelmi és szolgáltatóhálózata szembeötlő. Amire igazán büszke lehet, az a város kulturális vonzása. Leghíresebb a Vox Humana Énekkar, amelynek élén Liszt-díjas Maklári József karnagy 1942 óta vezényli a hírneves együttest. A városban élő tudósok, előadó és képzőművészek öregbítik a város jó hírnevét.
http://km.bloglog.hu/page/11/
Kedvező adottságai miatt a terület évezredek óta lakott, már a honfoglalás korában is település volt a mai Vác helyén. A Váccal kapcsolatos első írásos említés 1074-ből származik, mikor az alsó-szászországi Yburg város évkönyve Watzenburg néven szól a városról. 1075-ből való a Garamszentbenedeki Apátság alapítólevele, ebben Wac civitas néven szerepel a város.
A Váci Püspökség alapjait I. István király rakta le, a püspökséget mégis I. Géza alapításának tekintik. Ettől kezdve az egyház végig jelentős szerepet játszott a város életében. A mindenkori püspök volt a város földesura, a jelenlévő főpapi udvartartás révén a város építészetileg és kulturális szerepét tekintve a kezdetektől fontosnak számított.
A középkorban a vízpart mellett egy kiemelkedő részen megépült a váci vár. Szükség is volt rá, hiszen a város a történelmi Magyarország középpontjában volt, így a fontos hadiesemények mindig érintették. Így történt ez az 1241-es tatárjárás idején is, mikor a mongolok az ott biztonságot kereső lakossággal együtt felégették a vártemplomot és a püspöki udvartartás épületeit. A tatárok távozása után IV. Béla a délnémet vidékről hívott telepeseket az elnéptelenedett romok közé, akik az addigi központtól északabbra telepedtek le, a város mai főtere köré és itt építették fel saját hagyományaik szerint a Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemplomot, intézményeiket, lakóházaikat.
A XIV-XV. században a nagyhírű humanista püspök, Báthory Miklós hozott békét a városnak: szobrászokat, festőket, építészeket hívott Vácra. A békés virágzásnak a törökdúlás vetett véget: a várost többször megostromolta mindkét fél, de végül török kézre jutott, és csak 1686-ban szabadult fel végleg.
Az újjáépítést a Rákóczi-szabadságharc és az 1731-es tűzvész is hátráltatta, így a mai barokk város csak a 18. század második felére alakulhatott ki. A reformáció térhódításának hatására a 18. században a püspök megtiltotta a nem katolikusok szabad vallásgyakorlását, ami a református lakosság kitelepüléséhez vezetett: a református telepesek a ma már a város részét képező Kisvác néven alapítottak jobbágytelepet.
Mindeközben a város élénk fejlődésnek indult: a 18. század második felének meghatározó püspökei (Migazzi Kristóf és Althann Mihály) folyamatosan fejlesztették a várost. A '40-es évek elején pusztító pestisjárvány megállítására emelték a Szent Rókus Kápolnát, 1745-re befejeződtek a Piarista templom építési munkálatai, 1755-re pedig megépült a Domonkos rend temploma is, melyet – használóinak fehér öltözéke után – a nép Fehérek templomának nevezett el. 1764-ben Mária Terézia személyesen látogatott Vácra, kinek tiszteletére Vácon megépítették az ország máig egyetlen Diadalívét.
Az uralkodónő azonban gyanakodva fogadta az ajándékot, így látogatásakor nem mert áthajtani a Kőkapu alatt, kocsisával kikerültette. 1766-ra megépült a Vác kincsestárának is nevezett Ferences templom, 1772-re pedig befejeződött a mai püspöki palota építése is, Migazzi Kristóf nevét pedig bárki megtalálhatja a Váci székesegyház szentélyét kutatva.
A XIX. században iparosodásnak indult a város, a céheket manufaktúrák majd gyárak váltották fel. 1846-ban megnyílt a Vácot Pesttel összekötő első magyar vasútvonal , amiért azonban a váci kereskedők korántsem lelkesedtek annyira, mint mondjuk Petőfi, hisz a gyors összeköttetés a nagyvárossal a helyi kereskedelem visszaszorulását hozta.
Az 1848-49-es szabadságharc két nagy csatája zajlott Vácon, melyeknek a város déli kapujánál, a Hétkápolna közelében állítottak emléket. A kiegyezést követően a századfordulóra megindult a polgárosodás, sportklubok, önképző körök és virágzó helyi sajtó jellemezte a várost.
A második világháború végén súlyos károkat szenvedett, 1944 december 8.-án foglalta el a szovjet hadsereg.
A XX. század két világháborúja után, az 1950-es évekre megváltozott a város szerkezete: a város addig gerincét képző egyházi intézményrendszert az állam erőszakkal háttérbe szorította, a főbb intézmények irányítását átvette. A felduzzadó lakosság (munkások érkeztek az újonnan alapított bányába) kiszolgálására lakótelepeket építettek.
A rendszerváltás után az egyház szerepe ismét nőni kezdett, és növekszik ma is. Az ipar leépítése miatt megszűnt munkahelyek lehetőséget adtak a város visszaalakulására. Az egyház révén ismét megjelent a felsőoktatás, és felújították az egyházi tulajdonba visszakerült ingatlanokat is.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye része volt 1950-ig, amikor is a vármegyéket megyékké alakították.
Az 1990-es évek legelején egy pap a Fehérek Temploma alatti elfeledett pincében 18. századi múmiákra és gyönyörűen festett koporsókra lelt. A lelet világviszonylatban egyedülálló, a múmiák a pince által teremtett környezetben hihetetlen jó állapotban konzerválódtak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a múmiák közül némelyik életében (feltételezések szerint génmutáció révén) rezisztens volt különböző halálos betegségekre.
2006-ban átadták az átépített, megszépült Március 15. teret.
Budapest felöl az első szembetűnő látnivaló az 1849-es tavaszi hadjárat győztes váci csatáját megörökítő Honvédelmi Emlékmű.
Közvetlen mellette a Hétkápolna barokk templomát láthatjuk, amely a Váci Egyházmegye kiemelt búcsújáró helye is. A mögötte lévő liget a váciak kedvenc sétálóhelye, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része.
Még a Gombás-patak előtt látható a Városi Stadion, ez ad otthont az 1999-ben 100 éves, magyar bajnoki címet is elnyert labdarúgó egyesületnek, mely jelenleg pénzügyi gondjai miatt a harmadik osztályban szerepel. Külön érdekesség még, hogy a stadion építésekor honfoglalási sírokat tártak fel ezen a helyen.
Történelmi nevezetesség a Gombás-patakot átívelő barokk híd, amely színtere volt az 1849. április 10-ei Váci csata döntő rohamának.
Az úton haladva a Művelődési Ház kupolája tűnik elénk, amely 1975-ben a város fennállásának 900. évfordulójára épült, ugyanis Vác városként az 1075-ben keletkezett Garamszentbenedeki Apátság alapító levelében szerepelt először. Belső homlokzatán Kovács Margit legnagyobb kerámia domborműve található.
A történelmi városrészben a földszintes házak fölé kiemelkedik a városi könyvtár épülete, a valamikori kis huszárlaktanya.
Az I. Géza király tér a város középkori magját rejti. A romok között feltárás még folyik. Itt állt a középkori székesegyház, melyet a tatárok 1241 márciusában a város lakosságával együtt elpusztítottak.
Helyén ma a Ferencesek temploma áll, legszebben mutatva a barokk stílus jegyeit. A hozzá kapcsolódó régi kolostor épületében találjuk a Pest Megyei Levéltár Váci Fiókját.
A városban 12 középfokú és felsőfokú képesítést adó intézmény található. A folyamatos képzés 1714-ben kezdődött a Kegyes tanítórend /piaristák/ letelepedésével. A város egyházi központja a Konstantin tér, bal sarkán találjuk a püspöki könyvtár épületét. Kincsei közül kiemelkedő a Duna flóráját bemutató album, amelyből csak néhány darab van a világon. A teret az impozáns méretű Váci Székesegyház uralja. Az épületet a XVIII. század második felében Canevale tervei alapján készült. Építészetileg klasszicizáló elemeivel mintegy fél évszázaddal előzi meg korát. Oltárképét a nagy barokk festő Maulbertsch alkotta.
A templommal szemben a Püspöki Palota található, fő homlokzata a Migazzi térre nyílik.
Északra haladva a kicsiny Szentháromság térre érkezünk, amelynek ékessége a Piarista templom.
A templommal szemben a városi strandfürdő szépségével és melegvízével enyhülést adhat a nyári vándornak, de fedett uszodája télen is vonzó.
A tér közepén álló Szentháromság-szobor az átvészelt járványra emlékeztet.
A város főtere háromszög alakjával késői barokk, copf stílusú épületeivel méltó központja a történelmi városnak. A teret meghatározó Fehérek temploma a valamikori dominikánus szerzetesek fehér viseletére utal.
A tér legrégibb műemléke a Cúria épülete, melyet ugyan többször átépítettek, de a kapuk fölött lévő 1520-as évszám mutatja a keletkezést.
A városháza helyén valamikor török fürdő állt, melynek jellege az 1544-1685 között kisebb megszakításokkal tartó török megszállásra utal.
A sok szép épület közül kiemelkedik még a Nagypréposti palota, amely egyháztörténeti és műkincsgyűjteménynek ad otthont.
A főtérről nyílik a város üzletutcája, a vasútállomáshoz vezetve a sétálókat. 1846. július 15-én érkezett meg az első vonat Kossuth Lajos, Széchenyi István és a nádor jelenlétében.
A főteret északra elhagyva elénk tárul a Kőkapu, mely Mária Terézia 1764-es fogadtatására épült.
Balra a váci Börtön hatalmas épülettömbje uralja a környéket. Kevesen tudják, hogy Mária Terézia nemes ifjak nevelőintézetének építette, majd a reformkor előtt a Ludovika Akadémia működött falai között. 1855-től börtön.
Vác legszebb arculatát a Duna felől mutatja, ahonnan mint a tornyok városa is bemutatkozik, de tájképi szépsége a Naszály csúcsáról bontakozik ki leginkább. A mai Vác fejlesztési koncepciója szerint maradjon kisváros, ahol a lakói otthonosan érzik magukat és szívesen fogadják a vendégeket. Körzetközponti szerepe azonban lényegesen túlnő ezen a koncepción. A városi kórház 150000 ember ellátását szolgálja. Vác kereskedelmi és szolgáltatóhálózata szembeötlő. Amire igazán büszke lehet, az a város kulturális vonzása. Leghíresebb a Vox Humana Énekkar, amelynek élén Liszt-díjas Maklári József karnagy 1942 óta vezényli a hírneves együttest. A városban élő tudósok, előadó és képzőművészek öregbítik a város jó hírnevét.
http://km.bloglog.hu/page/11/
