Süttő 2003 lakosú (2010. január 1.) község a 10-es főközlekedési út és a 4-es/komárom-Esztergom/ vasútvonal mentén, Nyergesújfalutól 10 kilométerre, nyugatra fekszik. Süttő és környéke ősidők óta lakott hely. Területén kora kőkori, bronzkori, vaskori leleteket: kora vaskori halomsírokat (tumulusokat) tártak fel.
Az oklevelek először 1295-ben említették, nevét ekkor Sedthw, (Sédtő), 1335-ben Sed (tu) alakban írták.
1335-ben Szák nemzetség-beli Süttői András és fiai Murony (Békés vármegye) birtokosai; közülük János 1335-ben királyi ember Barancsföldén (Komárom vármegye)
Károly Róbert király elveszett oklevele szerint András fia János Süttőt Csór nemzetség-beli Péter fia Tamásnak adta zálogba, majd Tamás megszerezvén, határait megjáratta.
Süttő a török uralom alatt is lakott hely maradt, de kevés lakosa miatt Süttőt is újratelepítették.
A lakosság egyik érdekes, régi foglalkozása a kőfaragás és a kőfejtés volt. Itt fejtették a híres díszítőkövet.[3] A süttői bányákat a 18. század vége óta egy ideig olasz kőfaragók (marmorario) bérelték. A lakosságnak a kőfejtésen, kőfaragáson kívül további munkát adott még a Nagy-Gerecséig lenyúló határ hatalmas erdőinek művelése is.
A süttő környéki szőlők bora a neszmélyihez hasonló minőségű.
A szőlőkben még helyenként láthatók az úgynevezett bálványprések. Ezek közül némelyik a 18. századból származik. Ezek a régi szőlőművelő kultúra emlékei.
A süttői római katolikus egyházközség 1716-ban alakult, első plébánosa a német Wilhelm Welche. 1732-ben gróf Esterházy Imre bővítette a kápolnát templommá, megépíttetve a harangtornyot is. Ezt a templomot állaga miatt 1778-ban lebontották, és helyére Batthyány József hercegprímás építtetett késő barokk templomot 1777-79 között. Berendezése is 18. századi. Ez áll ma is, bár 1944. december 22-én gyújtóbombák felgyújtották és a tetőszerkezet leégett, sőt bombatalálattól a főoltár is felrobbant.
A településen csak római katolikus egyházközség van a mai napig is. A településen két római katolikus temető volt, az egyiket Süttői Római Katolikus Temetőnek nevezték, a másikat Bikolpusztai Római Katolikus Temetőnek. Bikolpuszta közigazgatásilag Süttőhöz tartozó mezőgazdasági övezet, egyfajta tanyavilág volt. Az ottani Reviczky-kúriát 1760-ban építették barokk ízlésben, a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átépítették, (akár az ismertebb nagycenki Széchenyi kastélyt). A Vásártér 17. alatt áll az olasz Giacinto Jakab (Giacomo) kőfaragó háza a 19. sz. közepéről. Udvarán a barokk "Királykút" áll, amely a 18. században épült.
2008. január 1-jei adat szerint lakossága 2024 fő. A település a legnagyobb lakosságszámot éppen 1900-ban érte el, amikor 2231 főt számláltak. Az első világháborús időszak után, 1930-ra ez leesett 1504 főre.
Az ide tartozó Bikolpusztán ugyanígy a volt Revicky-kúria. Védett fája a mintegy 400 éves ún. Rákóczi-hárs, melynek törzskerülete 6 m körül van.
A római katolikus templom 1889-ben, neogótikus stílusban épült. Mellette 1786-ban készített kőkereszt látható.
Az oklevelek először 1295-ben említették, nevét ekkor Sedthw, (Sédtő), 1335-ben Sed (tu) alakban írták.
1335-ben Szák nemzetség-beli Süttői András és fiai Murony (Békés vármegye) birtokosai; közülük János 1335-ben királyi ember Barancsföldén (Komárom vármegye)
Károly Róbert király elveszett oklevele szerint András fia János Süttőt Csór nemzetség-beli Péter fia Tamásnak adta zálogba, majd Tamás megszerezvén, határait megjáratta.
Süttő a török uralom alatt is lakott hely maradt, de kevés lakosa miatt Süttőt is újratelepítették.
A lakosság egyik érdekes, régi foglalkozása a kőfaragás és a kőfejtés volt. Itt fejtették a híres díszítőkövet.[3] A süttői bányákat a 18. század vége óta egy ideig olasz kőfaragók (marmorario) bérelték. A lakosságnak a kőfejtésen, kőfaragáson kívül további munkát adott még a Nagy-Gerecséig lenyúló határ hatalmas erdőinek művelése is.
A süttő környéki szőlők bora a neszmélyihez hasonló minőségű.
A szőlőkben még helyenként láthatók az úgynevezett bálványprések. Ezek közül némelyik a 18. századból származik. Ezek a régi szőlőművelő kultúra emlékei.
A süttői római katolikus egyházközség 1716-ban alakult, első plébánosa a német Wilhelm Welche. 1732-ben gróf Esterházy Imre bővítette a kápolnát templommá, megépíttetve a harangtornyot is. Ezt a templomot állaga miatt 1778-ban lebontották, és helyére Batthyány József hercegprímás építtetett késő barokk templomot 1777-79 között. Berendezése is 18. századi. Ez áll ma is, bár 1944. december 22-én gyújtóbombák felgyújtották és a tetőszerkezet leégett, sőt bombatalálattól a főoltár is felrobbant.
A településen csak római katolikus egyházközség van a mai napig is. A településen két római katolikus temető volt, az egyiket Süttői Római Katolikus Temetőnek nevezték, a másikat Bikolpusztai Római Katolikus Temetőnek. Bikolpuszta közigazgatásilag Süttőhöz tartozó mezőgazdasági övezet, egyfajta tanyavilág volt. Az ottani Reviczky-kúriát 1760-ban építették barokk ízlésben, a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átépítették, (akár az ismertebb nagycenki Széchenyi kastélyt). A Vásártér 17. alatt áll az olasz Giacinto Jakab (Giacomo) kőfaragó háza a 19. sz. közepéről. Udvarán a barokk "Királykút" áll, amely a 18. században épült.
2008. január 1-jei adat szerint lakossága 2024 fő. A település a legnagyobb lakosságszámot éppen 1900-ban érte el, amikor 2231 főt számláltak. Az első világháborús időszak után, 1930-ra ez leesett 1504 főre.
Az ide tartozó Bikolpusztán ugyanígy a volt Revicky-kúria. Védett fája a mintegy 400 éves ún. Rákóczi-hárs, melynek törzskerülete 6 m körül van.
A római katolikus templom 1889-ben, neogótikus stílusban épült. Mellette 1786-ban készített kőkereszt látható.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
Szent Ilona kápolna1748-ban emelték a kápolnát. 1856-ban és 2001-ben felújították.
Szent Lipót-templomKözépkori templomáról Pázmány 1617–1622. évi urbáriuma így emlékezik meg: „A töröknek hódolt falu temploma el van hagyatva.” Az 1732-es visitatio canonica szerint: „Szent Lipót tiszteletére emelt temploma építés alatt”. Az 1755-ös visitatio canonicából pedig pontosabban megtudjuk, hogy 1732-ben egy romos kápolnát nagyobbíttatott és építtetett át Szent Lipót tiszteletére templomnak Esterházy Imre hercegprímás. A mai műemlék jellegű, barokk templomot (300 m2), valószínűleg az elôbbinek helyén, Batthyány József hercegprímás építtette, amint a homlokzatán levô tábla hirdeti: 1778-ban renoválták 1938-ban és a háború után. Ugyanígy az egyházi tulajdonban levő, 1772-bôl származó plébániaházat is. – A kálvárián 1748-ban emeltek kápolnát Szent Ilona tiszteletére, 1856-ban felújították. Idôközönként szentmisét mondanak benne.
