Dorog 11996 lakosú (2012. január 1.) város a 10-es és a 111-es főközlekedési utak találkozásánál fekszik a Pilis és a Gerecse-hegység völgyében, mely az újkőkortól kezdve lakott hely. A helységet érinti a 2-es/Esztergom-Budapest/ vasútvonal is. Itt haladt át az Aquincumot (Óbuda) és a nyugati provinciákat összekötő római hadiút. Az ásatások során római kori padlófűtéses villa, vízvezeték-maradvány, mérföldkő, szarkofág és sok más emlék került elő. A honfoglalást követően a közeli Esztergomban kiépült királyi székhely vonzásában lévő Dorogon éltek a királyné szakácsai. A középkorban a négy égtájat összekötő utak találkoztak itt, s vámszedési jogot gyakorolt az esztergomi káptalan. Nevét, mely Durug, Drug, Durugd stb. alakban fordul elő, először 1181-ben említi oklevél. Dorog a török hódítás idején elpusztult. 1542-1694-ig lakatlan helyként tartják számon. Ezután német telepesek érkeztek ide három hullámban. Hozzájuk csatlakozott később a visszatérő magyar lakosság. A huszadik századi fejlődés pedig idecsalta a cseh, morva vidék és a Hunyad -vármegyei (ma Románia) Petrozsény környékének bányászait, megteremtve ezáltal a település kultúrájának sokszínűségét. Az 1700-as évek elejétől ismét közlekedési csomópont a település. A Buda-Bécs útvonalon megépült postakocsi-állomásán gyakori vendég a nyelvújító Kazinczy Ferenc, a mágnás és politikus Széchenyi István s a jeles főúr, Wesselényi Ferenc. Az 1767-75 között épült barokk római katolikus templom körül egyre szaporodtak a házak, az utcák. A második Világháború mintegy háromszáz dorogi áldozatára emlékezik a város minden május 9-én. A megbékélés napján innen hirdette meg a „Dorogi nyilatkozat” az áldozatok tiszteletét, a toleranciát győzteseknek és veszteseknek, Európának és a békétlen világnak. De emlékezik ez a város kitelepített, erőszakosan hazátlanná tett lakóira is, akik között nem egy vallotta magáénak szülőföldjét, ám származása és nyelve miatt földönfutóvá kellett lennie. Dorog 1984-ben nyerte el a városi rangot. Az 1990-es években a civil szerveződések tagjai kutatják a múlt értékeit, keresik a jövő esélyeit.
A dorogi bányászatról az első írásos szerződés 1845-ben keletkezett. Ezt az esztergomi káptalan kötötte Wasshúber Ferenccel és Jülke József János bányaigazgatóval. Ettől kezdődően olyan jeles személyiségek munkálkodtak a dorogi szénbányászat fejlesztésén, mint Zsigmondy Vilmos (1811-1888) bányamérnök a harkányi, margitszigeti gyógyvizek s a petrozsényi kőszéntelepek feltárója, Hantken Miksa (1821-1893) geológus, valamint Drasche Henrik (1811-1880) és Schmidt Sándor (1882-1953) bányamérnök, a mind nagyobb hozamú aknák megnyitói s avatott irányítói. A XX. századi századfordulón Dorog vált a szénmedence központjává. A fővárossal vasút köti össze, s megoldódott a szén dunai hajókon történő szállítása is. A XX század első évtizedeiben bányászkolónia, munkásotthon, bányatemplom, erdélyi stílusú protestáns templom, két új iskola, óvoda, korszerű kórház, bányatiszti kaszinó, bányatiszti lakások, községháza, s első világháborús emlékmű, sportpálya készült, jórészt Gáthy Zoltán (1894-1972) építész-mérnök tervei alapján. Ebben az alkotó korszakban munkálkodott itt többek között a későbbi Kossuth-díjas feltaláló Schlattner Jeno (1896-1975) és a bányamérnök Székely Lajos (1895-1977).
A dorogi sportélet az atlétikában, majd az 1950-es évektől a labdarúgásban, az 1960-70-es években a hegymászók világraszóló teljesítményeiben (Pamír- hegység., Andok és a Kaukázus legmagasabb csúcsainak meghódítása), és a birkózósport utánpótlás-nevelésében vált országos hírűvé. Innen indult pályafutása az olimpiai bajnokságot nyert „aranycsapat” két tagjának, Buzánszky Jenonek és Grosics Gyulának. A XIX. század második felének európai hírű tudósa volt a botanikus Grundl Ignác (1813-1878) plébános, a neves borász Gyürky Antal (1817-1879). Itt született és működött az ornitológus és műgyűjtő Hopp Ferenc (1922-1988). Innen indult Drasche Lázár Alfréd (1875-1949) meghatalmazott miniszter, a trianoni békeszerződés aláírója. A Doroghoz közel fekvő Sátorkőpusztán alkotott Német László író. Gazdag tárháza a helyi és a nemzetközi kultúrának Hopp Ferenc hagyatéka, Victor Vasarely adománya, a helytörténész Pick József gyűjteménye, s a Bányász Emlékház. A százéves múltra visszatekintő zenei élet a bányászzenekarral és a zeneiskola világjáró művészeivel büszkélkedhet. Európai rangú művésze Nádor Magdolna operaénekes, Lencsés Lajos oboa-, Eitler Artúr vadászkürt- és Debre Zsuzsanna hegedűművész. Eitler Magda szólóhegedűs Londonban, Eitler István koncertmester Buenos-Airesben, Niesner Ferenc fagottmester, Tarjám Ferenc kürtművész a Magyar Rádiónál, Turczer Ferenc bogos a Magyar Állami Operaháznál, Both Lehel, Japán gyakori vendége pedig a Zeneművészeti Főiskolán szolgálja a magyar zenei életet. Számos dorogi fiatal tanul ma is az ország konzervatóriumaiban. Sokuk tanára volt Bulhardt Vilmos, a Bányász Fúvószenekar karnagya, aki az 1940-es évek végén a Jégszínházzal járta be harsonásként a világot. A város legszínesebb hagyományait a képzőművészeti élet teremtette meg. Itt született az enteriőrfestő Koszkol Jeno (1868–1935), a tragikusan fiatalon meghalt európai tehetségű Rauscher György (1902-1930) festő, a grafikus- festo- üvegablak-tervezo Furlán Ferenc (1935-). Itt talált művészetéhez támogatást, inspiráló környezetet Kucs Béla (1925-1984) és Árvai Ferenc (1933-) szobrász, monumentális freskóihoz és üvegablakaihoz Haranghy Jeno (1894-1951) festő.
Dorog megoldandó feladata a hanyatlásnak indult szénbányászat nyomán megszűnt munkahelyek pótlása, az energia termelő Vértes Erőmű és Hűtőrendszere, vagy a közelmúltban még sikeres Hungaroton hanglemezgyártás megmentése, a környezet védelme. Izmosodik a város vegyipara (Richter Gedeon Rt., Colgate Rt.), egyedülálló az országban veszélyeshulladék- égetőműve. Ismét prosperál a Baumit Mészkő Kft., az ACSI üzem, a Vértes Volán Rt., átalakult és megújult a Novoprint Nyomda, az Aknabau Kft., a Dorogi Tervezoiroda, az Elegant Charme Konfekcióipari Rt. Új kisvállalkozásokat koordináló központja a nagy hagyományokkal rendelkező ipartestület. Munkahelyteremtő új vállalkozás az EGOM-Com Rt, a RELABOR, a Flora’s, az Autótrans, az Austenit és a Dunagáz Kft. Többségük a szolgáltatások színvonalát emeli, de akad már termelő vagy rehabilitációs tevékenységet vállaló társaság is.
* Szent József-plébániatemplom, 1767-1776, barokk stílusúA dorogi bányászatról az első írásos szerződés 1845-ben keletkezett. Ezt az esztergomi káptalan kötötte Wasshúber Ferenccel és Jülke József János bányaigazgatóval. Ettől kezdődően olyan jeles személyiségek munkálkodtak a dorogi szénbányászat fejlesztésén, mint Zsigmondy Vilmos (1811-1888) bányamérnök a harkányi, margitszigeti gyógyvizek s a petrozsényi kőszéntelepek feltárója, Hantken Miksa (1821-1893) geológus, valamint Drasche Henrik (1811-1880) és Schmidt Sándor (1882-1953) bányamérnök, a mind nagyobb hozamú aknák megnyitói s avatott irányítói. A XX. századi századfordulón Dorog vált a szénmedence központjává. A fővárossal vasút köti össze, s megoldódott a szén dunai hajókon történő szállítása is. A XX század első évtizedeiben bányászkolónia, munkásotthon, bányatemplom, erdélyi stílusú protestáns templom, két új iskola, óvoda, korszerű kórház, bányatiszti kaszinó, bányatiszti lakások, községháza, s első világháborús emlékmű, sportpálya készült, jórészt Gáthy Zoltán (1894-1972) építész-mérnök tervei alapján. Ebben az alkotó korszakban munkálkodott itt többek között a későbbi Kossuth-díjas feltaláló Schlattner Jeno (1896-1975) és a bányamérnök Székely Lajos (1895-1977).
A dorogi sportélet az atlétikában, majd az 1950-es évektől a labdarúgásban, az 1960-70-es években a hegymászók világraszóló teljesítményeiben (Pamír- hegység., Andok és a Kaukázus legmagasabb csúcsainak meghódítása), és a birkózósport utánpótlás-nevelésében vált országos hírűvé. Innen indult pályafutása az olimpiai bajnokságot nyert „aranycsapat” két tagjának, Buzánszky Jenonek és Grosics Gyulának. A XIX. század második felének európai hírű tudósa volt a botanikus Grundl Ignác (1813-1878) plébános, a neves borász Gyürky Antal (1817-1879). Itt született és működött az ornitológus és műgyűjtő Hopp Ferenc (1922-1988). Innen indult Drasche Lázár Alfréd (1875-1949) meghatalmazott miniszter, a trianoni békeszerződés aláírója. A Doroghoz közel fekvő Sátorkőpusztán alkotott Német László író. Gazdag tárháza a helyi és a nemzetközi kultúrának Hopp Ferenc hagyatéka, Victor Vasarely adománya, a helytörténész Pick József gyűjteménye, s a Bányász Emlékház. A százéves múltra visszatekintő zenei élet a bányászzenekarral és a zeneiskola világjáró művészeivel büszkélkedhet. Európai rangú művésze Nádor Magdolna operaénekes, Lencsés Lajos oboa-, Eitler Artúr vadászkürt- és Debre Zsuzsanna hegedűművész. Eitler Magda szólóhegedűs Londonban, Eitler István koncertmester Buenos-Airesben, Niesner Ferenc fagottmester, Tarjám Ferenc kürtművész a Magyar Rádiónál, Turczer Ferenc bogos a Magyar Állami Operaháznál, Both Lehel, Japán gyakori vendége pedig a Zeneművészeti Főiskolán szolgálja a magyar zenei életet. Számos dorogi fiatal tanul ma is az ország konzervatóriumaiban. Sokuk tanára volt Bulhardt Vilmos, a Bányász Fúvószenekar karnagya, aki az 1940-es évek végén a Jégszínházzal járta be harsonásként a világot. A város legszínesebb hagyományait a képzőművészeti élet teremtette meg. Itt született az enteriőrfestő Koszkol Jeno (1868–1935), a tragikusan fiatalon meghalt európai tehetségű Rauscher György (1902-1930) festő, a grafikus- festo- üvegablak-tervezo Furlán Ferenc (1935-). Itt talált művészetéhez támogatást, inspiráló környezetet Kucs Béla (1925-1984) és Árvai Ferenc (1933-) szobrász, monumentális freskóihoz és üvegablakaihoz Haranghy Jeno (1894-1951) festő.
Dorog megoldandó feladata a hanyatlásnak indult szénbányászat nyomán megszűnt munkahelyek pótlása, az energia termelő Vértes Erőmű és Hűtőrendszere, vagy a közelmúltban még sikeres Hungaroton hanglemezgyártás megmentése, a környezet védelme. Izmosodik a város vegyipara (Richter Gedeon Rt., Colgate Rt.), egyedülálló az országban veszélyeshulladék- égetőműve. Ismét prosperál a Baumit Mészkő Kft., az ACSI üzem, a Vértes Volán Rt., átalakult és megújult a Novoprint Nyomda, az Aknabau Kft., a Dorogi Tervezoiroda, az Elegant Charme Konfekcióipari Rt. Új kisvállalkozásokat koordináló központja a nagy hagyományokkal rendelkező ipartestület. Munkahelyteremtő új vállalkozás az EGOM-Com Rt, a RELABOR, a Flora’s, az Autótrans, az Austenit és a Dunagáz Kft. Többségük a szolgáltatások színvonalát emeli, de akad már termelő vagy rehabilitációs tevékenységet vállaló társaság is.
* Kórházkápolna, 1924, klasszicizáló
* Zenepavilon, 1924, tervezte Gáthy Zoltán
* Schmidt-villa, 1925, tervezte Gáthy Zoltán
* Intézmények Háza, 1926, terv. Fleischl Róbert, korábban a bányavállalat központi irodaháza volt
* Hősök tere (I. és II. világháborús emlékmű, '56-os emlékkő), 1927
* Városháza, 1927, terv. Gáthy Zoltán, klasszicizáló
* Mária-barlang, 1926-1928
* Kálvária, 1928, festői kilátás nyílik a városra, az esztergomi bazilikára, a Pilis és a Budai-hegység vonulataira
* József Attila Művelődési Ház, 1923-1929, terv. Fleischl Róbert, klasszicizáló
* Szent Borbála-bányásztemplom, 1924-1931, terv. Gáthy Zoltán
* Erdélyi stílusú református templom, 1935-1936, terv. Puskás Károly
* Jubileum tér és a jubileumi emlékmű, 1981, a település fennállásának 800, a szénbányászat 200 éves évfordulójára épült
* Bányász Emlékház, 1983
* Dorogi Sportmúzeum, 1999
* Német Nemzetiségi Emlékház (Deutsche Heimatmuseum), 2001
http://kd.bloglog.hu/page/13/
