Pusztaszabolcs 6087 lakosú (2010. január 1.) város a 40-es/Pécs-Pusztaszabolcs-Budapest/, a 42-es/Pusztaszabolcs-Dunaújváros-Paks/ és a 44-es/Pusztaszabolcs-Börgönd-Székesfehérvár/Szabadbattyán// vasútvonalak mentén, Gárdonytól 14 kilométerre, délkeletre fekszik. Pusztaszabolcs története több ezer éves múltra tekint vissza. A régészeti ásatásokkal felszínre kerültek bronzkori, kelta, illetve római kori tárgyi emlékek. Pusztaszabolcsról való egy római főtiszt (Vetus Salina) által készített síremlék kőfelirata. A számtalan régészeti lelet egyértelmű bizonyíték arra, hogy az itt élők fejlett kézművességet folytattak. A magyarok a már korábban letelepedett avarokkal és belső-ázsiai népekkel keveredve hoztak létre itt szálláshelyet. Az Árpád-kori letelepülésre több X-XI. századi régészeti emlék, továbbá a település neve utal. Pusztaszabolcs feltehetőleg a Szabolcs elnevezésű, Árpád nemzetséggel rokon, Előd-Szabolcs-Csák nemzetségből ered. A Puszta előtag sokkal később egy helységnév-rendezés során került a település nevébe. A település nevével először 1302-ben találkozunk írott dokumentumban: „a székesfehérvári káptalan és a dudari Csák testvérek megosztoztak „Zabvos” falun „(Zabvos = Szabolcs / Györffy György 1971-es tanulmánya alapján).
A környék a XIV. század végéig királyi birtok volt, később a birtokosok gyakorta váltották egymást, majd török fennhatóság alá került a terület. Feltehetően ekkor semmisült meg a korábbi középkori település. A törökök fokozatos visszaszorításával Pusztaszabolcs környéke – a jó minőségű földnek köszönhetően – hamar újranépesült. A XVII. században Szabolcson 80 házban szerb parasztok laktak, akik a török szultánnak és az osztrák császárnak is adóztak. A XVIII. század végére a földek a Zichy család birtokába kerültek. Az itt élő uradalmi cselédek száma 1830-ban 538 fő volt.
A kiegyezés időszakában a gazdasági fellendülésnek köszönhetően a megindult a községgé szerveződés. 1870-ben Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1875-ben „községesített puszták”-ként létrehozta Szabolcs elnevezésű községet. 1881-ben készült el a község bel- és külterületének első térképe. 1896-ban megváltoztak a birtokviszonyok. A szabolcspusztai területek a báró Fould-Springer-család birtokába kerültek, Felső-cikola birtoktesteit pedig Hirsch-Halász Alfréd budapesti ügyvéd vásárolta meg.
A változások a századfordulóra nem csupán a birtokviszonyok átrendezésében voltak megfigyelhetők. Megjelent a szervezett keretek között zajló oktatás (kb. 250 tanulóval). Gyökeres változásokat eredményezett, hogy 1882-ben megindult a vasúti forgalom Budapest-Sárbogárd között, majd 1896-ban Budapest-(Pusztaszabolcs)-Paks és Pusztaszabolcs-Székesfehérvár között is. Fokozatosan kiépült a pusztaszabolcsi pályaudvar. A pályaudvarhoz kapcsolódóan épültek a központban a vasúti szolgálati lakások, és a vasutat kiszolgáló infrastruktúra. A századfordulón megtelepedett vasutasság jelentősen megváltoztatta a település szociológiai jellemzőit. A modern kispolgári felfogás (nyugdíjpénztár, egészségügyi és szociális ellátás, lakás biztosítása) további fejlődést indukált. A kedvező tényezőknek köszönhetően a település lakossága 1830 és 1920 között megközelítőleg háromszorosára növekedett. Az első világháború és a trianoni békeszerződés megpróbáltatásai után több száz menekült vasutas érkezett a községbe. Az ideiglenesen keletkezett lakás- és földhiányt 1922-ben az Országos Földbirtokrendező Bizottság rendeletben szabályozta, a vasúttól keletre lévő területeken 59 házhelyet osztottak ki. A házhely-osztással egyidőben a Nagyatádi Szabó-féle földreform alapján kb. 1600 hold földet is kiosztottak. 1923-ig a község a három uradalmi pusztára és a vasúti telepre tagozódott, de 1924-re a településrészek gyakorlatilag egybeépültek. Részben a fenti tényezőknek köszönhetően az 1920-as években a község több ízben kérvényezte a járási székhely áthelyezését Adonyból. Az indokok között szerepelt a központi fekvés, a vasúti csomópont jelleg és a gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés. 1916-ban a vasút mellett felépítették a községházát és az első vasúti iskolát (1925), ahol a nagyszámú vasutasság gyermekeit tanították, és később a nem vasutas szülők gyermekei előtt is megnyitotta a kapuit. 1925-ben fogda épült, majd 1926-ban tűzoltóság. 1929. június 29-én nyitották meg a Kaszinót, továbbá állandó körorvost és gyógyszertárat is kaptak. 1931-ben csendőrőrs létesült a községben. 1932 tavaszán a kereskedelmi miniszter engedélyezte a település számára a heti vásár tartását. 1938-ban nyitották az első óvodát 40 férőhellyel. 1935-ban alkották a községrendezési szabályrendeletet. 1939 decemberében nyitott ki a helyi mozgófénykép-színház. 1940-ben szentelték fel a község katolikus templomát. 1941-ben artézi kutat (107 m) ásatott az Országos Közegészségügyi Intézet, 1943-ban közösségi tüdőgondozó intézet is létesült. A második világháborúban hónapokig állt Pusztaszabolcs a frontvonalban, ezért több ház elpusztult. A lakosság száma 1945. május 17-én 3560 fő volt.
Az 1945 utáni gyors fejlődés alapját a földreformmal teremtették meg. 1945 és 1952 között több ezer hold földet osztottak szét és 190 családi ház is felépült. 1949 februárjában megalakul a Felső-Cikolai Állami Gazdaság, májusban földműves-szövetkezeti kezelésbe kerülnek a magánboltok, októberben Dózsa György nevét veszi fel a település első termelőszövetkezeti csoportja. 1950-ben jön létre a Petőfi Sándor termelőszövetkezeti csoport, majd a következő hónapban vegyesipari KTSZ alakul Pusztaszabolcson, amely szövetkezések augusztus 20-án egyesülnek Béke TSZ néven. 1946-tól folyamatosan állt vissza a vasúti rend. Helyreállították a seregélyesi és a pécsi vonalat, bevezették az elektromos áramot, az ivóvizet, a gázt, a telefont, a szennyvíz csatornát; járható utak, művelődési ház és könyvtár épült. Az életminőség javulását célzó fejlesztések mellett beindult a lakásépítési hullám is. A II. világháborút követő 25 évben több mint ezer lakás épült, köztük panel lakóépületek is. 1957-ben épült a keverőüzem (terménytároló és feldolgozó), 1958-ban átadták a MÁV sportpályát és bölcsődét avattak. 1963-ban alapították a Gimnázium és Szakközépiskolát (épület átadása 1968-ban történt). 1962-ben Gépjavító Állomást (gépszerelés) létesítettek. 1963-ban Pusztaszabolcsi központtal létrejött a körzeti földműves szövetkezet (ÁFÉSZ). A fejlődés következtében 1970-ben Pusztaszabolcs nagyközségi rangra emelkedett. A lakosság száma 1950 és 1980 között 3500 főről 6000 főre növekedett.
Az 1990-es rendszerváltást követően megszűnt gyárak (gépjavító, gumigyár, radiátorgyár) helyét új modern üzemek vették át. Pusztaszabolcson található Közép-Európa legnagyobb élfurnér gyára, mely német tulajdonban van (Heitz-Élfurnér Művek), valamint az elővárosi vasúthálózat javítóbázisa, mely svájci tulajdon (Stadler Kft.). A mezőgazdasági termelés kiemelkedő cégei: az Agrár Zrt, valamint az MKSZ kft. Napjainkban a vasút reinkarnációjának figyelembevételével Pusztaszabolcs ipari-közlekedési gazdasági szerkezetű.
* Református templom
* Római katolikus templom, kora barokk orgona (www.barokkorgona.hu)
* 375 sorozatú gőzmozdony (Az állomáson kiállítva)
A környék a XIV. század végéig királyi birtok volt, később a birtokosok gyakorta váltották egymást, majd török fennhatóság alá került a terület. Feltehetően ekkor semmisült meg a korábbi középkori település. A törökök fokozatos visszaszorításával Pusztaszabolcs környéke – a jó minőségű földnek köszönhetően – hamar újranépesült. A XVII. században Szabolcson 80 házban szerb parasztok laktak, akik a török szultánnak és az osztrák császárnak is adóztak. A XVIII. század végére a földek a Zichy család birtokába kerültek. Az itt élő uradalmi cselédek száma 1830-ban 538 fő volt.
A kiegyezés időszakában a gazdasági fellendülésnek köszönhetően a megindult a községgé szerveződés. 1870-ben Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1875-ben „községesített puszták”-ként létrehozta Szabolcs elnevezésű községet. 1881-ben készült el a község bel- és külterületének első térképe. 1896-ban megváltoztak a birtokviszonyok. A szabolcspusztai területek a báró Fould-Springer-család birtokába kerültek, Felső-cikola birtoktesteit pedig Hirsch-Halász Alfréd budapesti ügyvéd vásárolta meg.
A változások a századfordulóra nem csupán a birtokviszonyok átrendezésében voltak megfigyelhetők. Megjelent a szervezett keretek között zajló oktatás (kb. 250 tanulóval). Gyökeres változásokat eredményezett, hogy 1882-ben megindult a vasúti forgalom Budapest-Sárbogárd között, majd 1896-ban Budapest-(Pusztaszabolcs)-Paks és Pusztaszabolcs-Székesfehérvár között is. Fokozatosan kiépült a pusztaszabolcsi pályaudvar. A pályaudvarhoz kapcsolódóan épültek a központban a vasúti szolgálati lakások, és a vasutat kiszolgáló infrastruktúra. A századfordulón megtelepedett vasutasság jelentősen megváltoztatta a település szociológiai jellemzőit. A modern kispolgári felfogás (nyugdíjpénztár, egészségügyi és szociális ellátás, lakás biztosítása) további fejlődést indukált. A kedvező tényezőknek köszönhetően a település lakossága 1830 és 1920 között megközelítőleg háromszorosára növekedett. Az első világháború és a trianoni békeszerződés megpróbáltatásai után több száz menekült vasutas érkezett a községbe. Az ideiglenesen keletkezett lakás- és földhiányt 1922-ben az Országos Földbirtokrendező Bizottság rendeletben szabályozta, a vasúttól keletre lévő területeken 59 házhelyet osztottak ki. A házhely-osztással egyidőben a Nagyatádi Szabó-féle földreform alapján kb. 1600 hold földet is kiosztottak. 1923-ig a község a három uradalmi pusztára és a vasúti telepre tagozódott, de 1924-re a településrészek gyakorlatilag egybeépültek. Részben a fenti tényezőknek köszönhetően az 1920-as években a község több ízben kérvényezte a járási székhely áthelyezését Adonyból. Az indokok között szerepelt a központi fekvés, a vasúti csomópont jelleg és a gyors ütemű gazdasági és társadalmi fejlődés. 1916-ban a vasút mellett felépítették a községházát és az első vasúti iskolát (1925), ahol a nagyszámú vasutasság gyermekeit tanították, és később a nem vasutas szülők gyermekei előtt is megnyitotta a kapuit. 1925-ben fogda épült, majd 1926-ban tűzoltóság. 1929. június 29-én nyitották meg a Kaszinót, továbbá állandó körorvost és gyógyszertárat is kaptak. 1931-ben csendőrőrs létesült a községben. 1932 tavaszán a kereskedelmi miniszter engedélyezte a település számára a heti vásár tartását. 1938-ban nyitották az első óvodát 40 férőhellyel. 1935-ban alkották a községrendezési szabályrendeletet. 1939 decemberében nyitott ki a helyi mozgófénykép-színház. 1940-ben szentelték fel a község katolikus templomát. 1941-ben artézi kutat (107 m) ásatott az Országos Közegészségügyi Intézet, 1943-ban közösségi tüdőgondozó intézet is létesült. A második világháborúban hónapokig állt Pusztaszabolcs a frontvonalban, ezért több ház elpusztult. A lakosság száma 1945. május 17-én 3560 fő volt.
Az 1945 utáni gyors fejlődés alapját a földreformmal teremtették meg. 1945 és 1952 között több ezer hold földet osztottak szét és 190 családi ház is felépült. 1949 februárjában megalakul a Felső-Cikolai Állami Gazdaság, májusban földműves-szövetkezeti kezelésbe kerülnek a magánboltok, októberben Dózsa György nevét veszi fel a település első termelőszövetkezeti csoportja. 1950-ben jön létre a Petőfi Sándor termelőszövetkezeti csoport, majd a következő hónapban vegyesipari KTSZ alakul Pusztaszabolcson, amely szövetkezések augusztus 20-án egyesülnek Béke TSZ néven. 1946-tól folyamatosan állt vissza a vasúti rend. Helyreállították a seregélyesi és a pécsi vonalat, bevezették az elektromos áramot, az ivóvizet, a gázt, a telefont, a szennyvíz csatornát; járható utak, művelődési ház és könyvtár épült. Az életminőség javulását célzó fejlesztések mellett beindult a lakásépítési hullám is. A II. világháborút követő 25 évben több mint ezer lakás épült, köztük panel lakóépületek is. 1957-ben épült a keverőüzem (terménytároló és feldolgozó), 1958-ban átadták a MÁV sportpályát és bölcsődét avattak. 1963-ban alapították a Gimnázium és Szakközépiskolát (épület átadása 1968-ban történt). 1962-ben Gépjavító Állomást (gépszerelés) létesítettek. 1963-ban Pusztaszabolcsi központtal létrejött a körzeti földműves szövetkezet (ÁFÉSZ). A fejlődés következtében 1970-ben Pusztaszabolcs nagyközségi rangra emelkedett. A lakosság száma 1950 és 1980 között 3500 főről 6000 főre növekedett.
Az 1990-es rendszerváltást követően megszűnt gyárak (gépjavító, gumigyár, radiátorgyár) helyét új modern üzemek vették át. Pusztaszabolcson található Közép-Európa legnagyobb élfurnér gyára, mely német tulajdonban van (Heitz-Élfurnér Művek), valamint az elővárosi vasúthálózat javítóbázisa, mely svájci tulajdon (Stadler Kft.). A mezőgazdasági termelés kiemelkedő cégei: az Agrár Zrt, valamint az MKSZ kft. Napjainkban a vasút reinkarnációjának figyelembevételével Pusztaszabolcs ipari-közlekedési gazdasági szerkezetű.
* Református templom
* Római katolikus templom, kora barokk orgona (www.barokkorgona.hu)
* 375 sorozatú gőzmozdony (Az állomáson kiállítva)
http://kd.bloglog.hu/page/14/
