Gárdony 9927 lakosú (2012. január 1.) város a 7-es főközlekedési út és a 30a-s/Székesfehérvár – Budapest/ vasútvonal mentén, hosszan elnyúlva a Velencei-tó partján, Székesfehérvártól 10 kilométerre, keletre fekszik. Gárdony és a szomszédos Agárd területén már a bronzkortól kezdve találni leleteket, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a környéken, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Egészen a 19. századig a környék meghatározó települései az északi parti Pákozd, Sukoró, Velence és a tó déli partjától 10 km-re fekvő Zichyújfalu voltak.
Agárd első említése 1193-ból, Gárdonyé 1260-ból való. Ebben az időszakban azonban alig – összesen legfeljebb huszan – éltek a környéken, az itteni földeket leginkább sukorói és pákozdi jobbágyok művelték. Az 1543-ban Székesfehérvárat elfoglaló törökök feldúlták a két falut, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történnek Agárdra, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnál.
A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek. Közben Gárdony is fejlődésnek indult, 1784-ben épül meg református temploma. A környék a Nádasdi család marhaállományának legeltetésére szolgál a 19. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.
Gárdony történetének legnagyobb lépése a Déli Vasút 1861-es megépítése volt, amely egyben a Velencei-tó lecsapolását is jelentette, így a környékbeli földek minősége is javult. 1870-re már a térség legjelentősebb települése, amelyhez Agárdot és Dinnyést is hozzácsatolják. Az 1930-as években népszerű üdülőfaluvá válik Gárdony, amelyhez 1962. szeptember 14-én Zichyújfalu csatlakozik, melynek következtében újabb lendületet vesz a község fejlődése. Immár tudatos politikával a Balaton tehermentesítése végett fejlődik országos jelentőségű üdülőhellyé, megtörténik a tópart rendezése, strandok épülnek az itteni nádasok helyett, amely komoly következménnyel járt a Velencei-tó ökológiai egyensúlyára nézve.
1989-ben városi rangra emelik a települést, amely fejlődése az 90-es években sem áll meg. Majd 1997. december 15-én elszakad a település többi részénél fejletlenebb, de történelmi emlékekben annál gazdagabb Zichyújfalu.
A közeli Agárdpusztán született Gárdonyi Géza író. A vályogból épült egykori cselédházban az író emlékének szentelt múzeum található.
Az agárdi római katolikus templom 1814-ben épült. Oltárképét Hesz János Mihály festette 1820 körül, Ürményi Miksa megrendelésére.
A későbarokk református templom 1784-ben épült.
A Chernel István madárvárta Agárd és Dinnyés között van. A Velencei-tó nyugati medencéjének mintegy 400 holdas nádasában élő ritka, védett madarak életét figyelik meg az itt dolgozók. A madárrezervátumban többek között kócsag, kanalasgém, vöcsök, bölömbika, nádirigó található.
Agárd első említése 1193-ból, Gárdonyé 1260-ból való. Ebben az időszakban azonban alig – összesen legfeljebb huszan – éltek a környéken, az itteni földeket leginkább sukorói és pákozdi jobbágyok művelték. Az 1543-ban Székesfehérvárat elfoglaló törökök feldúlták a két falut, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történnek Agárdra, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnál.
A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek. Közben Gárdony is fejlődésnek indult, 1784-ben épül meg református temploma. A környék a Nádasdi család marhaállományának legeltetésére szolgál a 19. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.
Gárdony történetének legnagyobb lépése a Déli Vasút 1861-es megépítése volt, amely egyben a Velencei-tó lecsapolását is jelentette, így a környékbeli földek minősége is javult. 1870-re már a térség legjelentősebb települése, amelyhez Agárdot és Dinnyést is hozzácsatolják. Az 1930-as években népszerű üdülőfaluvá válik Gárdony, amelyhez 1962. szeptember 14-én Zichyújfalu csatlakozik, melynek következtében újabb lendületet vesz a község fejlődése. Immár tudatos politikával a Balaton tehermentesítése végett fejlődik országos jelentőségű üdülőhellyé, megtörténik a tópart rendezése, strandok épülnek az itteni nádasok helyett, amely komoly következménnyel járt a Velencei-tó ökológiai egyensúlyára nézve.
1989-ben városi rangra emelik a települést, amely fejlődése az 90-es években sem áll meg. Majd 1997. december 15-én elszakad a település többi részénél fejletlenebb, de történelmi emlékekben annál gazdagabb Zichyújfalu.
A közeli Agárdpusztán született Gárdonyi Géza író. A vályogból épült egykori cselédházban az író emlékének szentelt múzeum található.
Az agárdi római katolikus templom 1814-ben épült. Oltárképét Hesz János Mihály festette 1820 körül, Ürményi Miksa megrendelésére.
A későbarokk református templom 1784-ben épült.
A Chernel István madárvárta Agárd és Dinnyés között van. A Velencei-tó nyugati medencéjének mintegy 400 holdas nádasában élő ritka, védett madarak életét figyelik meg az itt dolgozók. A madárrezervátumban többek között kócsag, kanalasgém, vöcsök, bölömbika, nádirigó található.
http://kd.bloglog.hu/page/13/
